Ámulunk és bámulunk

Könnyen indult, könnyen ért véget, pedig közben néhányszor azért adódtak meleg pillanatok a magyar kapu előtt. Egervári Sándor azonban remekül felkészítette csapatát. A kritikus pillanatokban - a félidők elején, illetve hajrájában - kiválóan védekezett a Salamon Miklós által irányított védelem, amikor kellett csak úgy vaktában lődözték ki a labdát, de amikor lehetett kihozták és megjátszották. Tulajdonképpen ilyen szituációk után estek a gólok is: az újvárosiak egyszerűen átrohantak a kitámadó hazai csapaton.

Pedig a mérkőzés előtt még talán a legoptimistábbak is csak egy esetleges gólnélküli vagy egygólos döntetlenben reménykedtek, a kétgólos vendégsiker talán csak lázálmokban fordult elő. Természetesen az az optimizmus, sőt inkább nagyképűség is túlzott volt, ahogyan Stanko Poklepovic, a Ferencváros tavalyi edzője nyilatkozott a mérkőzés előtt: ,,a Dunaferrnek nincsenek kiemelkedő tudású labdarúgói, bár Egervári Sándor nagyon jól összerakta a csapatot. Az esélyeket illetően azt mondom, hogy a nagyobb tudású futballistákkal és nagyobb tradíciókkal rendelkező splitiek lépnek tovább a Bajnokok Ligájában." Poklepovic mester már csak azért is óvatosabb és szerényebb lehetett volna, mert a Fradival tavaly bizonyíthatott volna a vasgyáriak ellen, de még az Üllői úton sem sikerült győznie.

A kiemelkedő tudású labdarúgóknál maradva: tény az újvárosiaknak nincs Rivaldójuk és Beckhamjük, de ugyanez elmondható a Hajdukról is. Az egyre mélyebb anyagi válságba süllyedő dalmátok a nyári átigazolási szezonban kiárusították szinte minden valamire való játékosukat, és csak a hazai piac középmezőnyéből tudtak csemegézni. Egyetlen jelenlegi igazi klasszisuk, a West Ham Unitedet is megjárt válogatott hátvéd, Slaven Bilic - egyébként ő volt az egyetlen, aki azt mondta a mérkőzés előtt: nem árt vigyázni a Dunaferrel. Igaza volt. Tény, lehetett volna teljesen más a találkozó végeredménye, de az is igaz, hogy évek óta nem volt olyan meccse - most nem számolom a feröeri, örmény, andorrai és liechtensteini csapatok elleni brutalitásokat - magyar kupacsapatnak, ahol az egész összecsapás alatt azt lehetett érezni, van esélye. Sőt, ha Tököli nem csak egyet rúg be öt százszázalékos zicceréből, akkor már az első félidőben eldőlhetett volna továbbjutás. Bár akkor fölöslegessé vált volna Lengyel pimasz gólja.

Na, de azért így sem kell félni túlzottan, még ha Egervári edző egyelőre még csak óvatosan boldog: ,,Nagyon örülök ennek a fantasztikus sikernek, legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy ilyen eredményt érünk el. Most már mi vagyunk az esélyesek a továbbjutásra, de csak akkor ünnepelhetünk, ha a győri visszavágót is sikerrel vívtuk meg."

Azért ő is tudja: magyar csapat edzője...