Judit
3 °C
6 °C

Történelmi siker előtt

2000.12.15. 14:56
A Davis Kupa történetében, ha a legutóbbi huszonnyolc évet vizsgáljuk, akkor kijelenthető, amelyik fél a párosban diadalmaskodik, az alighanem a végső győzelmet is megragadja. Mindössze egyszer alakult úgy a küzdelemsorozat, hogy a párosban nyertes a végén szomorkodjon.
Sandon Stolle és Mark Woodford
Az ausztrál kettős
Ebből adódóan különösen fontos volt a házigazda spanyoloknak, hogy szombaton nyerjenek. Mégpedig egy új, először együtt játszó duó vette fel a harcot az ausztrálokkal. Az ausztrálok sem a megszokott felállásban léptek pályára, hiszen az elveszített olimpiai bajnoki döntő után a sokáig egyeduralkodónak számító "woodik" feloszlottak, Woodbridge be sem került az utazó válogatottba. Ott volt azonban Mark Woodforde, aki 35 évével már a veteránok közé sorolható, de még mindig képes extraklasszis játékot nyújtani. A párja azonban az itthon teljességgel ismeretlen Sam Stolle volt.

Az ausztráloknál sem valószínű, hogy a kiemelkedő teniszezők között tartják számon utóbbit, sokkal inkább ismertebb édesapja, aki évtizedekkel ezelőtt a legjobbak közé soroltatott. A tavalyi döntő hőse, aki a sorsdöntő csatát megnyerte - ezáltal végérvényesen hozzásegítette az auszikat a győzelemhez -, Mark Philipoussis hiányzott. Távollétének oka nem más, mint hogy nem képes jól kijönni az idén nagyszerű formába lendült Patrick Rafterrel. Philipoussis így otthon maradt, és John Newcombe kapitány kényszerhelyzetben jelölte a csapatba Stollet.

Alex Corettja és Juan Balcells
A nyertes spanyol páros
A spanyolok is taktikáztak, hiszen legjobb játékosukat, a két évvel ezelőtti ATP-világbajnokság győztesét, Alex Corettját egyéniben nem nevezték, csak a párosra. Corettja az olimpián, Costával az oldalán harmadik helyezést szerzett, ám a pénteki nyitóegyesben vereséget szenvedő Costát (Az ausztrál tinédzser Hewitt győzte le öt játszmában) ezúttal Balcells helyettesítette. Az a barcelonai teniszező, aki éppencsak belül van a százon a párosvilágranglistán.

Ám Balcells volt a nyerőember, egyszer sem vesztette el adogató játékát, és hibátlan ütéseivel őrületbe kergette a címvédők képviselőit. Ugyanakkor a balsorsot valójában Stolle hozta az ausztrálokra, hiszen őt láthatólag nyomasztotta a lehetőség, épkézláb ütése is alig volt, hiába próbált meg mindent Woodforde, egyedül ő sem volt képes párost nyerni. Három 6:4-es játszmában a házigazdák nyertek.

Az ezüst trófea
Az olykor üvöltő, és olykor sportszerűtlen viselkedő publikum a végén tombolhatott. (Érzékeltetésül: azt most hagyjuk, hogy kettős hibánál őrjöngtek, jóllehet tapsolni sem ildomos, olykor akkor hurráztak, amikor nem is Corettjáék szereztek pontot) Nagy kérdés azonban ezek után, hogy a vasárnapi folytatásban is lesz-e oka örömre, egyszersmind arra, hogy a spanyol válogatott történetének első Davis Kupa diadalát ünnepelhesse.

Az előjelek kedvezőek, hiszen úgy tűnik Corretja egyesben is játszhat, míg a megsérült Rafter játéka korántsem biztos. Igaz, ő már csak akkor kell hogy tudása legjavát nyújtsa, ha az első meccsen Lleyton Hewitt nyer. Ellenkező esetben már nincs értelme gyötörnie magát, hiszen akkor már csak a szépítés lebeghet a szeme előtt...