Levente, Irén
20 °C
37 °C

Főbelövéssel fenyegették az olimpiai bajnokot

2003.02.05. 16:12
Szondy István, a helsinki olimpia öttusázó bajnoka az 56-os forradalom előtt távozott Magyarországról, és azóta nem is járt Budapesten. Németországban előbb pincér, majd elismert vívóedző lett. Szívműtétje után viszont úgy döntött, hogy több, mint 45 év emigráció utrán hazatér. A 77 éves bajnokot budapesti lakásában kereste fel az Index.
Szondy István véletleneknek köszönheti, hogy öttusázó és lett, így azt is, hogy ő Magyarország első öttusa bajnoka. Hadapródiskolába járt a negyvenes évek elején, mellúszásban ifjúsági bajnoki címet szerzett, ám egy főhadnagya úgy döntött: öttusázó lesz.

Mellúszó-bajnokként lett öttusázó

"Nem lehetett ellenvetésem, hiszen a felettesem volt" - emlékszik vissza. "Ám hogy nem adott rossz tanácsot, azt igazolta, hogy '43-ban második lettem életem első versenyén". (A sportág egyik magyarországi atyja, Benedek Ferenc, a későbbi olimpiai bajnok Benedek Gábor testvére előzte meg.)

Hadapródként azonban hamarosan a frontra vezényelték, de mindent megtett annak érdekében, hogy ne fogjon fegyvert az ellenségeire. "Egy sebesültet vittem kórházba, és ezek után sehogyan sem akartam visszatalálni a bázisomra" - magyarázza. "Kockázatos játékba fogtam, mert a menekülés miatt akár főbe is lőhettek volna" .

Az öttusa-aranyra senki sem számított

A háború után visszatért Magyarországra, megtanult vívni és lovagolni, így kijutott a '48-as londoni olimpiára. "Nem érhettünk el komoly eredményt, mert Karácsony Laci felkarikázott a lóval" - meséli.

Négy év múlva, a 16 magyar aranyéremmel záruló helsinki olimpián viszont már elsők lettek. "Ez volt az az elsőség, amire senki sem számított. Sem a riválisok, sem a hazai vezetők. Ellenfeleink nem ismerhettek bennünket, mert sehová sem utazhattunk".

Kétszeres világbajnok lett Helsinki után

A lovaglás után a magyar csapat az élre került, és ezt a helyezését sikerült is megtartania az ötödik tusa után is. "A lovaglás után összenéztünk, és megegyeztünk: megnyerjük." A lövészetben Szondy gyengébben teljesített, így lemondhatott egyéni elsőségéről, de a csapatban nem fenyegette veszély a diadalt. "Nem igazán érdekelt, hogy a gyenge lövőeredményemnek köszönhetően egyéniben csak negyedik lettem" - tette hozzá.

Ezek után tagja volt a Santo Domingóban és Budapesten is győztes világbajnoki csapatnak. '56-ban viszont már nem számítottak rá, így a lovasolimpián indult, amelyik nem Ausztráliában - a lovakat nem vihették be a versenyzők a kontinensre -, hanem Stockholmban zajlott.

Pincér lett Németországban

Élete legnagyobb emléke ehhez a viadalhoz kapcsolódik. "Találkoztam az angol királynővel, mert az istállónk épp a briteké mellett volt. Nem tudta ki vagyok, de azért jólesett beszélgetni egy keveset vele" - eleveníti fel.

Az '56-os forradalom előtt három nappal Bécsbe utazott, így a történteket Puskásékkal együtt élhette át, együtt hallgatták a rádiót, de nem együtt határozták el, hogy nem jönnek vissza. "Németországba mentem, mindent a hátam mögött hagytam, Braunschweigben lettem pincér. Olimpiai bajnokként. De nem szeretem a dicsőséges Szovjetuniót, mi több: utálom az oroszokat. Azt hiszem, ez volt a döntő."

Berettyóújfalu díszpolgára

Pár hónap után viszont Frankfurtban kapott testnevelő tanári állást, ahonnan felfelé ívelt a pályája: a német öttusa válogatott edzője lett, még az Egyesült Államokból is hozzájártak vívni. "Világéletemben bohém ember voltam, de ez már a múlt, mert egy szívműtéten estem át. Itthon szülőfalúm, Berettyóújfalu díszpolgára lettem, amire szívből büszke vagyok. Elismernek, megbecsülnek itthon, ami mindennél többet ér nekem, és már biztosan nem fogok visszamenni Németországba".