Vár 2 vár

2000.12.15. 14:53
Értő és pártatlan megfigyelőként követtük a starttól a célig a Mountain bike Duna Maraton versenyzőit. Az eseményekhez való messzemenő hűség igényével a stáb vállalkozó tagja maga is indult a Vár2Vár-túrán. 900 versenyző tekerte le az embert próbáló távot.

600-at vártak, 900 érkezett
Nyugalmi energiát nem lelve érkezünk a festői Moszkva téri találkozó után a poros, bontott, zúgó rettenet belvárosból a rajthoz. Az idén először megrendezett, világviszonylatban is egyedülállónak hirdetett maraton résztvevői a Budai várban, a Palota előtt gyülekeztek.

Másodpercenkénti 300 ezer kilométeres sebességgel csapódnak szemembe a leggyorsabb részecskeként számon tartott sugarak.

A túlélőtúra első állomása: maratoni nevezés
A Magyar Mountain-bike szövetség hatszáz versenyzővel számolt, ehhez képest kilencszázan érkeztek. Már a nevezés maga állóképességi tesztnek is beillett. Kettő azaz 2 órán keresztül kizárólag a következő párbeszédeket hallhattuk (jobbról, hátulról és keletről): A: Hátrányos-helyzetű-senior-vagyok, melyik sorba kell állnom, ha nem neveztem elő, és a vércsoportom AB? B: Cseszd meg, két órát álltam a rossz sorban, most meg bemondják, hogy nincs több rajtszám.

Hajgumival applikált kézzel írt póttábla
A rendezők nem voltak a helyzet magaslatán: elfogytak a nevezési lapok, sebtiben sajtpapírra írt ,,én is rendező vagyok" aláírású nevezések forogtak kézen-közön, kézzel a/4-es óriásplakátokon tízes betűmérettel írt nevezési kategóriák virítottak, s még néhény nüansz: mindenféle előnevezés totális értelmetlensége, nevezés után újabb sorbanállás a helyszínen készült pótrajtszámért, amit a delikvens harisnyával-madzaggal-kordonból szabott műanyaggal applikált a kerékpárra.

Deutsch és Katona a tömegben
A rutintalan versenyzők még a rajthoz is sorba álltak, míg a szikár rókák a kordon mellett várták, hogy induljon a motorosok fölvezette tömeg. Végül Deutsch Tamás és Katona Kálmán kerekezett az élre, hogy jelképesen elindítsák a versenyzőket. A tömeg egy része becsülte őket azért, hogy legalább eljöttek. Mások anyáztak, mit keresnek ott.

Cél és eszköz
A rendezvényen vendégül látták a Visegrádi országok 10-10 versenyzőjét. A rendezők határozott célja, hogy ezentúl évente ugyanebben az időben megrendezzék a versenyt.
Bár többször elhangzott, hogy ez nem a rajt, csak a felvezetés, hiszen maga a túra a Pálvölgyi barlangtól indult - éles rajttal a Pilisen keresztül Visegrádra, mégis voltak, akik véresen komolyan vették a startot. Lökdösődés, felmenők, ilyesmi.

Két kategóriában indult a csapat: hobbi és profi versenyzők. Az elit 90 kilométert ment 2100 szinttel, a hobbi-montisok 65 kilométert tekertek 1500-ös szinttel.

Hamarosan megmutatkoztak a szervezés további hiányosságai - a kereszteződéseket elfelejtették lezárni, úgyhogy kénytelenek voltunk az autósokkal szemben erőfölénnyel bizonyítani, hogy életképesek vagyunk.

Design1
Az első öt kilométer az indulástól az éles rajtig igencsak széthúzta a mezőnyt. Voltak, akik nagy elánnal kezdtek, de az első víznyerőnél sírva könyörögtek - levegőért.

A profik viszont beosztották erőiket, és fölényes kacagással rejtették el, amit igazán gondoltak: hatalmas szívás ebben a hőségben hegynek föl. És föl. Meg föl. Aki eddig azt terjesztette, Magyarországon nincs mountain-bike terep, induljon a Pilisbe és vizsgálja fölül minden eddigi (téves) elképzelését.

Design2
A Hármashatár-hegy nem okozott csalódást - technikás vízmosások, keskeny erdei ösvények hamar jókedvre derítették a küzdőket.

Az erdős szakaszon már mindenütt kiszalagozták az utat, elegendő rendező is figyelt, hogy senki ne tévedhessen le az ösvényről a kritikus kereszteződésekben.

Pilisszentkeresztig nem volt igazán izgalmas a pálya többi része, fölfelé az amatőrök tolták a kerékpárt (én is), majd az aszfaltos lefeléknél megkönnyebbülten engedtem a gravitációnak. Megemlítendő az az idősebb profi versenyző, aki a harminc centi széles meredek ösvényen lefelé suhanva arra biztatott, hogy húzódjak már le mert nyomdafestéket nem tűrő szavak (öncenzúra).

Design Index
Furcsa volt ez a mentalitás, még akkor is, ha figyelembe vesszük a túlfűtött versenyhangulatot és a hatszázezer forintot, amit az első három helyezett között szétosztottak. Pedig, Maugli után, ugye, egy vérből valók vagyunk.

A Pilisszentkereszten elfogyasztott harmincforintos nagyfröccs sokat javított a közérzetemen, megérte az okozott időveszteséget.

A kocsmát követő kanyar után fölfedeztem a frissítőpontot is, ahol energiaital, kalóriabmba csoki, citrom és banán várt.

Hegyen-hegyen
Ez után már minden összemosódik: atomrobbanás-szerű szeméthegy a fűrésztelep mellett, egy-két technikás köves suhanás lefelé, srácok az út mentén, ülve, állva (ölve nem), hányva... Defektek, elveszített alkatrészek, kitaposott ösvények.

A pálya vezetése kicsit egyhangúnak tetszett, azokkal, akik először indultak versenyen, nem szerettették meg a montizást. Túl sokat kellett tolni, túl sok volt az aszfaltos rész is. Azért egymást szórakoztattuk: milyen telód van, mit csinálsz, ha beérünk, hol iszol sört, jó ez a váz, a szokásos.

Tomi. Senior.
Mindaddig, amíg egy-egy keményebb emelkedő elő nem hozta a vádli- és combgörcsöt. Az utolsó kilométereken már kifejezetten finoman nyomtuk fölfelé, nehogy begörcsöljünk.

A Visegrád előtti köves-vízmosásos lefelé menet utolsó erőpróba elé állította a megfáradt elméket. Én például a fékbe kapaszkodva nyolc kilométer per órás sebességgel csorogtam lefelé.

testek, sör, hangulat
A dombra felnézve csak reménykedni tudtam, hogy a fellegvárba már nem kell föltekerni. Hála Istennek a szervezők is tudták, hogy mindennek van határa, így a hegy lábánál levő Palotánál jelölték ki a célt. Jó, esetleg építhettek volna egy ugratót, hogy még egyet figurázzak a cél előtt.

A célban félmeztelen férfitestek és bikinis nők, sör, hangulat, homályos tekintetek. Eufória.