Kurvák, szarszag, Forma-1

Dögmeleg van a Hungaroring betonkerítése mellett. A levegő vibrál, és ha néha feltámad a szél, az sem tart sokáig; épp csak kibéleli homokkal a szánkat. A betonfal árnyékában (ez csak költői kép: nincs itt árnyéka semminek) sátrak, fémcsövekből tákolt bódék, viskók várják a külföldi turistákat, de hiába, nem jönnek. Korábban németekkel volt tele a magyar F1-pálya környéke, most meg minden csupa magyar, panaszkodnak az eladók. Azok meg nem vesznek semmit.

A nyertesből mindent visznek

Pedig van áru bőven: ferraris póló tízezerért, kesztyű ötezerért, a BMW-t hirdető zászló hatezer, ugyanez ferrarisban 6300. Ez miért drágább, kérdem. Mert a Ferrari mindig drágább, mondják. Megismerjük a vásárlás pszichológiáját is:Amikor Alosno megnyerte az első nagydíját, minden alonsós cuccunkat eladtuk, mondja az egyik eladó, aki szerint meleg van.

Lehet inni is persze, ilyenkor jól esik valami hűsítő, de Mogyoródon mindennek megvan az ára: fél liter víz vagy üdítő ötszáz forint, ugyanennyi az olcsóbbik sör, a komolyabb márka már hétszáz, amennyiért hot-dognak csúfolt kifli-virsli összeállítást is kapunk. Persze ez még a hármas kapu mellett van, a durvább dolgok a főbejárat közelében következnek, gondoljuk. Addig viszont még ihatunk 4 cl Baileyst nyolcszázért, vagy megszállhatunk a Panoráma kempingben.

A tulajdonosnő szerint visszajáró vendégeik vannak, évek óta ugyanazok az arcok jönnek, főleg németek. Hétezer forint egy autónak a szállás, mindegy mennyien zsúfolják bele magukat, a vendégek fele nem is megy be a pályára, hanem a domboldalról nézi a futamot. A tulajdonosnő az angolvécét mutogatja, meg a zuhanyzót, sőt, ivóvizet is ad a kútból. Alig büszkélkedik el vele, István, a fotós már mossa is az arcát, a fejét. Gyilkos a hőség.

Mazohizmus

A domboldalról belátunk az állóhelyekre, és – bár mindketten hajlamosak vagyunk arra, hogy megnézzük a futamokat – nem értjük, mi vesz rá valakit arra, hogy kifizessen 20-25 ezer forintot azért, hogy ácsorogjon a gazban, a tűző napon, és lásson harminc métert az egész pályából. Akkor már inkább 75 ezer az aranykilátóért, vagy ingyen a fal repedésein keresztül.

Caplatunk tovább, de már nem is kérdezzük a neonzöldeket, hogy merre a főbejárat, nem bízunk bennük: vagy fogalmuk sincs semmiről, vagy rossz irányba küldenek. Istvánnal szándékosságot sejtünk az eset mögött. A betonfalon feliratok váltogatják egymást, kezdve Senna megidézésétől a Mocskos BKV- szerű örök klasszikusokig, vagy a tömörségében is kifejező Pélóig.

Furcsa alakok

Egy másik kemping szélén német teherautó, vagyis valaha az volt, most inkább lakóbusz. A tetején óriási napernyő, meg egy sörpad, asztallal. Ha kezdődik a futam, a tulaj csak felgyalogol a lépcsőn, és mindent lát, de a tetőn ücsöröghetnek az unatkozó asszonyok is, nekik ott a két nyugágy. Úgy látszik, mindenki szeretné minél kevesebből letudni a futamot.

Sokkal furcsább annak a két holland srácnak az esete, akik Ferrarival érkeztek, felverték a kis kuckósátrukat, és a belvárosi ötcsillagosok helyett képesek abban aludni a negyven fokos hőségben. De ebben a kempingben gyűlt össze a többi fura fazon is: például az a körülbelül tíz osztrák fiatal, akik kamionnal érkeztek, meg daruval, aminek a tetején csapatzászlók lobogtak. Kifeszítettek egy sátrat, kárpitozott fotelekben és kanapékon bámulták az időmérő edzést, a tévében. Persze ugyanezt láthatták volna háromszáz méterrel arrébb, élőben is, ők azonban inkább ücsörögtek és töltötték a sört a házi csapolójukból.

A főbejárathoz közeledve 3-400 forintos rántotthússal, kolbásszal és hallal találkozunk, persze tíz deka kerül ennyibe. Külföldi itt sincs, van viszont pangás, meg dinnye, kilónként száz forintért.

Kéjelgő németek, hülye magyarok

Koktél kettőezer kettőszáz, parkoló a kezdeti 1500-ról már 3-4 ezer, távcső meg van háromezerért, de még a válasz előtt közlik, hogy odaadják olcsóbban. A rutin. Lassan befutunk a rendőrkapitányságra, megtudjuk, hogy az elmúlt napokban kilenc lány előállítását foganatosítottak, tiltott kéjelgés tényállása miatt. A bíróság öt esetben már ítéletet is hozott, négy lányt tíznapos, egyet pedig harmincnapos elzárásra ítéltek. Komolyabb szabálysértés, bűncselekmény nem történt, egy hangoskodó, részeg némettel volt csak probléma, meg persze azokkal a szintén német szurkolókkal, akik a lányokkal háltak: őket ötvenezer forintra büntették, ami kiszereléstől függően öt-tíz menet elbukásával egyenértékű.

A rendőrök egyébként mindenhol segítőkészek, volt, aki slaggal locsolta a haldokló turistákat, volt, aki vizet adott nekünk a szomjhalál előtti törtmásodpercben, és egyáltalán: ők azok, akinek legalább valami halvány fogalmuk van arról, hogy mit merre találunk. Tolmácsok is vannak, diákok, akik angolul, németül, franciául segítik munkát. Mindenfele rendőröket látunk, a négy nap alatt összesen mintegy 1500-an vigyázzák a rendet, hülye, aki ilyen körülmények között balhézik.

Az aranytribün felé pont egy ilyen hülyébe botlunk: nem engedték dodzsemezni, mert tökrészeg volt, erre elkezdett üvöltözni, és megfenyegette a személyzetet, hogy alkalomadtán kést döf valamelyikbe. Pillanatok alatt megérkeztek a rendőrök és elvezették, az asztaltársaság maradék része pedig megállapította, hogy a kurva életbe.

A bódé örök

Az aranytribün mellett aztán csalódnunk kell: semmi sem olyan drága, mint vártunk, köszönhetően a benzinkútnak, ahol egy korsó sört 189-ért adnak. De az üdítő, meg a kóla is olcsóbb, úgyhogy továbbvánszorgunk. A falon belülre jutott informátorunktól viszont megtudjuk, hogy odabent csak egyfajta sört lehet kapni, ami egy ezres, víz, üdítő van ötszázért, saslik sültkolbász vagy hal 1200 és 1500 forint körül beszerezhető. A pályán kívül is találkozunk hasonló árakkal, ahogy távolodunk a benzinkúttól, de még nem szakadunk el túlságosan a jobb kilátóktól.

A következő bejárat előtt találkozunk a szépemlékű bódékkal, ez valószínűleg a világ második leggusztustalanabb helye. Élő bizonyságul, hogy még most is üzemelget, a szarszag mellett elvesztett alsógatyákat, és megszilárdult beltartalmú óvszereket találunk, akárcsak tavaly.

Ezzel a szép képpel búcsúzunk a pályától, majd elkocsikázunk a lankadó nap felé, porfelhőt hagyva magunk mögött.