Mária
-6 °C
-2 °C

Utólag már szabhatjuk!

2001.01.20. 15:08
Január elsejétől életbe lépett az új sporttörvény, mely az első pillanatoktól vihart kavart sportberkekben. A magyar sportot új dimenzióba helyező (idézet az alkotóktól) paragrafusdömping készítői mindenre kiterjedő jogalkotási lázuk közepette egyetlen dolgot hagytak figyelmen kívül: a sportot.
Amint napvilágot látott a tervezet, dr. Kolláth György alkotmányjogász máris törvénysértést emlegetett, hivatkozva az 1989-es egyesülési törvényre, amely alapján létrejöttek a sportegyesületek és a sportszövetségek. Mivel ez kétharmados törvény, s ezt módosítani nem sikerült, így a sporttörvény a mai formájában törvénysértő. Ráadásul Kolláth arra is felhívja a figyelmet, hogy az egyesülési szabadság alapjog, amit törvényileg nem lehet tetszőlegesen korlátozni.

Deutsch Tamás
Ifjúsági és Sportminiszter
A törvény - sok egyéb mellett - legellentmondásosabb, és sportszövetségek szempontjából legnehezebben kezelhető része, a szakszövetségek kérdése. A törvény kimondja, hogy a szakszövetségnek csak a sportági versenyrendszerben részt vevő sportszervezet lehet tagja. Természetes személy nem. Ez utóbbi kategória az egyénre vonatkozik, mely nem tagja semmilyen sportegyesületnek vagy -szervezetnek. Magyarán, hiába húszszoros világbajnok valaki, hiába mesteredző, világszinten elismert szakember, ha nem tagja valamely egyesületnek, nem vehet részt a szakszövetség munkájában. Illetve - s erre hivatkoznak a jogalkotók -, ha a szakszövetség alapszabálya úgy rendelkezik (ez sportáganként változhat), pártoló vagy tiszteletbeli tagként részt vehet a munkában. Igaz, hogy csak véleménynyilvánítási joggal rendelkezik, a döntéshozatalba ezután sem lesz beleszólása, de miért akarna bárki is beleszólni egy szövetség munkájába. Ha meg mindenhez van hozzáfűzni valója, tegye meg, ám azt majd az egyesületek által delegált plénum eldönti, vitára-szavazatra bocsátja-e.

Napi gondok
A törvény szándéka, a tiszta, átlátható viszonyok megteremtése a sportban, tisztességesnek tekinthető, de sok gyakorlati kérdés merült fel, amellyel a törvényalkotó eredetileg nem számolt. Elsősorban a nagyobb szövetségeknek jelenthetnek problémát, hogy nem lehetnek tagjai természetes személyek. A birkózóknál például az elnökség negyven százaléka magánszemély, akik sorsa jelenleg bizonytalan. Általában közismert, a sportágért tenni akaró, és tudó emberekről van szó, akik akár szakmai múltjuk, akár jelenlegi társadalmi pozíciójuk révén segíthetik a versenyzőket. Kajak-kenuban az olimpiai bajnokok eddig automatikusan tagjai voltak a szövetségnek, bár az összlétszámhoz képest számuk elenyésző volt, de erkölcsi megbecsülésként mégis fontos volt jelenlétük a szövetség munkájában.

Alapvetően két irányban keresik a vezetők a megoldást, hogy a sportág iránt elkötelezett személyeket megtartsák a testületekben. Az egyik lehetőség önálló sportvállalkozások létrehozása, míg a másik alternatíva az egyesületi tagság felvétele. Kérdés, milyen lesz az eddigi egyesületi képviselők, és az új tagok viszonya, ki fogja valójában képviselni az adott klubot? Fejtörést okozhat, hogyan találjanak helyet a sportágat támogatni kívánó szponzoroknak, akik pénzükért részt kívánnak venni az irányító testületek munkájában? Járható útnak látszik, a kajakosok megoldása, akik külön szponzori tanácsot hoztak létre, amely alelnöki szinten képviseli a támogatókat az elnökségben.

A sportági vezetők nehéz helyzetbe kerülnek, ha teljesíteni kívánják a törvény rendelkezéseit. Mindössze kilencven napjuk maradt, hogy összehívják a közgyűlést, melyen átalakítják a szövetséget, új alapszabályt alkossanak, elkészítsék a számviteli törvény szerinti mérlegbeszámolót. Mindezek tetejébe, még nem ismert az állami finanszírozás sportágankénti elosztása, pedig a kelkészülési időszak már javában zajlik. De ez már egy másik történet...

Hogy érthetővé váljék a dolog, adva van egy szakember, aki edzői pályafutása során olimpiai és világbajnokok sorát nevelte ki, ám jelenleg érdemi - napi - munkát nem végez. A sportági szövetség elnökségének azonban tagja, hiszen a szakmai munka egyik legfőbb irányítója. Mivel korábban évtizedeken keresztül a szövetség alkalmazásában dolgozott, nem tagja - már csak etikai szempontokból alapján - egyik egyesületnek sem. A jövőben vagy elkötelezi magát valamely klubhoz, és annak delegáltjaként tevékenykedik tovább (természetesen nem elhanyagolható tényező, hogy a továbbiakban a tisztán szakmai szempontok keveredni fognak a klubérdekekkel), vagy pártoló taggá válik. Utóbbi esetben a szakszövetség közgyűlésén, elnökségi ülésén csak észrevételezhet, javaslatot tehet (persze, nem hivatalosan), a döntés azonban mások kezében lesz. Nem elképzelhetetlen, hogy olyan egyesületek-szervezetek delegáltjai utasítják el a javaslatát, melyek történetében a legnagyobb eredmény egy körzeti versenyen szerzett bronzérem. Viszont úgy látják, hogy a szakember javaslata csak az élsportnak kedvez, a kisegyesületek számára káros, vagy legalábbis nem tartalmaz előnyös változást. Ekkor a tervezet ad acta kerül.

(Ismerős a szituáció? A hivatásos és amatőr alszövetségek megalakulásáig a hazai labdarúgás ebben az állapotban leledzett. A profik javasoltak valamit, az amatőrök elutasították. Persze, visszafelé is igaz a dolog. A honi futballban két esztendővel ezelőtt még meglehetősen kaotikus állapotok uralkodtak, az amatőrök favorizálta Kovács Attila MLSZ-elnöksége idején még a FIFA is kénytelen volt beavatkozni a vitákba, ám szerencsére az akkor frissiben doktorált sportminiszter rendet teremtett...)

Amikor illetékes helyen - illetve az ISM-ben - felvetettük a fentebb taglalt problémát, rögtön tudták a megoldást ostoba kérdésünkre. Hogy a hasonló konfliktushelyzetek ne is kerülhessenek elő, profi és amatőr szekciót (tagozatot) kell létrehozni a szakszövetségeken belül. Az ötlet jó, csak egyetlen probléma van vele: a labdajátékok kivételével nehezen kivitelezhető a profi bajnokságok kiírása. Például, hiába világverők kajak-kenusaink, elképzelhetetlen, hogy amatőr és profi bajnokságot rendezzenek. Az egyéni sportágak tehát máris a nálunk két bekezdéssel feljebb taglalt helyzetbe kerültek. Nem beszélve arról, hogy - szintén főleg az egyéni sportágak esetében - a szövetségi alkalmazottak nagy része egyesületen kívüli. És akkor máris körbeértünk.

A sporttörvény egyetlen pozitívuma tehát, hogy megpróbál tiszta jogi helyzetet teremteni a magyar sportban. Ez sikerül is nekik. Kár, hogy a sport nem tisztán paragrafusokból áll. Talán a törvény megalkotása előtt a legilletékesebbeket is meg kellett volna kérdezni. Mert így, utólag már...

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Egzotikus élmények!

Amiről eddig álmodni sem mert. Luxus nyaralás, a világ legcsodálatosabb tengerpartjain.