'Kellett ez a hét év'

Készül a sporttörvény legújabb, 2003-as verziója: a tervek szerint az előző két (1996, 2000) változat javított, bővített különkiadásaként kerül a képviselők elé. Felmerül a kérdés: miként hatott a most készülő törvényszövegre a közelmúlt magyar sportéletének némely kéretlen szenzációja. Jövőre olimpia, azután pedig a bizonytalan jövő vár a magyar sportra: jó volna hinni, hogy legalább a jogi viszonyok tiszták és rendezettek, ha már egyszer a magyar sport finanszírozása sok tekintetben oly bizonytalan, mint a kutya vacsorája.

Magyar Narancs: Még három éve sincs, hogy hatályba lépett a legutolsó sporttörvény. Miért volt szükség arra, hogy hozzányúljanak a törvényszöveghez?

Sárközy Tamás: Ha egy törvényt korszerűsítenek, és az meghalad egy bizonyos határt - például nagyon sok helyen bele kell nyúlni a szövegbe, egy-egy bekezdés kiesik, viszont új rendelkezések jönnek -, akkor azt csináljuk, hogy újraszámozzuk a paragrafust, s máris egy új törvény áll előttünk. A most készülő törvényszöveg nem egy vadonatúj sporttörvény - inkább a régi modernizált, mostani körülményekhez alakított változata. Ráadásul tudnunk kell, hogy már az előző, 2000-es törvény államigazgatási része is az első, 1996-os törvényszövegen alapszik. Ez általában is így történik a törvényalkotás során: a társasági törvény újabb verziói (például a most készülő legújabb) rendre a régebbi hatályos törvényszövegre épülnek. A sporttörvénynél különösen fontos ez a szempont, elvégre a sportvezetők többnyire nem jogászok, s már csak az ő szempontjukból sem lenne jó, ha az előző törvényt áttekinthetetlenül átírnánk.

MN: Hol kellett az előző törvényszövegbe belenyúlni? Mekkora szerepe van a módosításokban a közelgő EU-csatlakozásnak?

ST: Az Európai Unió szabályozása csak az üzleti sportra terjed ki, az amatőr sporttal viszont egyáltalán nem foglalkozik. Mondok egy példát, hogy megértse, miért kell változtatni. A hivatásos sportolók, s nem csak az EU-szabályozás miatt, a továbbiakban nem lehetnek vállalkozók, hanem csak munkavállalók. Ez a FIFA előírása is, már több mint egy évtizede, ám a 2000-es sporttörvény összeállításakor az érintettek kilobbizták, hogy a labdarúgók egyéni vállalkozók is lehessenek. Az 1996-os sporttörvény előtt akár még társas vállalkozó is lehetett egy hivatásos sportoló.

MN: Azaz előfordulhatott, hogy a focipályán egy bt. faultolt egy kft.-tÉ

ST: Így van. Szép lassan szűkülnek ezek a lehetőségek, s most a közelgő EU-csatlakozás még nagyobb nyomatékot ad a változásoknak. Ne feledjük: ha labdarúgó nem is, edző még ma is lehet bt. Fontolva lehet csak haladni, elvégre számolnunk kell azzal, mekkora érdek fűződik ahhoz, hogy egy hivatásos focista mondjuk ne munkavállaló, hanem egyéni vállalkozó legyen - így kevesebb adót, járulékot kell fizetni utána, azaz a szigorítás megint csak a pénzt viszi ki a sportból. A mostani szövegbe már bekerült ez a szigorítás is, mint ahogy azzal is foglalkozik az új törvényszöveg, hogy egy amatőr sportoló mit fogadhat el természetbeni juttatásként. Olyan változtatásokról van szó, melyeknek fontosságával már 2000-ben is tisztában voltunk, ám a közelgő 2004. májusi dátum most halaszthatatlanná tette őket. Más módosítások a szakosztályok finomabb felépítését, illetve új szakosztályok létrehozását szabályozzák. Az érintetteknek ezek igenis fontos fejlemények: például a fogyatékosok számára rendkívül sokat jelent, hogy most kimondtuk: a fogyatékos-sportszövetség a szakági szövetség jogosítványait gyakorolja - a fogyatékos sportoló is teljes jogú sportoló.

MN: Mi a helyzet a sportközvetítési jogokkal? Ezek körül szinte állandó a vita - különösen ami a focimeccseket illeti.

ST: A közvetítési jogokról feketén-fehéren leírtuk, hogy azok alapvetően a sportegyesületeket illetik, ha pedig a szakszövetség elvonja a jogokat, akkor azt anyagilag is ellentételezni kell, azaz fizetnie kell az érintett egyesületnek, mégpedig piaci értéken, előre meghatározva. Az előző törvényszöveg e tekintetben három helyen egymásnak is ellentmondó utalásokat tartalmazott. Jogos a kérdés, hogy miért nem tudtuk ezt már 1996-ban tisztázni - erre az a válasz, hogy kellett ez a hét év gyakorlati tapasztalat.

MN: Mi a helyzet az átigazolások szabályozásával? Elvégre itt is állandóak a viták - például arról, hogy mennyit kérjenek vagy egyáltalán kérhetnek-e pénzt a klubok lejárt szerződésű sportolójukért. Az Európai Unióban tudomásom szerint ilyenkor nem jár pénz a korábbi egyesületnek.

ST: Nem bizony. Sőt a magyar polgári jog szerint sem kérhetnek pénzt - mármint amatőr sportolók esetén, a profiknál más a helyzet. A kis nevelőegyesületeknek mindazonáltal járhat pénz, ám a szövetségtől, illetve az államtól, s nem a másik egyesülettől. Ezenkívül, hogy az átigazolási ügyek ne húzódjanak a végtelenségig, lehetővé tettük, hogy az efféle, illetve a sportfegyelmi ügyeknél választott bírósághoz (a Sportbírósághoz) lehessen fordulni.

MN: A Sportbíróság elvileg már évekkel ezelőtt felállt...

ST: Igen, csakhogy az ilyen ügyeket az eddigi szabályozás nem engedte a választott bírósághoz, most ez is megváltozik a törvény szövegében.

MN: Itt volt a közelmúltban az ominózus Fradi-ügy, ahol több egymásnak is ellentmondó fegyelmi határozat született.

ST: Ez a változtatás konkrétan a Fradi-ügy megoldásán nem sokat segített volna, elvégre az vélhetően így is hamarosan bíróság elé kerül. Ám a törvényszöveg finomítása azért itt sem árt. Mondok egy másik példát: a korábban érvényes szabályozás szerint büntetésképpen el lehetett tiltani valakit a sporttevékenységtől - ezt úgy finomítottuk, hogy az eltiltás csak a sportszövetség versenyrendszerében való részvételre vonatkozik, elvégre a tiltás másképp értelmezhetetlen.

MN: Sokan azt várták, hogy az EU-csatlakozás után dőlni fog majd a pénz a sportba - ehhez képest tudomásom szerint az Európai Unió szabályozása kifejezetten tiltja, hogy az állam támogatást nyújtson az ún. látványsportágaknak.

ST: Tekintve, hogy az üzleti sport versenytevékenység, ezért állami támogatás - a versenygazdaság más szektoraihoz hasonlóan - nem járhat a résztvevőknek.

MN: Hol húzzák meg a határt az üzleti és a nem üzleti sport között, mivel ez számos sportágban, például az atlétikában nehezen látható?

ST: Ha az atlétikát vállalkozás keretében művelik, akkor vonatkozik rá a versenytörvény - ellenkező esetben nem. Ha az EU bírósága megállapítja, hogy egy sportoló, habár amatőrnek tüntette fel magát, valójában mégis profi, akkor az érintettekre büntetést fog kiszabni. Aki részt vesz a gazdasági versenyben, az állami támogatást nem kaphat. A Nemzetközi Atlétikai Szövetséget például már többször elmarasztalták efféle ügyek miatt. Az EU versenyszabályozása amúgy semleges az előállított termék típusát illetően: mindegy, hogy a termék színház, zene, cipő vagy sport; ha ezeket üzletszerűen gyártják, akkor vonatkoznak rájuk a versenyszabályok.

MN: Mi a helyzet az amatőr, illetve a szabadidősport állami támogatásával? Mennyiben változtatja meg ennek szabályozását az új törvény?

ST: Semennyiben. Tudniillik ez nem jogi kérdés. A Pénzügyminisztérium álláspontja szerint szaktörvény amúgy sem foglalkozhat költségvetési kérdésekkel. Változások természetesen lesznek a finanszírozásban. A korábbi kormányzat ugyanis több csatornán keresztül juttatta el a támogatásra szánt pénzt a rendeltetési helyére, a Wesselényi Alapítvány, a Szabadidő Nemzeti Sportszövetség stb. közbeiktatásával. A mostani koncepció szerint viszont létrejön a Nemzeti Sporttanács, ide kerül az összes sportra szánt pénz, s ezen keresztül osztják föl. Ez persze sok vitát fog kiváltani, elvégre a többcsatornás elosztásnál nagyobb a játéktér...

MN: Ráadásul sokan gyanakszanak majd, hogy politikai indítékokból ismét centralizálják a pénzek elosztását s így a sport feletti hatalmi befolyást.

ST: Centralizációról azért nem beszélhetünk, mert a Nemzeti Sporttanácsban az érintett minisztériumokon (belügyi, pénzügyi, oktatási, egészségügyi és sporttárca) kívül képviseltetik magukat a sportköztestületek, azaz a MOB és a nemzeti sportszövetségek, az önkormányzatok, az üzleti élet és a sportolók képviselői is. A politikai vita ettől persze még nem fog elmaradni. Én, mint egykori sportszövetségi elnök, azt vallom, hogy egyszerűbb egy helyről koldulni, mint nyolcról. Sajnos olyan rendszert még nem találtak fel, amelynek csak előnyei vannak.

MN: A privát szponzorációval nem foglalkozik a törvény?

ST: Nemcsak a sporttörvény, de semmilyen törvény sem foglalkozhat vele: az Alkotmánybíróság többször is kimondta, hogy a magánszférában tilos az efféle állami szabályozás. Ha egy vendéglős ingyen akarja adni az ebédet kedvenc csapatának, az az ő dolga. Törvényi formában csak az állami és az önkormányzati pénzekről lehet rendelkezni. Ugyanakkor a törvény bizonyos szinten mégiscsak foglalkozik a szponzorokkal: az új törvény, az eddigihez hasonlóan, rendelkezik a szponzorálási szerződésekről vagy az arculatátvitel szabályozásáról, ráadásul a tervezet szerint a Szponzorok Tanácsa egy emberrel képviselteti magát a Nemzeti Sporttanácsban is.

MN: Egy korszerűbb sporttörvény közvetve azért hathat a szponzorációra is, hiszen ha rendezett a sport jogi környezete, akkor inkább jönnek a szponzorok is.

ST: Persze, de ez már nem jogi kérdés.

MN: Mennyiben változott meg a sport politikai környezete, s hogyan jelentkezik ez az új törvényben?

ST: Már az előző kormányzat is észrevette, de a mostani, Gyurcsány-féle sportminisztériumi vezetés még jobban tudatosította magában, hogy a közönség érdeklődése - ha most eltekintünk az olimpiai aranyakkal kapcsolatos várakozástól - a hagyományos sportágaktól az extrém és a nagy tömegeket megmozgató sportok felé fordul. Ez persze nem törvényi kérdés - a jogi szabályozás csak annyit tehet, hogy beépítette a törvény szövegébe: amennyiben valamely új sportág szakszövetséggé szeretne alakulni, akkor azt csak a Nemzeti Sportszövetség közgyűlése kétharmadának támogatásával teheti meg. Azaz ha az olimpiai sportágak leszavazzák, az érintett új sportág nem fog bekerülni az elismert sportok közé. Máshogyan nehezen lehetne védekezni az ellen, hogy ne legyen hamarosan nyolcszáz sportszövetség, szemben a mostani hatvannéggyel.

MN: Mit léptek önök, a törvény szövegének alkotói a honi futballvilág legutóbbi fejleményeire - gondolunk itt a Fradi-ügyre vagy a futballcsapatok sorozatos csődjére és trükkös újraalakulására?

ST: A Fradi-ügy egyik legfőbb tanulsága, hogy a továbbiakban nem engedhetjük meg, hogy az efféle ügyekben a fegyelmi eljárás a végtelenségig folytatódjék: a fegyelmi bizottság másodfokú döntése után ezentúl közvetlenül a bírósághoz lehet fordulni. Jelenleg ugyanis először számtalan (a Fradi esetében vagy négy) egymásnak is ellentmondó fegyelmi határozat után előbb az ügyészséghez lehet panaszt benyújtani, s csak utána jöhet a bírósági szakasz. További tanulság, hogy ezentúl - s ez az új törvényszövegben is szerepel majd - nem lehet a büntetéseket halmozni. Elképzelhetetlen lesz az, ami legutóbb a Ferencvárossal megtörtént, hogy egyszerre sújtson egy csapatot pályabezárás, pontlevonás és pénzbüntetés. Miként az is abszurd, hogy miután az egyesület fellebbezett ez elsőfokú súlyos határozat ellen, a másodfokú még súlyosabb verdiktet mondott ki; aki az egyéves börtönbüntetése ellen enyhítésért fellebbez, azt ugye nem lehet másodfokon halálra ítélni. Ugyanakkor az új törvényszövegben a büntetéseknél is megszűnik a korlátozás: ezután nemcsak három mérkőzésre, hanem akár egy fél évre is bezárhatják a vétkes csapat pályáját, s a pénzbüntetéseknél is feljebb kerül a plafon.

MN: És mi a helyzet a trükkösen székhelyet és nevet változtató, a periodikusan meghaló és újra feltámadó csapatokkal?

ST: Sok a félreértés a most hatályban lévő törvénnyel kapcsolatban is: például előfordult, hogy egy vita során nekem szegezték a kérdést: mikor lesz érvényes a csődtörvény a sportegyesületekre is? Nos, a hatályos törvények szerint már három éve nyugodtan csődbe mehet bármely futballegyesület. Más kérdés, hogy a közhiedelemmel ellentétben eddig csak négy esetben indult sportegyesülettel szemben felszámolási eljárás. Azt viszont a sporttörvény új szövege kizárja majd, hogy az idei esetekhez hasonlóan egy tönkrement, végzetesen eladósodott vagy egyszerűen csak az első/másodosztályból kiesett csapat bevásárolja magát egy másik egyesületbe, s annak indulási jogával élve, esetleg annak a nevén induljon a következő bajnokságban. Az új törvény hatályba lépte után hiába is változtat nevet, székhelyet egy sportklubot működtető gazdasági társaság, mert ezen a módon sem tudja majd kijátszani a szabályokat.

Barotányi Zoltán

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!