Árpád
-2 °C
9 °C

Dzsungelben nevelt olimpiai bajnokot

2004.05.05. 13:38
"Meg akartam mutatni, amit már olyan sok magyar megmutatott a világban, hogy lehetetlen körülmények ellenére is lehet maradandót alkotni" - mondta az Indexnek a Guadeloupe-on élő, de Budapesten tartózkodó vívóedző, Gara Róbert. A hatvanhat éves Gara '56-ban disszidált, majd a karibi szigeten meghonosította a vívást és tanítványa, Laura Flessel kétszeres olimpiai bajnok lett Atlantában.
Gara Róbert tizennyolc évesen, az '56-os forradalom után döntött úgy, hogy elhagyja Magyarországot, mert úgy érezte, édesapja kereskedése miatt megbélyegezték, és itthon nem vehetik fel az egyetemre. Így nem építhetett volna fel hazájában karriert a fiatalember, aki tizennégy éves kora óta vívott.

Egy szerelem vezette a Karib-tengerre

"Egy sakktáblával a zsebemben vágtam neki a világnak, átcsempésztek a határon, és előbb Ausztriába, majd Franciaországba kerültem. Strasbourgban ösztöndíjat kaptam, kilenc hónap alatt megtanultam a nyelvet, aztán gépészmérnöki diplomát szereztem, és szerelmes lettem egy Guadeloupe-szigeteken született lányba. A szerelemből házasság lett, és ez döntően hatott az életemre. Ez a házasság lett a rendezőelv" - elevenítette fel a disszidálása utáni történteket.

"Itt van Guadaloupe"

Felesége orvosként került vissza a szülőföldjére '67-ben, Gara pedig természetesen vele tartott. Más lehetőség nem lévén, a cukorgyárban kapott munkát, de a vívástól képtelen volt elszakadni. Három év múlva tanári állást kapott a helyi egyetemen, és akkor határozta el, hogy a Franciaországhoz tartozó, Karib-tengeri szigeten meghonosítja a mindaddig ismeretlen sportágat. (Guadeloupe öt kisebb részből áll, dzsungel, tűzhányó, pálmafák, egzotikus állatok, vagyis minden megtalálható rajta.)

Henry, Perec, Flessel

"Kezdetben öt vívó volt, szerencsére ma már háromezer-ötszázan űzik ezt a sportot, és a létszám még növekedhetne is, de már nincs több edző, aki a gyerekekkel foglalkozni tudna" - mondta. Gara először a tőrvívásra tanította a szerinte átlag feletti tehetséggel rendelkező gyerekeket, ma már valamennyi fegyvernemben van jegyzett versenyzője. A vívás, a futball és az atlétika mellett a harmadik legnépszerűbb sportágnak számít a 461 ezer lakosú szigeten. (A szigeten született az Arsenal világ- és Európa-bajnok futballistája, Thierry Henry, valamint a négyszázas olimpiai bajnok futónő, Marie-Jose Perec is.)

Kezdetben nagy hőségben - Guadeloupe-on harminc fok van általában - tanulták a vívás alapjait. "Olykor átalakított istállókba kényszerültünk, sötét volt, meleg, szakadt rólunk a víz, pást hiányában köveken mozogtunk, de a céljaimat nem adtam fel. A célom mindössze annyi volt: magyarként meg akartam mutatni, amit már olyan sokan megmutattak a világban, vagyis lehetetlen körülmények ellenére is lehet maradandót alkotni" - jelentette ki.

Misszionáriusnak is nevezhető

Sakktáblával a zsebében indult a világnak
Hogy miként sikerült rávennie a gyerekeket a vívásra, így felelt: "Beléjük sulykoltam, ha utazni szeretnének, ha ki akarnak emelkedni a szegénységből, akkor én utat mutatok számukra. Gyötrődtek, de hittek nekem, bennem, így mégis beöltöztek a meleg miatt olykor elviselhetetlen vívóruhába, és elkezdtük az oktatást. Hamarosan versenyeket szerveztem, és a kitartó munkának meglett a gyümölcse, a francia bajnokságon is egyre több babér termett a tanítványaimnak." Emellett nagy energiákat fektetett abba is, hogy tanuljanak a versenyzői, egyfajta misszionárius lett belőle. "A bizonyítványukat mindig be kell mutatniuk nekem" - magyarázta.

Az igazi áttörést Laura Flessel '96-os olimpiai sikere hozta meg, aki párbajtőrben egyéniben és csapatban is - a nagy esélyes magyarokat megelőzve - a legjobbnak bizonyult Atlantában. Ebben a sikerben elévülhetetlen szerepet vállalt Gara is.

Két tust adj, hogy egy érvényes legyen

"Laurát nyolcévesen láttam meg, és mivel balkezes volt, szinte előre meg volt írva a sorsa. Elképesztően tehetséges volt, ruganyos, laza, zseniális ütemérzékkel, hihetetlen alázattal és győzni akarással rendelkezett" - jellemezte egykori tanítványát, akinek pallérozásában az idő előre haladtával egyre kisebb részt vállalt, a menedzselésében ugyanakkor egyre többet. Ma Laura Flessel az egyetlen olyan vívó, aki a szponzorok pénzéből, és a sikereiből képes fenntartania magát.

"Elfogadtattam vele, hogy neki, színes bőrű lévén, két tust kell adnia, hogy egyet abból érvényesnek minősítsenek a bírók. Jó alany volt, elhitte, hogy igazam van, hogy elsősorban nem a kezében, hanem a fejében van a győzelem. Megbízott bennem, és olimpiát nyert. Pedig volt, amikor egy balul sikerült verseny után csalódottságában rögtön vissza akart vonulni, és a vb-bronzérme után is zokogva hívott fel" - értékelte Flessel képességeit valamint tulajdonságait, akit születése után elhagyott az édesapja, így lényegében gyámja volt.

A franciák még mindig nem ismerik el igazán

"Unatkoztam volna, ha nem vívhatok"
Fotók: Barakonyi Szabolcs
Az első néhány komoly eredmény után a szponzorok Gara mellé álltak, mert hiteles vezetőnek tartották. Néhány hónapja ötmillió dollárért épült fel az első légkondis vívóterem a szigeten, természetesen a nemzeti idolról, Flesselről nevezték el, aki jelenleg is aktív, és Athénban is érmes lehet.

Fájó pontja, hogy a franciák - sikerei ellenére - alig-alig támogatták pénzzel, és még most sem ismerik el igazán a munkáját. "Manapság talán már felnéznek ránk, mert rendre legyőzzük az anyaország versenyzőit, de csak az oktatási minisztérium tartott arra érdemesnek, hogy kitüntetést kapjak. Sokkal büszkébb vagyok arra, hogy a mellemre tűzték a Pán-Amerikai Érdemérmet, amit egy évben csak egyvalaki kaphat meg" - összegzett.

Honvággyal soha nem küszködött, mert mindenhol otthon érzi magát a világban. Nem titkolta, a vívásnak köszönheti az egzisztenciáját, és életének a vívás adott értelmet. "Unatkoztam volna, ha nem lehetek a pástok közelében" - mondta viccesen.

A Paradicsom is ilyen lehetett

A szigetről származó francia szépségkirálynővel
A sikerei ellenére a gyerekeire a legbüszkébb, akik közül az idősebb Rose-Marie San Franciscóban, a fiatalabbik lánya, Marie-Rose Sydneyben él. Utóbbi vívott is, világbajnoki helyezett.

Fél éve ment nyugdíjba, mindennapjai így már csak a klubelnöki pozícióval járó adminisztrálással telnek. Az időjárástól tart némileg, mert a ciklonok olykor igen nagy pusztítást végeznek a szigeten, és lakóhelyén, Abymes-ban is. "A házam egy domb tetején van, a kertben orchideákat termesztek, de jut idő a papagájaimra is" - ismertette idilli életkörülményeit. "Nem tudom, milyen lehetett a Paradicsom, de ilyesfélének képzelném" - zárta beszélgetésünket.

Az államtitkár is vívni fog a szigeten
Gara fanatikus elszántságának köszönhetően a nulláról indulva eljutott oda, hogy tavaly a 18. Pán-Amerikai Bajnokságot már az ő felügyelete alatt rendezték meg a karibi szigeten. Jövőre pedig azt a megtiszteltetés éri, hogy Világkupa-versenyen is összemérhetik a versenyzők erejüket. Erre az alkalomra meghívta Szekeres Pált, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkára is vívni fog az ugyancsak kerekes székes helyi nemzetközi versenybíróval, Jean Rosier-vel.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!