Ismét Venus Williams Wimbledon királynője

2001.07.09. 20:03
A belga Justine Henin megfosztotta az angol publikumot attól, hogy az álomdöntő létrejöjjön az idén eddig már kér Grand Slamen diadalmaskodó, Jennifer Capriati és a címvédő, Venus Williams között. Henin azonban korántsem érdemtelenül jutott be a fináléba, bár azzal ő is tisztában lehetett, hogy ennek az összecsapásnak nem ő az esélyese. Henin az idősebbik Williams-lány ellen már nem is tudott meglepetést okozni, noha a második játszmában ő volt a jobb. Venus Williams 6:1, 3:6, 6:0 arányban megérdemelten nyert, és immáron tizennégy meccset zsinórban Wimbledonban.
Venus Williams két kettős hibájával kezdődött a találkozó, ám mindez cseppet sem viselte meg őt, hiszen mindössze egy gémet - az első adogatását - tudta hozni a tizenkilencedik életévét nemrégiben betöltő belga lány, aki a Roland Garroson is a négy közé jutott. Venus Williams jól gyorsította fel a játékot, váratlanul ütéseire nem volt ellenszere Heninnek. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy több alkalommal segített a háló a címvédőnek, de ettől függetlenül ő dominált a játék ezen részében.

Venus Williams
Aztán a második szettben ismét - mint az elmúlt napokban annyiszor - eleredt az eső. Egyikük sem volt hullámvölgyben, bár az tény, hogy Henin játéka ekkor kapott lendületet. Egykezes fonákjai élményszámba mentek. Azt hihettük, hogy kedvezőtelenül érinti őt a játék megszakadása, de tévedtünk, 4:3-as vezetésénél elnyerte ellenfele szervagémjét, és ezzel gyorsan meg is nyerte a második játszmát.

Jöhetett a döntő szett. Az amerikai a torna során mindössze egyszer, az elődöntőben kényszerült a harmadik játszma lejátszására, akkor Davenportot múlta felül. Ebben a szettben végül kiderült, hogy Henin már képtelen felvenni a harcot az idősebb és rutinosabb, fizikálisan pedig összehasonlíthatatlanul jobb adottságokkal rendelkező ellenfele ellen. Még egy gémre sem futotta az erejéből.

Így végül Venus Williams magabiztosan nyert 6:1, 3:6, 6:0 arányban, és boldogan emelhette magasba a győzelemért járó értékes díjat. Mint a verseny előtt mondta: otthon mindig ránéz a trófeákat gyűjtő szekrényre, és úgy érzi gyarapítani kell sikereit. Ezúttal is megtette. Mindazonáltal a vesztes Henin az idény elején egészen az Austral Openig azzal büszkélkedhetett, hogy nem kapott ki, és ez a szép sorozat most már láthatjuk: korántsem a véletlenül műve, és alighanem ígéretes jövő előtt áll. Az ő példája azt is igazolja, hogy nem feltétlenül fontos "erőgépnek" lenni ahhoz, hogy sikereteket érjen el egy versenyző.

A férfiaknál is kialakult a döntő párosítása, miután a péntek délután óta zajló második elődöntő végre befejeződött. Mégpedig a britek nagy bánatára, hiszen elsőszámú kedvencük, Tim Henman alulmaradt a horvát szabad kártyával rajthoz álló Goran Ivaniseviccsel szemben. Ez pedig azt jelent, hogy a hazaiaknak 68 év után most sem lesz olyan játékosa, akiért a döntőben szoríthatnak. Ivanisevics számára a legjobbkor kezdett el esni pénteken, mert játéka a mélyponton volt, a harmadik, 6:0-ra elbukott szettben például mindössze négy pontig jutott.

A vasárnap délután viszont kétségkívül az övé volt, hiszen 4:3-as előnyénél két "brékpontra" tett szert, amit ugyan - két remek szervával - hárított Henman, de utána kettős hibát vétett, majd Ivanisevics nagyszerűen ütött el mellette. Majd a meccsért adogatva kétszer ő is kettős hibát ütött, ám végül - 7:5, 6:7, 0:6, 7:6, 6:3 arányban - megnyerte a találkozót. Így az ausztrál Patrik Rafterrel mérheti össze erejét a hétfői fináléban. A már háromszor döntős Ivanisevics egyszer már legyőzte a tavaly is a fináléig menetelő ausztrált Wimbledonban, ám örökmérlegük Rafter számára kedvező.