Szanyi Andor, a német betanított munkás

Az 1988-as szöuli olimpián bukott le először magyar sportoló doppingvétség miatt. A két súlyemelővel, Csengeri Kálmánnal és Szanyi Andorral szembeni eljárás néhány napon belül követte egymást. Csengeri negyedik lett - élete legnagyobb eredménye lehetett volna -, a világ- és Európa-bajnok Szanyi második. Az előbbi eset már a helyszínen kiderült, Szanyi viszont csak hazafelé tartva, Zürichben tudta meg, hogy vissza kell adnia ezüstérmét.

Ezerkétszáz eurót keres München mellett

Szanyi Andor kétéves eltiltása után, a '90-es budapesti világbajnokságon még visszatért, de érmet nem nyert, negyedik lett. A '92-es olimpián is ott volt, de nem szerzett pontot, ezek után visszavonult.

Sokáig nem lehetett tudni, merre jár. Az Index azonban kinyomozta, hogy Németországban dolgozik, betanított munkásként, munka- és erőgépek kabinjait szereli. Az állást a Magyar Súlyemelő Szövetség elnöke, Dolovai Tamás intézte el.

Szanyi nem hivalkodott világbajnoki címével

"Andor két éve dolgozik a München közelében lévő üzemben, és igazolta: jó kezű munkás, tökéletesen képes elvégezni a feladatát. Még akkor is, ha szakmával, vagy szakképesítéssel nem rendelkezett, könnyen beletanult. Nem vágott fel arra, hogy ő valaha világbajnok volt, hogy bejárta a fél világot, felmérte, hogy a munkásemberek között nem a történetek mesélésével, hanem a munkával kell kitűnni, ami nem szégyen. Több súlyemelőnek igyekeztem eddig segíteni, hogy Németországban dolgozhassanak" - mondta a szövetség elnöke.

Dolovai cégénél mintegy százhúsz ember dolgozik, Szanyin kívül még egy súlyemelő, Kertész Attila. "Ők ketten állták meg a helyüket, a többiek - sajnálatomra - nem." - értékelt az elöljáró. A keresetükről elárulta, hogy otthon minimálbért kapnak, kint azonban ezer, ezerkétszáz eurót, vagyis közel háromszázezer forintot is zsebre tehetnek.

Kiábrádult a sportágból

Az elnök azt sem tagadta, hogy Szanyit megszerették a németek, amikor az első kétéves periódus letelt, akkor úgy búcsúztatták el, mintha a barátjuk lenne, vagyis maximálisan befogadták.

Szanyi nemsokára hazatér, ám súlyemeléssel nem kíván foglalkozni, mert Szöul után bűnbakká kiáltották ki, noha köztudott volt, hogy a doppingolás államilag folyt abban az időben. Becsaptuk a világot című könyvében Csengeri Kálmán tárta fel, hogy miként működött a módszer. Ők azonban pórul jártak.