Árpád
-2 °C
9 °C

Egerszegi: Már a gyermekem a legfontosabb

2001.02.07. 17:47
Az öt éve visszavonult Egerszegi Krisztinának sokan gratuláltak eredményes sportpályafutásához. Az ötszörös olimpiai bajnok úszónő népszerűsége máig töretlen. Egerszegi elmondta, hogy soha nem fárasztotta az ismertség, a magánéletétét túlzottan firtató kérdéseken kívül mindig szívesen adott interjút. Amióta abbahagyta az úszást az uszodától is eltávolodott, nincs már napi kapcsolata a volt úszótársaival, és edzőjével, Kiss Lászlóval is csak időnként beszélget. Jelenleg boldog családi életet él gyermekével, Bálinttal és férjével. Nem kíván már a sportágban tevékenykedni, sem edzőként, sem sportvezetőként.
Turgenyev: - Drága Egér! Gratulálok az évszázad magyar női sportolója címhez, de még inkább az öt egyéni olimpiai bajnoki aranyérmedhez, amellyel az úszók közül a világon egyedül te dicsekedhetsz. Az öt olimpiai, két világbajnoki, kilenc Európa-bajnoki aranyérmed és két világcsúcsod közül melyik sikered a legkedvesebb számodra? Versenyzőként melyik volt a legnagyobb csalódásod? Idén lesz tízéves a 2:06.62-es világcsúcsod (mert bizonyos vagyok benne, hogy megéri az őszt). Szerinted meddig maradhat fönn?

Egerszegi: - Mindegyik nagyon kedves, de ha választanom kell, akkor a '91-es athéni Európa-bajnokság, ahol a két világcsúcsot úsztam. Nagyon remélem, hogy jó sokáig fennmarad a világcsúcs! Köszönöm mindenkinek a jó kívánságokat!

Lilian: - Drága Egér! Ne haragudj a megszólításokért, nagyon a szívünkhöz nőttél ez alatt a tíz év alatt, amit végigszurkoltunk Veled, Neked. Köszönöm, hogy megszerettetted velem a versenysportot. Mennyire vonultál vissza az úszástól? Figyeled-e az utódaidat? Szerinted a mai fiatal magyar mezőnyben Kovács Ági mellett lesz-e (ki lesz) még úszó olimpiai bajnokunk?

Egerszegi: - Mióta abbahagytam, nem figyelem annyira az úszást, éppen ezért nem tudom megmondani, ki lesz a következő úszó olimpiai bajnokunk [hacsak nem Kovács Ági újra]. A 4 év hosszú idő, biztos lesz valaki.

Alfred: - Tudom, hogy néha fáraszt a népszerűség. Hol érzed azt az egészséges határt, amit ismerősöktől, rajongóktól még tiszteletnek veszel, örülsz neki, illetve amit már zaklatásnak élsz meg?

Egerszegi: - Soha nem fárasztott, ha az ismeretlenek utcán odajöttek és gratuláltak, beszélgettek, vagy kifejezték a köszönetüket - ezt soha nem éreztem zaklatásnak. Ellenben sokkal nehezebben viseltem, ha az újságírók mindenáron a magánéletemmel akartak foglalkozni.

Jago: - Kedves Eger, Krisztina Kiralynő! Talán a második megszólítás jobban illik hozzád, legalabb is az én szemszögemből. Hogy tudtál leszokni a napi több óra edzésről? Gondolom, nem volt egyszerű a sok-sok év gyakorlatától megválni. Kívánok neked sok-sok boldogságot az életben! UI: Ha egyszer Farkashegyen jársz, vendégem vagy egy vitorlázórepülésre!

Egerszegi: - Az elején könnyű volt leszokni, mert nagyon elegem volt belőle, de ezt próbáltam ellensúlyozni azzal, hogy tornáztam. Mindig sportoltam valamit. Természetesen ez nem olyan intenzitású volt mint a korábbi edzések. Talán azért is volt könnyű, mert amikor abbahagytam, tényleg nagyon elegem volt belőle. Egyszer biztos járok Farkashegyen. ;-)Vitorlázógéppel még nem repültem, sárkánnyal már vittek, sőt, egyszer még tandemet is ugrottam ejtőernyővel.

EbiHall: - Kedves Krisztina! Azt remélem, hogy az a rajongás az ország lakóitól, ami körülvesz Téged, csak ritkán terhelő a számotokra. Én azt szeretném, ha mesélnél a mostani életedről. Arról, hogy bántad-e az örök népszerűség megszerzését (még ha soha nem is ez volt a célod), hogy képesek vagytok a családban megtalálni a harmóniát? Hogy nem tolakszik be a hírnév kényelmetlenül a hétköznapokba, hogy érzed-e a sportkarrier hátrányát manapság?

Egerszegi: - Ezen sokszor elgondolkoztam, hogy gyakran egyszerűbb a hétköznapi élet egy nem ismert embernek. Még ha sokan vágynak is a népszerűségre... Korábban, amikor 10 éves lehettem, s a delfin korosztályban megnyertem egy versenyt, másnap még csodálkoztam: miért nem ismernek fel.

Borzimorzi: - Szeretném megtudni, hogyan éli meg azt a helyzetet, hogy Göncz Árpád visszavonultával gyakorlatilag Ön az egyetlen olyan személyiség kis hazánkban, akit garantáltan mindenki ismer, abszolút köztiszteletnek és makulátlan jó hírnévnek örvend, s lámpással kell keresni az olyat, aki nem szereti. Nem nyomasztó ugyanakkor? Másrészt: A legtöbb nő (és persze férfi is) mit sem tud arról, milyen lehet akár csak egy icipici bajnokságot is nyerni, nemhogy olimpiát, viszont mi, nők majdnem mindannyian szülünk gyereket, és utána igen kevesen dicsekedhetünk olyan tökéletes alakkal, mint amilyen az Öné. Hogy csinálja?

Egerszegi: - Ezen én is sokszor gondolkoztam, hogy mindig figyelni kell az embernek arra: ismerik. Nem tehet szabadon bármit - nem szaladhat ki a játszótérre kiabálni. Nem indiszkrét kérdés ;-) Ez alkati dolog, bár biztosan segített, hogy sportoltam. Ameddig a babát vártam, igyekeztem egészségesen táplálkozni, édességeket kerültem, tejtermékeket ettem. Az emberekbe a reklámok ültetik be, hogy minden nőnek vékonynak kell lenni, nem biztos, hogy ez az ideális. A reklámokban mindig a nagyon vékony modelleket láthatja az ember, egy babaszülés után pedig természetes, hogy megváltozik az ember alakja. Ezzel teremtenek egy kisebbségi érzést sok nőben, hogy aztán gyakran életük végéig fogyókúrázni akarnak. Én sem vagyok mentes az érzéstől...

Csülök: - Így utólag visszagondolva az eredményekért elvégzett munkára, a saját gyermekét az élsport felé irányítja majd, vagy kézzel-lábbal tiltakozik ellene? Mindent köszönök, sok örömet szerzett nekem.

Egerszegi: - Nehéz kérdés, beszélgettünk a párommal arról, hogy szeretnénk, ha sportolna. De ez nem kimondottan élsportot jelent, a fontos, hogy mozogjon, egészségesen éljen. Ha profi sportoló akar lenni, mindent megadunk neki - de véleményem szerint annyira elanyagiasodott a mai élsport, hogy én biztosan nem fogom ajánlani neki.

Szilva: - Kedves Egérke! Köszönöm az élményeket, amiket szereztél, és minden eredményedhez szívből gratulálok! Nekem konkrét kérdés nem jut eszembe, hacsak az nem, hogy nem bántad-e, hogy Rád ragadt az "Egérke"? Inkább mesélj a mai Magadról!

Egerszegi: - Nem bántam, hogy rám ragadt. Bár megmondom őszintén, ma már annyira nem szeretem - az úszással lezárult az Egér-korszak számomra. S az egereket sem szeretem, a garázsban lakik éppen egy, és nem tudjuk megfogni.

Kékkirály: - Kedves Egérke! Gratulálok fantasztikus pályafutásodhoz, mely során öt olimpiai aranyérmet nyertél. De az az öt lehetett volna hat is.'96-ban, Atlantában ugyanis váltóban indultál a 100 hát helyett, ahol remek időt úsztál a 100 m hátat szinte biztos, hogy megnyerted volna. Utólag nem sajnálod, hogy egy biztosnak tűnő aranyat feladtál a váltóért?

Egerszegi: - Nem sajnálom, már csak azért sem, mert én döntöttem így a római világbajnokság után. Pontosabban így állapodtam meg az edzőmmel, amikor a folytatásról döntöttünk - én akkor komolyan abba akartam hagyni a versenyzést.

Zsanna: - Krisztina! Először is gratulálok pályafutásodhoz. Páratlanul sikeres volt, s Te mindig nagyon közvetlen és kedves tudtál maradni mindenkivel szemben. Én úgy gondolom, a mai úszógyerekeknek sokat jelentene, ha néhány versenyen Egerszegi Krisztinától vehetnék át az érmet. Ha a baba kicsit nagyobb lesz, vállalkoznál-e erre, esetleg vidéken is?

Egerszegi:- Szívesen mondanék igent, de az én időm is véges, ráadásul most tényleg a kisfiam a legfontosabb. Ha nagyobb lesz, akkor elképzelhető, hogy megyünk együtt.

Bálna: - Remélem és kívánom, hogy a magánéletedben is ugyanolyan sikeres legyél, mint sportolóként. Két kérdésem lenne: Nem sajnálod-e az Atlantában elveszített két aranyat? Egyrészt a 100m hátúszásét, amit a váltó miatt "adtál fel" (és amit utcahosszal nyertél volna), másrészt a "bronzos" futamét, ahol hát... szóval, akik megelőztek, lehet hogy a kémcsőnek el kellett volna színeződnie - ahogy később el is színeződött, ha jól tudom... Mi a véleményed a doppingról? Létezik-e, hogy Ian Thorpe ilyen teljesítményt nyújtson egy olimpián? Szerinted Mark Spitz '72-ben hogy tudott hétből hetet nyerni, világcsúccsal? Ekkora úszó volt, vagy... További minden szépet és jót kívánok Neked és Szeretteidnek: Bálna

Egerszegi: - 1. A 100 hátat annyira nem sajnálom, hiszen én döntöttem így. A 400 vegyest sajnálom, mert az év közbeni edzéseredmények alapján sokkal jobbat kellett volna úszni. Előtte edzőtáborban voltunk Phoenixben, 3 óra eltérés volt, s mindössze 2 nap jutott az átállásra - ez kevés volt, mert épp a harmadik nap voltam a legfáradtabb, amikor a 400 vegyest úsztam. Ian Thorpe: azért ki is kapott az olimpián, véleményem szerint nagyon jó úszó, jó az alkata. Én az olasz srácokról sem gondoltam volna, hogy doppingoltak. Nekem egyébként a holland lány, Inge de Bruijn volt "érdekes". Mark Spitz ügyben nem tudok nyilatkozni, mert akkor még nem éltem.

Lunatic: - Hogyan alakult a kapcsolatod azokkal az emberekkel akik között gyakorlatilag felnőttél az uszodában? Gondolok itt nem csak a férjedre, hanem barátokra/barátnőkre, edzőkre stb. Érezted-e valaha, mondjuk az úszószakmán belül a kollégáidon az irigység nyomait, vagy ők is olyan egységes szeretettel fogadtak, mint az ország általában? Nem fárasztó ez egy picit, őszintén? Mennyire volt nehéz kislányként elviselni ezt a fajta bezártságot, teljesítménykényszert? Sportolóként inkább az edződ utasításai vagy a saját magad motivációja volt a nehezebb/fárasztóbb? Van-e hatása ennek a "civil" munkamorálodra is? Híres nemzetközi sportolók szoktak országuk "sportdiplomáciai nagykövetei" lenni. Neked vannak-e ilyen ambícióid, vagy esetleg már az vagy, csak még nem tudok róla? Ja és a lényeg....kedvenc szín/zene?

Egerszegi: - Amióta abbahagytam az úszást, az uszodától is eltávolodtam. Nincs meg a napi kapcsolat, a volt úszótársaimmal se tartjuk így a kapcsolatot. Az edzőmmel természetesen időnként beszélünk, szoktunk találkozni - de ez sem az a napi kapcsolat. Irigység mindig van, szerintem ez az ország egyik betegsége. Őszintén, egy picit fárasztó. Kislányként nem volt nehéz elviselni, mert én nagyon szerettem az úszást, s nem volt bezártság érzésem, hiszen sok olyan helyre jutottam el, ahol magánemberként máig sem jártam volna. Az edzőm írta az edzéstervet, 18 éves korom után azonban vitába szálltam vele - ebből voltak is néha veszekedések. Lefele akartam alkudni általában a hosszokból ;-)) Nincsenek sportdiplomáciai ambícióim jelenleg. Kérdezték már néhány alkalommal, de jobban szeretek a családdal lenni.
Hopp, kimaradt. Kedvenc színem a kék.
Zene: konkrétan nincs kedvenc zenészem, de inkább a régebbi zenéket szeretem, például a régi magyar filmek zenéit. Szeretem, ha valamiről szólnak a számok. A Sisters of Mercyt egyébként nem ismerem - csak a nevüket.

Garage: - Krisztina, engem egy dolog érdekelne, de nem szeretném, ha kukacoskodásnak vagy szemtelenkedésnek vennéd a dolgot. Szóval: mikor kezdett motiválni a versenyszerű úszásban a pénz? Elégedett voltál-e az "aranyak" után a pénzbeli "jutalommal?".

Egerszegi: - Soha nem motivált a pénz. 1994-ben kihagytam a világbajnokság után, s decemberben volt a Csillagszóró, azt akarták, hogy induljak rajta, nagy pénzdíjért - ezen sem vettem részt. Pihenni akartam, nem számított a pénz akkor sem. Most már más a helyzet, hiszen van családom, fiam - de ettől sem váltam pénzéhessé, csak a gondolkodásmódja változik kicsit az embernek.

ILane: - Kedves Krisztina! Egy régi Vitray-interjúban azt nyilatkozta, hogy még nem tudja, mi lesz a Pharmavit után. Talán marketing vagy divattervezés, ha jól emlékszem. Hogyan alakul az úszás utáni karrierje?

Egerszegi: - Nem tudom még mi lesz - most Bálint a legfontosabb.

Aussie1: - Kedves Krisztina! Ismét szerepelsz a legújabb Hócipőben, aminek mindig nagyon örülök. Bizony nagyon tisztellek téged, talán az egyetlen, vagy akit igazán csodálok. Viszont igen keveset hallani a családodról, gyermekedről. Vagy szerinted ennél több ne tartozzon a publikumra? Én szívesen várok minden hírt veled kapcsolatban.

Egerszegi: - Hócipő: köszi a tájékoztatást, mert nem is tudtam róla. Köszönöm az érdeklődést, mindenki jól van, már "kinőtt egy fogunk". ;-)

Qkorica: - A következő kérdést abszolút komolyan írom: nem gondoltál arra, hogy indulsz a Miss Hungary választáson?? Ezeket a győzteseket meg fejkendőben, földig érő télikabátban is legyőznéd!!

Egerszegi: - Nem fordult meg a fejemben.

Twister: - Azért van egy komolyabb kérdésem is: mennyire voltál a fiúk számára megközelíthetetlen? A férjed sokat "dolgozott" a szerelmedért, nehezen jutott a közeledbe? Küldj egy újabb mosolyt, ha túlmentem a határon!

Egerszegi: - Nem voltam megközelíthetetlen. A férjemmel való találkozás... olyan mesébe illő.

Mocsi: - Szia Kriszti! Először is én is csak gratulálni tudok, és nagyon boldog életet kívánok neked/nektek. A kérdésem az lenne (lehet, hogy már kérdezték), hogy szoktál-e még úszni, és ha igen hol? Továbbá a Balaton-átúszáson szoktál-e néha indulni?

Egerszegi: - Balatonban szoktam úszni, de már csak fürdőző stílusban.

Prod: - Nem érzed, hogy a "sztár" élsportolók túl vannak fizetve? Igaz "éveket áldoznak az életükből", de mégiscsak egy szórakoztató produkció tagjai. Egy tudós, mérnök, művész is "éveket ad az életéből", hogy kimagasló eredményt érjen el, mégis sokkal alacsonyabb a megbecsülésük. Természetesen nem vonom kétségbe az eredményeidet.

Egerszegi: - Igazad van, bár szerintem nincsenek túlfizetve, inkább a tudósok, művészek nincsenek rendesen megfizetve. Bár ez közvetve a médiának is köszönhető, hiszen a sportolókkal sokkal többet foglalkozunk - a tudósokkal, művészekkel szemben.

Jay-x: - Az jutott eszembe hogy szereted/i Te/Ön a labdás sportokat? Balga kérdés tudom, de nekem már az is öröm, ha válaszra méltatsz/t.

Egerszegi: - A focit nem szeretem, de például a kézilabdát és vízilabdát már igen, néztem az olimpián is a magyar csapat meccseit.

Jago: - Tudom, hogy ez így nyilvánosan elég fura kérdés, de van valamilyen saját e-mail elérhetőséged? Akár magán e-mail is jöhet. Nem szorul el a szíved, ha látod a többieket, akik meg aktívan úsznak, küzdeni? Figyelemmel kíséred az olimpiát/ világversenyeket?

Egerszegi: - Nem szorul el a szívem a versenyeket látva, mert tudom, hogy milyen edzésmunka van a versenyek mögött, és örülök, hogy ettől megszabadultam. Van e-mail címem, de ezt ide nem írnám le. [Index szerkesztőségben/Viktornál megmarad.]
Köszönöm szépen a sok kérdést és a jó kívánságokat, én is mindenkinek hasonló jót kívánok!
Mennem kell, Bálint is vár már - édesanyám vigyázott eddig rá. Még egyszer: sziasztok!