Brazília: Aranyból nyomor

A brazil Epoca hetilap ezúttal a világ egyik legnagyobb aranybányájának szomorú történetével ismerteti meg olvasóit. A helyszín Brazília déli része, Para állam. Ott, az esőerdő belsejében, a nyolcvanezer lakosú Serra Peladában a nyolcvanas évek elején aranylelőhelyet fedeztek fel. A leendő aranybányába vetett bizalom óriási volt. A brazil kormány akkor nem titkolta azt sem, hogy a bánya ásványkincseiből származó haszonból tervezi az államadóság kifizetését. Végül a Brazil Központi Bank „csak” 40 tonnát zsebelt be, s már 1984-től kilátásba helyezték a bánya bezárását. Ma mindössze 6000 ember dolgozik a helyszínen, ők viszont embertelen körülmények között: a kráterben nagyon magas a higanytartalom, több mint száz leprást regisztráltak már, havonta átlagosan kilencvenen fertőződnek meg mocsárlázban. De nem ritka a tuberkolózis, az AIDS, a bőrrák és a tüdőbetegség sem. Ami a betegek számát illeti, a helyi kórház már egy kész városra hasonlít. A helyzetet nehezíti, hogy a kórháznak sem eszközei, sem gyógyszerei nincsenek, s mindössze 4 ápolónő áll rendelkezésre, vázolja a nyomorúságos állapotokat az Epoca.

Elefántcsontpart: Diktatúra a láthatáron

Robert Guei elnök

Persze nemcsak az exminiszter került a szorítón kívülre. A Félix Houphouët-Boigny exelnök által alapított Elefántcsontpart Demokratikus Pártjának (PDCI) – „erkölcsi” okokra hivatkozva – nem engedték meg, hogy indítsa jelöltjét, Emile-Constant Bombet egykori belügyminisztert. (A hatóságok Bombetet pénzügyi csalással vádolják.) A PDCI-t, valamint Alassane Outtara pártját kitolva Gueď tábornoknak sikerül a szavazatok 80 százalékára szert tennie.

Az elnökválasztást megelőző politikai manőverezéseket figyelve a nigériai The Guardian azt a következtetést vonja le, hogy fennáll a veszélye annak, hogy Elefántcsontpart katonai diktatúrává „fejlődik”. A szomszédos országokat azonban jobban aggasztja, hogy Gueď az idegengyűlöletet használja eszközül. Az elnök újra hangoztatja a Henri-Konan Bédié elnöksége alatt oly gyakran skandált, „Elefántcsontpart az elefántcsontpartiaké” szlogent, valamint engedi, hogy a sajtó rasszista cikkeket közöljön, legyen szó fehérekről, vagy a szomszédos államok Elefántcsontparton élő etnikumairól.

Márpedig ez a nyugat-afrikai ország sokat köszönhet a külföldnek: Félix Houphouët-Boigny elnöki ideje alatt a kakaó- és kávéültetvényeken külföldi munkásokat alkalmaztak, s a fejlődés lehetővé tette, hogy Elefántcsontpart a nyugat-afrikai államok gazdasági modellje legyen. A szenegáli Le Soleil napilap szerint ha a tábornok az idegengyűlöletet használja fel eszközként, akkor könnyen előfordulhat, hogy ugyanarra a sorsra jut, mint Libéria vagy Sierra Leone. A nigériai Post Express napilap pedig Nigéria helyzetét az elefántcsontpartiakéhoz hasonlítja: „Ha a muzulmánok és a keresztények nem lesznek képesek párbeszéddel rendezni problémáikat, akkor nem Elefántcsontpart lesz az egyetlen olyan ország, ahol polgárháború fenyeget.”

India: Rákattantak

A Time Asia hetilap legfrissebb számának dossziéjában az indiai információs „forradalomról” olvashatunk. Tény, hogy Indiának az új információs technológiák (IT) területén tanúsított előretörése nem újdonság: a délen fekvő Bangalore várost high-tech olvasztótégelyként tartják számon. Az indiai informatikusok webprogramozásra specializálódtak, s a „know-how”-t a szektor nagy nemzetközi cégeinek exportálják. A technológiai boom azon kívül, hogy új munkahelyeket teremt, az indiai gazdaság fejlődését is komolyan elősegíti, írja a Time Asia. A legsikeresebb indiai projektnek eddig a „hálózatra csatlakozott falu” bizonyult: ez a rendszer lehetővé teszi a mezőgazdászoknak, hogy percre pontosan tájékozódjanak az őket érintő piacról.

A infotechnológiák gyakorlati felhasználása jól illusztrálja azt, hogy az indiai információs forradalom nem csak mesterségesen kreált országimázs, hanem valóság. A Time Asia Pramod Mahajan információs és technológiai miniszterrel készített interjúban Mahajan a következőképpen fejtette ki a cyberforradalom jelentőségét: „India lekéste az ipari forradalmat, mivel hiányzott a tőke. De a jelenlegi technológiai forradalmat nem fogja lekésni, mert ezen a területen birtokolja a tudást.” A Satyam Computer Services elnöke, Ramalinga Raju szerint nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben az új technológiák 5 százalékát India biztosítja majd a világnak. Becslések szerint az elkövetkező húsz évben mintegy ötvenmillió munkahely létesül az új iparágnak köszönhetően, amely révén az ázsiai ország végre elérheti célját, jóval magasabb életszínvonalat teremtve.

Dél-Afrika: Különvélemény

Thabo Mbkei dél-afrikai elnök

Tony Leon, a Demokratikus Szövetség (a legnagyobb ellenzéki párt) elnökének kérdésére Mbeki azt válaszolta: semmi nem bizonyítja azt, hogy a HIV lenne az AIDS okozója. Ugyanakkor elfogadta, hogy - ellentétben a saját véleményével - a kormány AIDS-ellenes programja azon a „hagyományos elképzelésen” alapszik, hogy a HIV-vírus okozza az AIDS-et. A napilap szerint az elnöknek olyannyira meggyengült a pártján belüli pozíciója, hogy még ha akarná sem tudná jóvátenni mindazt, amit elrontott. Mbekit megtévedt, gyűlölködő politikusnak nevezi a cikkíró, akinek a „tudományos” kinyilatkozásai révén sikerült nemzetközi szinten is lejáratnia magát.

Az elnök emellett elvárja, hogy kabinetjének tagjai is vallják „tudományos nézeteit”, így bizonyítva hűségüket. A napilap szerint ez a politikai kultúra inkább az afrikai diktatúrákhoz, mint a demokráciákhoz áll közelebb. Kitűnő példája volt ennek, amikor Manto Tshabalala-Msimang egészségügyi miniszter szeptember 18-án a parlamentben megtartott sajtótájékoztatón több mint egy órán keresztül "érthetetlenül" beszélt össze-vissza csak azért, hogy nehogy ellentmondjon Thabo Mbekinek, noha nem értett vele egyet.

Fülöp-szigetek: Többet erővel, mint ésszel

Fülöp-szigeteki kormánykatona

A terroristák az utóbbi időben annyira aktívak voltak, hogy a lakosok energikusabb fellépést követeltek a kormány részéről, s teljes mértékig támogatták a kormányhadsereg offenzíváját. Ugyanakkor az ázsiai hetilap leszögezi: az ott élők számára nem elég, ha a lázadókkal szembeszállnak. A legtöbben elvárnák azt is, hogy ne legyen konfliktus a kormány és a szigeteken századok óta jelen lévő különböző muzulmán csoportok között. Bár Mindanao sziget ásványkincsekben gazdag, mégis a Fülöp-szigetek egyik legszegényebb régiójának számít, s az államnak igencsak költséges ott állomásoztatnia a katonáit. Arról nem is beszélve, hogy az Abu Sayyaf túszejtő akciói miatt a turizmusból élő szomszédos országok is aggódnak.

A probléma radikálisabb, mélyrehatóbb megoldását szeretnék látni a muzulmán szeparatisták is, akik referendum kiírását javasolják, aminek keretében a nép döntene Mindanao sziget hovatartozásáról. A Fülöp-szigeteki muzulmánok többsége itt él, szemben a többi, többségben katolikus régiókkal. Ami a terület történelmét illeti, a XIV. században az arab kereskedőknek köszönhetően került az iszlám befolyási zónába az ország. Kétszáz évvel később a spanyol hódítókkal nyert teret a katolikus egyház, s ezt követően a muzulmánokat a központi hatalom szabályosan üldözte. 1996-ban a legrégebbi muzulmán lázadó csoport, a Moro Felszabadítási Hadsereg (MNLF) azzal a feltétellel egyezett bele a fegyverletételbe, hogy a sziget korlátozott autonómiához jut. Egy másik lázadó csoport, a Moro Felszabadításának Iszlám Frontja (MILF) nem volt hajlandó aláírni a megállapodást.

Az erőszak mellett felsorakoznak a szociális problémák is. A szigeten dolgozó kormányhivatalnokok késve kapják meg a bérüket, az autonómiájukat megszavazó muzulmán régiók (Tawi Tawi, Sulu, Lanao del Sur és Maguindanao) lakosai pedig elégedetlenebbek, mint valaha. Az itt dolgozó hivatalnokok inkompetensek és korruptak, írja a hetilap, majd hozzáteszi: bárhogyan is lesz, nehéznek bizonyulhat a politikai rendszer megváltoztatása, mivel ahhoz az egész alkotmányt módosítani kellene, s erről sokan hallani sem akarnak. Arra azonban, hogy a terrorizmusnak véget vessen a kormány, csak úgy van esélye, ha valódi reformokat vezet be, vonta le a konklúziót a FEER.

Olaszország: Hamis gyógyszerek a piacon

A Berlusconi-sajtóholdinghoz tartozó olasz Panorama hetilap újságírói ezúttal az Olaszországban virágzó gyógyszerhamisítások ügyében „nyomoztak”. A gyógyszerek hamisítása ellen harcoló Indicam intézet szerint az Olaszországban forgalomban lévő gyógyszerek 6 százaléka hamis, előállításukat pedig illegálisan végzik. A hetilap leközölt egy, a Farmindustria (olasz gyógyszerlaboratóriumok szövetsége) által megfogalmazott dossziét, amelyben a szerzők azt állítják, hogy a hamisított gyógyszerek többsége Törökországból, Ciprusról, Latin-Amerikából, Afrikából, Indiából, Kínából és Pakisztánból származik.

Ezt a listát a „párhuzamos importációs” rendszernek köszönhetően újabban a kelet-európai országok is kibővítik, ahol a gyógyszerárak az olasznál alacsonyabbak, az ellenőrzés pedig gyengébb. A hamisított és illegális gyógyszereket ugyanolyan csomagolással és logóval látják el, mint az eredetiek, azonban sok esetben a termék készítésénél a minimális biztonsági követelményeket sem tartják be, a keletkezett „valami” csupán pancsolt anyag. Sőt, nem ritka, hogy egy-egy „gyógyszer” csak cukorból és színezőanyagból áll, tudjuk meg a Panorama cikkéből.