Vilma
-7 °C
4 °C

A magyar futball és a tippmixfogadások

2003.01.31. 11:07
Napokkal a labdarúgó NB I őszi zárófordulója előtt a szlovák és az osztrák irodák leállították a fogadásokat a Videoton-Békéscsaba és a Matáv-Sopron-Kispest találkozóra, mert feltűnően sokan és nagy összegekben tették meg a soproni és a csabai csapat győzelmét. A végeredmények aztán megmutatták, hogy az irodák nem véletlenül húzták meg a vészféket: a váratlan viharsarki siker csaknem ötszörös, a kispesti vereség majdnem kétszeres pénzt hozott a "szerencsejátékosoknak". A fogadások nagyságáról eltérő adatok láttak napvilágot, de összértékben kétszázmillió forintot meghaladó játékalapról esett szó, ami - a nyereményszorzókat tekintve - milliárdos bónuszt jelentett. Egy "jól értesült" azt is tudni vélte, hogy a kispesti és a fehérvári játékosok is fogadtak, húszmillió forintos alapon (lásd Nemzeti Sport, 2002. december 11.).

Az ügy kirobbanása óta sem bizonyította senki, hogy 1. alaptalan gyanúsítgatásról, 2. néhány elszigetelt esetről, pár eltévelyedett játékosról szól-e a sztori, vagy 3. ipari méretekben űzött manipuláció van a háttérben, amelyben huzamosabb ideje maguk a labdarúgók is részt vesznek. Az viszont egyértelmű, hogy a bundagyanút nem szabad kiszakítani nemzetközi összefüggéseiből, hiszen a meccseket a jobb nyerési esélyeket kínáló Ausztriában és Szlovákiában játszották meg, ahol szintén azt beszélik, hogy több sportágban (foci, hoki, kosárlabda) születnek kozmetikázott eredmények (lásd keretes írásunkat a szlovákiai helyzetről). A probléma ugyanaz, mint általában a gazdasági bűncselekményeknél, még ha a résztvevők köre nem is olyan szűk. Zuhanyhíradóból származó értesülésekhez, pletykákhoz ugyanis könnyen hozzájutni, sőt e hírek többsége még azt a próbát is kiállja, hogy több, egymástól független forrástól származnak, legyen szó akár az egyes csapatok fő "szerencsevadászairól", "az egészet mozgató néhány nagyágyúról", vagy a bundázó magyar játékostársai alibizése miatt az edzőhöz dühödt "No correct!" felkiáltással rohanó idegenlégiósról - ám ezeket bizonyítani vagy akárcsak találni valakit, aki névvel vállalja a nyilatkozatát, jóformán lehetetlen. (A Nemzeti Sport információja is olyan fogadótól származott, aki a mérkőzések felfüggesztése miatt már nem játszhatta meg a tuti tippeket.) Ha Magyarországon tényleg előre megbeszélt eredmények születnek, úgy azok a játékosok, edzők vagy vezetők sem fognak magszólalni, akik tudnak a manipulációról, hiszen saját egzisztenciájukat tehetik tönkre. A Narancs informális megkeresésére e körből többen is kijelentették: felejtsük el őket, mert

ha mesélnének, soha többé

nem kapnának munkát a magyar futballban.

Előjátékok
Magyarországon az elmúlt negyedszázadban két bundaügy volt. A 80-as évek elején Molnár Tibor, a totókirály 124 meccset befolyásolt, amiért hároméves börtönbüntetést kapott, és évekre lekerültek a magyar meccsek a totóról. Az 1985-ös Volán-Honvéd (6-6) és Diósgyőr-Nyíregyháza (2-7) mérkőzés bundaalmanachunk leggroteszkebb epizódja: a Volánnak legalább egy döntetlen kellett, míg a Honvéd ifjú, gólkirályságra törő titánja ötöt vághatott; a Nyíregyháza is bentmaradt volna az NB I-ben, hiszen a szükséges öt góllal alázta a DVTK-t, csakhogy a Volán pontot rabolt a bajnoki cím várományosától. Borbély Zoltán, a főügyészség kommunikációs igazgatója a Sport1 december 13-i Heti helyzet című adásában elmondta: míg a korábbi bundaügyek vesztegetésnek számítottak - a játékosok az akkori gazdálkodószervezetek alkalmazottai voltak -, addig manapság, ha a mendemondák igazak, valószínűleg csalásról beszélhetünk. "Ha viszont egy focista tudja, hogy őt az alvilág pénzeli, és a pénz bűncselekményből származik, akkor orgazda. Ha még olyan műveleteket is végez abból a pénzből, hogy azt eltünteti, akkor pénzmosó" - zongorázta végig az egykori sportújságíró a jogi kategóriákat.

B. Zs.

Azt viszont többen is megerősítették: nyílt titok, hogy profi labdarúgók alkalmanként fogadnak a saját mérkőzéseikre, noha a fogadójátékok szabályzata szerint nem játszhatnak olyanok, akiknek közvetlen befolyásuk van az eredmény alakulására. Egy nagyi, testvér, keresztapa viszont simán megteheti a téteket, ez gyakorlatilag kockázatmentes. A rendőrség sem tekinti alapos gyanúnak, ha a határ menti településen felismerni véltek néhány magyar futballistát. A bizonyításhoz tettenérésre lenne szükség, mint az egykori liverpooli kapus, Bruce Grobbelar esetében, akit a 80-as években a bukmékernél kapcsoltak le. Ha a fogadójáték és a sport viszonyát a jövedelmezőség alapján - merőben hipotetikusan - vizsgáljuk, el lehet mondani: miközben a lebukás veszélye kicsi, a sportsikert (győzelmet) leginkább dotáló fociban a két-háromszáz ezer forintos pontprémium többszörösét is meg lehet keresni akár egyetlen fogadással. A pénzmozgás is európaibb, mint ha nejlonszatyorból a férfimosdóban osztozkodnának a bundapénzen, vagy a biztonság kedvéért gyűrűket és órákat követelnének a játékosoktól zálogba. Ráadásul nem is kell az összes játékosnak benne lennie: elég 2-3 fő csapatonként, írta a sportnapilap, az egyik csapat öltözőjében pedig már állítólag kiközösítették azokat, akik a többiek feje fölött "tippmixeltek". Mivel a játék minden meccsnél bizonyos nyereményszorzóval (oddsszal) számol, egy adott kombinációban feltűnés nélkül győzhet a hazai csapat - az pedig különösen jól jövedelmez, ha félidőben még a vendégek vezetnek (az olyan meccset, amelyen a félidőben vezető csapat végül veszít, igen magas oddsszal adják). A hírbe hozott győztes klubok vezetőinek azon érvelése, hogy mi a baj, hiszen végül is elhozták a három pontot, önmagában tehát kevéssé megnyugtató.

A bundagyanú hitelrontó, károkozó hatása kétségtelen. Ám a labdarúgás irányítói, a sajtó, valamint a fogadójátékok szervezői mind máshol látták a károkozás súlypontját. A legkevésbé kényes helyzetben a hazai tippmixet bonyolító Szerencsejáték Rt. van. Ahogy Somorai László kommunikációs igazgató a Narancsnak leszögezte, a fogadásokat nem Magyarországon kötötték. "Hazai futballmeccseket mi csak ötös kötésben kínálunk (vagyis minimum öt eseményt kell megjátszani, s ha csak egyet is nem találunk el, bukik a teljes fogadás - B. Zs.). Sokszor kérdezik is, miért nem lehet szólóban vagy kettes kötésben fogadni magyar találkozókra, mint például a szlovák irodákban. Ennek elsősorban biztonsági okai vannak, elég csak a korábbi bundabotrányokra gondolni." (Ezekről lásd Előjátékok című anyagunkat.) A Szerencsejáték Rt. tudomásunk szerint nem vizsgálja, hogy a meccsen esetleg történt-e megvesztegetés; a fogadások üzleti hatására figyel, az oddszot ennek alapján módosítják. Névtelenséget kérő szakértőnk szerint az oddszmesterek nagy pontossággal

meg tudnák előre mondani,

mely meccsek keveredhetnek gyanúba, de azok általában a fogadók kedvenc tippjei közé tartoznak, vagyis az irodák üzletileg érdekeltek abban - természetesen a rizikó minimalizálása mellett -, hogy e találkozók is a műsoron legyenek.

A spekuláció ellen jól kiépített számítógépes monitoring rendszerrel lehet védekezni, ami jelzi, ha sok fogadás érkezik egy kötésre, és túlságosan megnő az üzleti kockázat. A Szerencsejáték Rt.-nek még sosem kellett levennie mérkőzést a programból. A szlovák eset viszont jelzi: pusztán ezekkel az eszközökkel nehéz kivédeni a szervezett akciókat, hiszen ugyanabban az időben több irodában fogadtak nagy tételben; mire a pozsonyi központban észlelték a tényt, addigra már a zsebekben lapult a fogadási szelvény. A Nemzeti Sport a 12. őszi forduló kapcsán számolt be egy különös esetről: csaknem egymillió dollárt fektettek be három országban egy szerencsejáték-iroda majdnem ezer fiókjában ugyanarra az ötös kötésre. A négy magyar találkozót a fogadók eltalálták (a Videoton döntetlent játszott az MTK-val, a Győr győzött a Békéscsaba, a Zete a Kispest, a Fradi a Siófok ellen), az óriási buktától a játékszervezőt csak az mentette meg, hogy a Stuttgart hazai pályán nem tudta legyűrni a harmatgyenge Cottbust.

A magas nyereményszorzókkal szakértőnk szerint ugyanaz a helyzet, mint az erős forinttal: vonzza a spekulációs tőkét.

Míg a Szerencsejáték Rt. monopolhelyzete miatt nincs versenyre kényszerítve, addig Szlovákiában sokan vannak a piacon, és ezek egymást licitálják felül a nyerési esélyekkel. A magyar tippmixet a közép-európai gazdasági környezetben a játék magasabb adótartalma is stabilizálja - véli szakértőnk.

A tippmix a sportfogadáson belül messze a legnépszerűbb szerencsejáték, a bevételek háromnegyedét adja. A totóban és a góltotóban a pénzek töredéke forog csak, a tippmix tavalyi évi árbevétele viszont meghaladta a kilencmilliárd forintot. A labdarúgás szervezőinek fő gondja, hogy szerintük túl kevés pénz kerül vissza a labdarúgásba, noha a nyereményalap nagy része a focira tett fogadásokból származik. A Szerencsejáték Rt. ebben nem érzi magát ludasnak: minden tippmixes és totós (plusz góltotós) forint harminc, illetve tizenhét százalékát játékadó formájában befizeti a költségvetésnek, amit a sporttörvény értelmében az utánpótlás-fejlesztésre kellene fordítani. Más kérdés, hogy a szaktárca ennél jóval kevesebb pénzzel stafírozza az utánpótlásképzés koordinátorának kikiáltott Nemzeti Labdarúgó-akadémiát, évi mintegy félmilliárddal - a többi úgymond "bent lebeg a rendszerben", a nagy egyesületek sem kapnak ebből közvetlen támogatást saját utánpótlásukra. (Ez akkor lesz különösen érdekes, amikor a terveknek megfelelően bevezetik azt a klublicencet, amely előírja, hogy az üzemeltető gazdasági társaságoknak milyen utánpótlásbázist kell az első csapat mögött fenntartani.)

A sportfogadásból visszajuttatott támogatás a tippmixügyben mindazonáltal csak azért került szóba a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), valamint az első és a másodosztályú bajnokságot szervező Magyar Labdarúgó Liga (MLL) érvelésében, mert jelezni kívánták: a fogadójátékokból származó bevétel messze nem ér fel azzal a gazdasági veszteséggel, amit a bundagyanú a futballüzletágnak okoz. A Kispest konkrétan felvetette, hogy a fogadóirodák inkább vegyék le meccseiket a kínálatból. Szieben László ligaigazgató azonnali vizsgálatot, az információk összegyűjtését és rendőrségi feljelentést ígért. "Ha a gyanú bebizonyosodna, akár rögtönítélő bíróságot is összehívnánk" - mondta. Ígéretének megfelelően az összegyűjtött adatokat december közepén, egy keddi napon kellett továbbítani a rendőrségre.

A sajtó munkatársai az ügy kirobbanásától kezdve gyűjtögették a híreket. A Nemzeti Sport, a Sport Plusz és Sport1 beszámolóiból kitűnt, hogy jóval többet tudnak, illetve vélnek tudni, mint amennyit elmondhatnak mások személyiségi jogainak megsértése nélkül. Azok az értesülések azt engedték sejteni, hogy a decemberi gyanús eredmények nem csupán egyedi botlások, sokkal inkább

szervezett, kiterjedt csalássorozat

gyanítható. "A Szlovákiába tartó autókonvojok tényét nem lehet eltagadni. De majd biztos rájuk fogják, hogy síelni mentek" - fogalmazott egy, a honi labdarúgás világát belülről ismerő forrásunk.

Karácsony előtt az ügy kikerült a sportnapilapból, január közepén dr. Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára a Narancsnak az mondta, hogy tudomása szerint az ügyet a Liga átadta a rendőrségnek. A sajtóban azóta teljesen leállt az információáramlás. A Narancs három héttel ezelőtt telefonon tájékoztatást kért Szieben Lászlótól, aki azt válaszolta, hogy a Liga érdekeivel ellentétes, hogy a sajtó melegen tartsa az ügyet, mert "míg az állítás csak feltételezésen alapul, addig a károkozás azonnal jelentkezik a futballt körülvevő gazdasági környezetben". Magyarán a szponzorok elriadnak. Világos. A beszélgetés a továbbiakban így alakult:

Magyar Narancs: Megtörtént a feljelentés?

Szieben László: A Liga a megfelelő helyen megtette bejelentését.

MN: Mármint hol?

SZL: Többet nem kívánok mondani.

MN: Mégis hol keressem?

SZL: Ez az. Ezért nem mondom meg, mert az újságírók úgyis csak utánamennének.

MN: Ezt most nem értem.

SZL: Jó. Viszonthallásra.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) kommunikációs osztályáról Szabóné Csontos Stefánia lapunkat úgy tájékoztatta, hogy tippmixügyben nem kaptak feljelentést. Ugyanezt mondta Németh Lajos az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) sajtóosztályáról. Dr. Borbély Zoltán, a Fővárosi Főügyészség sajtószóvivője ellenben megkapta a dokumentációt, ami vagy az ORFK-ról, vagy a BRFK-ról érkezhetett. (Ha hivatalos személy nem érintett, úgy az ügyészséget a rendőrség tájékoztatja.) Még érdeklődtünk néhány szóba jöhető megyei rendőrkapitányságnál, de válaszaik azt a benyomást keltették, talán arról sem tudnak még, hogy tavaly kipattant egy bundabotrány.

Bogár Zsolt

A szomszédban sem viccelnek

Szlovákiában több mint tíz, magánkézben levő fogadóiroda-hálózat működik. Az üzlet a határ mentén virágzik leginkább: a 12 ezer lakosú kisváros, az Esztergommal szembeni Párkány például hét ilyen irodát is elbír; a játékosok java Magyarországról érkezik, s nagyságrendekkel magasabb összegekért fogadnak, mint a helyiek. Vannak, akik hetente 80-100 ezer forintnyi koronát hagynak az irodákban.

A szlovákiai irodák kínálata (még a legrosszabbé is) jóval bővebb, merészebb és magasabb összeg megnyerésével kecsegtető, mint a magyar tippmixé. Számukra, bármily meglepő, nem a magyar labdarúgó-bajnokság a legkockázatosabb (bár kétségkívül jelentős rizikófaktor): a szlovák és a cseh hokiliga, a szlovák második osztályú és a horvát első osztályú focibajnokság meccsei állandó infarktusveszélyt jelentenek a szervezőknek. Majd´ minden héten akadnak bundagyanús meccsek, "a magyar NB I is hozzáteszi ezekhez a maga havi adagját" - mondta lapunknak egy szlovákiai szakelem.

A december elején kirobbant magyarországi botrány Szlovákiáig nem jutott el, senki sem törődött vele, igaz, a korábbi bundagyanúknak sem volt visszhangjuk. Az irodák a rendőrséget egyszer próbálták komolyabban bevonni a dologba: 2001-ben a szlovák hokibajnokság egyik játéknapján valamennyi mérkőzés döntetlennel végződött, s mindegyik városban, ahol első osztályú csapat van, óriási összegekért fogadták meg az ikszeket. Teljesen nyilvánvaló volt a csalás. A szervezők a rendőrséghez fordultak, a rend őrei pedig a szlovák hokiszövetségnél érdeklődtek, amely megerősítette a végeredményeket: erre a hatóság lezárta az eljárást. Az irodák fizettek, a játékosok gazdagodtak. Az egyik főkolompos, a Salt Lake City-i olimpiát is megjárt jégkorongozó például 600 forintnak megfelelő koronára 700 ezer forintnyit vágott zsebre. Hallani ennél bizarrabb esetről is: az egyik első osztályú jégkorongcsapat egy nappal az egyik bajnoki mérkőzése előtt repülőre ült, Splitig meg sem állt, ott jól kikaptak, két horvát fogadóiroda-hálózatot csődbe juttattak, majd hazarepültek.

A szlovák irodák nem győzik hangsúlyozni az óvatosságot, ám így belefutnak egy-egy maflásba. Pedig mindegyik hálózatnak megvan a saját belső rendszere, amely kötelezi az egyes irodák alkalmazottait, hogy milyen végösszegű és kötésű szelvénynél kell külön engedélyt kérni a központtól. Gyanús az is, ha több helyről ugyanolyan kötésű szelvényeket tesznek meg nagy pénzért, vagy ugyanolyan kötésű, nagy nyerési lehetőségű szelvényekből van sok. Ilyenkor blokkolják a mérkőzéseket. Ezt legtöbbször a szlovák és a cseh hoki esetében teszik meg. A bajnokságok utolsó fordulóit például csak a mérkőzés napján vagy egy nappal előtte szokták kiírni, hiszen ekkor a legnagyobb a bunda lehetősége. Minden központba befut az összes megtett szelvény, a rendszer pedig figyelmeztet a hasonlóságokra: így történt ez az ominózus Videoton-Békéscsaba és Sopron-Kispest mérkőzések idején is. Szlovákiában - érdekes módon - nem a magyar határhoz közeli irodákban, hanem főleg Zsolna környékén, de Romániában és Horvátországban is ugyanazt az ötös kombinációt tették meg nagy pénzekért; a Békéscsaba győzelméért egyes hálózatokban a megjátszott összeg kilencszeresét fizették, több szelvényen is hatvanezer forintért játszották a meccset, ezért már kedden levették a listáról ezt a mérkőzést, és csütörtökön a másik magyar mérkőzés is erre a sorsra jutott. Volt azonban iroda, amely csak egy órával a kezdet előtt blokkolta a mérkőzést (ámbár ebben az irodában csak maximum háromezer forintért, minimum ötös kötésben fogadható magyar bajnoki meccs). A főszövegben is említett, négy magyar meccset is tartalmazó ötös kötés miatt egyébként a legnagyobb szlovák iroda majdnem tönkrement - végül a nem manipulálható Bundesliga-találkozó váratlan végeredménye mentette meg a szervezőket, akik azóta biztosan nagyon szeretik a Cottbus focistáit.

Molnár Norbert

Forrás: Magyar Narancs