Judit
-2 °C
8 °C

Dávid Kornél: szeretnék visszamenni az NBA-be

2001.04.23. 15:18
Dávid Kornél, az NBA első és mindezidáig egyetlen magyar játékosa harmadik - nem túlzottan szerencsés - szezonját fejezte be a múlt héten. Habár az előszezon során egy alkalommal még a kezdő ötösben is benne volt a Raptorsnál, majd a további mérkőzések során is elég jól játszott, januárban mégis hosszú időre a sérültek listájára került Toronto és Denver csereberéi miatt. Onnan még a februári elcserélése után sem került le, és csak egy hónappal később, azaz március végén játszott először új csapatában, a Detroit Pistonsban.
A Pistons szerda esti utolsó mérkőzése után Torontóba ment Dávid Kornél, hogy összeszedje ottmaradt cókmókját. Éppen a rájátszás vasárnap délutáni mérkőzéseit nézte, amikor megcsörrentettük nála a telefont.

- Hogyan összegeznéd a most véget ért szezonodat?

Dávid Kornél
- Változatos volt. Nem csak abból a szempontból, hogy nem csak egy csapatban játszottam, hanem a játéklehetőség szempontjából is. Többségében nagyon kevés lehetőséget kaptam, aztán volt egy-két hónapos kihagyásom is. Nagyon váltakozónak ítélem szezonomat.

- Ha újrakezdhetnéd a szezont, mit csinálnál másképp?

- Az az igazság, hogy ettől többet nemigen tudnék csinálni. Amit tudtam, ami csak tőlem telt, azt megtettem az edzéseken is meg a pályán is. Talán hogy ha más szituációban újra kezdődne ez a szezon, akkor több játéklehetőséget kaphattam volna, de ezt nehéz megmondani.

A hátfájásom miatt csak 5 meccset voltam kénytelen kihagyni, így nem hiszem, hogy ez sokat jelentett volna. Január 12-én megtörténtek az első elcserélések a Raptorsnál, az inkább volt egy nagyobb törés, hiszen előtte már több mérkőzésen is játszottam, néha többet is, mint csak 2-3 perc. Már kezdtem belelendülni, s akkor jött ez a csere, aminek során a sérültek listájára kerültem, és aztán mintha elvágták volna. Bár azt ígérték, hogy csak 5 mérkőzés erejéig leszek a sérültek listáján, de két hónap lett belőle. Így visszagondolva nagyon rosszkor jött nekem az a csere.

Amikor a Raptorshoz mentem, gondoltam, hogy kevesebb játéklehetőséget fogok kapni, mint a Bullsnál. Az akkor nagyon jó lehetőség volt számomra, meccsenkénti átlag 18 perces játékidővel. A Raptorsnál - amelyben sok rutinos játékos van, már a játékoslistájukon meglátszik, kikből áll a csapat - olyan vérmes reményeim nem is lehettek ezzel kapcsolatban... De azért reménykedtem a 10 perc körüli játékidőben. Sajnos a 7-8 percek is csak több részletben jöttek össze. Itt mindenki a játéklehetőségért küzd. Amikor a Bullsban voltam, és 18 perces átlagom volt, akkor az volt a bajom, hogy miért nem kaptam több lehetőséget. Most is jobb lenne azon bosszankodnom, hogy miért nem 30 percet játszom!

Gondoltam az elején, hogy nehéz lesz, de azt nem hittem volna, hogy ennyire kevés lehetőséget fogok kapni.

- Meglepődtél, amikor a Pistonshoz küldtek?

- Nem, mert vártam, hogy történjen valami. Már az első játékoscserék után számítottam arra, hogy el fognak cserélni engem is. De minden a játékoscserék határidejének napjának estéjén, az utolsó pillanatban történt. Már kezdtem beletörődni, hogy amíg Torontóban le nem sérül valaki, addig nem fogok játszani. De őszintén megmondom, hogy annak ellenére, hogy a Pistonsnál is a sérültek listáján voltam egy jó ideig, még így utólag is örülök neki, hogy elcseréltek, mert arra számítottam, hogy több lehetőséget fogok kapni a Pistonsnál, bíztam benne, hogy Detroitban nem a sérültek listáján fogom kezdeni. Akkor már két hónapja a sérültek listáján voltam, és annál még egy perc játék is több lehetőségnek számít.

De ott kezdtem, megint egy kis hullámvölgy következett, elkeseredtem, hiszen teljesen mindegy, hogy hol vagyok a sérültek listáján. De végül csak kaptam lehetőséget, igaz, összességében kevesebbet, mint a Raptorsnál. Amikor csak játszottam, teljes erőbedobással tettem azt. Ennél többet más se tudott volna megtenni annyi játékidő alatt, úgyhogy emiatt nem bánkódom. A Raptorsnál meg nem hiszem, hogy játszottam volna.

Egyébként nincs bennem olyan érzelmi kötődés a Torontóhoz, mint amilyen a Bullshoz van, ahol azért többet is voltam. Persze, nem egészen úgy nézem a meccseiket, mintha egy közömbös csapat lenne, hiszen azért pár hónapig velük dolgoztam.

- Belülről szemlélve mi a legnagyobb különbség a Raptors és a Pistons között?

DK: - A Raptorshoz hasonlóan a Pistonsnál is van egy nagy játékos: Torontóban Vince Carter, a Detroitban pedig Jerry Stackhouse. A Pistons nagyobb hagyományokkal rendelkező csapat, s a közönségen és a csapatban is érződik ez. De fel voltak készülve arra, hogy ez a szezon nem nagyon sikerül nekik, mert nem volt olyan sok pontdobó, rutinos játékosuk, mint a Raptorsnál, meg általában fiatalabb, tapasztalatlanabb a gárda. Így utólag úgy gondolom, hogy a csapat képes lett volna arra, hogy elcsípje a nyolcadik helyet, és bekerüljön a rájátszásba. Nem sikerült, és az edző látta ennek a kárát, de nem biztos, hogy csak ő volt a hibás ebben. A nagy különbség a két csapat között az volt, hogy a Raptors eleve úgy készült, hogy biztosan bejutnak a rájátszásba. De biztos vagyok benne, hogy jövőre jó csapat lesz a Detroit Pistonsból is.

- Mik a terveid a nyárra?

- Jövő héten megyek haza, edzeni fogok, s azon fogok munkálkodni, hogy jobb játékos legyek. Nyáron lesz egy válogatott mérkőzéssorozat, azon fogok játszani, de erről még nem sokat tudok. Hosszú távon szeretnék visszajönni Amerikába, és itt játszani az NBA-ben, de ez nem csak rajtam múlik.

Az esélyeim nem lettek jobbak, de rosszabbak se. Amikor 6,2 pontos átlagom volt, akkor sem volt jobb lehetőségem, ugyanúgy végig kellett mindent csinálnom, hogy visszakerüljek ide az NBA-be. Most már a harmadik szezonomnak is vége, a statisztikáimról jobb nem beszélni, de azok nem is igazán értékelhetőek ilyen kevés játékidővel. Viszont mind a 82 mérkőzésen ott voltam a játékoslistákon mind a két csapatban, nem úgy, mint tavaly, amikor szezon közben kellett elmennem, és 10 napos szerződésekkel tudtam csak játszani utána. Az esélyeim jók arra, hogy visszakerüljek jövőre is, de elég sokan akarnak visszakerülni és itt maradni rajtam kívül is.

- A Pistonsnál biztattak téged szebb jövőképpel?

Dávid Kornél főbb statisztikái a 2000-2001-es szezonban
Összesen 27 meccsen játszott átlag 7,55 percet, ami idő alatt átlag 2,25 pontot dobott. Összesen 52 lepattanót szedett le mérkőzései során, amiből 15-öt az ellenfelek palánkja alatt. Negatív statisztikái között összesen 28 személyi hiba és 11 eladott labda szerepel.
- Itt csak azt biztatják, akinek három évre szóló garantált szerződése van. Az olyan free agent státusban levőket, mint én, nem nagyon biztatják, itt ez nem szokás. Nem is nagyon idegeskedem emiatt. Ha lenne lehetőségem visszajönni Detroitba, akkor persze visszajönnék. De ha nincs esélyem rá, akkor nem fogok korábban visszajönni Amerikába. Ha más csapat ajánl nekem valamit, ám legyen - már oly mindegy nekem, hogy NBA karrierem során összesen négy vagy öt csapatban fogok játszani. Amióta a Bullsból el kellett jönnöm, azóta már mindegy. Szívem szerint még mindig a Bullsban játszanék, attól függetlenül, hogy ilyen rosszak...

- Ha Bulls, akkor Michael Jordan ...

- Nagy sansz van arra, hogy vissza fog térni! De az én véleményem az, hogy nagyon nagy hibát követne el, ha visszajönne. Mint mindenki más, én is örülnék neki, mert biztosan öröm lenne látni a pályán, de Ő már mindent megnyert, amit lehetett, a csúcson hagyta abba, fiatalabb már ő sem lesz, lassan 39 éves! Teljesen mindegy, hogy új kihívásokról beszél - számára már nincs kihívás a kosárlabdában.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Pihenjen Szép kártyával!

Egy kis lazítás Önnek is jár! Íme a Szép kártya elfogadóhelyek.