Hererúgással Tokióig?

2006.02.26. 13:06
Bicepszekre tetovált Keresztelő Szent János, a Honfoglalás etno-trance feldolgozása és akkora fejrúgások, hogy még Para-Kovács Imre is abbahagyja a smárolást. A K-1 Európa Grand Prix selejtezőjén jártunk, a Budapest Sportarénában

Nehezen lehetett az egymás hegyén-hátán tömörülő Hummerek és BMW-k között átfurakodni a Papp László sportarénához, de a prémium kategóriás autók nagy száma csalókának bizonyult; csak félház várta a K-1 Európa Grand Prix selejtezőjének magyar, horvát, lengyel, francia, román és litván versenyzőit.


K.O, vér, képek

Ennek ellenére kétségtelen, hogy a Japánból kiinduló küzdősport-őrület a Eurosport jóvoltából már a magyar tévék előtt fekvőtámaszozók körében is nagy népszerűségnek örvend. Ezért a szervezők bátran építhették a rendezvényt két világsztár, a trinidad és tobagoi Gary Goodridge és a belorusz Alekszej Ignasov "presztízs" (értsd: bemutató) meccsére. Emellett érdemes megemlíteni, hogy a verseny nyertese szerencsés esetben akár Tokióig, a vb-döntőig is elmenetelhet, már ha bírja szusszal.

Pitbull vs Keresztelő Szent János

Jól látszott, hogy a szervezők tizenegy után kötbért fizetnek a Sportarénáért, mert a műfajban elhanyagolható - fél órás - késéssel beindult nagyüzem. A bunyósok a profi boksznál megszokott körítéssel masíroztak a ringbe. Bevonulózenében a külföldieknél abszolút vezet a hiphop, ebbe egyaránt belefér a feszítős-bólogatós fenyegetés és mérsékelten sportos, lazulós-spanglizós G-funk is. A hazai zenekínálat vegyes, a spektrum az LGT "Nem adom fel"-jétől a Honfoglalás etno-trance feldolgozásáig terjed. Külön hangulati elem, ahogy csillog a versenyzők áramvonalasra püfölt feje, acsarkodnak a kőkeményre edzett sípcsontokról a pitbullok, és édesen mosolyog Ante Varnica horvát thai-box-bajnok bicepszén Keresztelő Szent Jánosés a Kisjézus.

Hogy is?
A K-1 nem egy önálló harcművészet, hanem egy olyan versenysorozat, melynek szabályrendszere egyszerű, és lehetőséget ad arra, hogy számos küzdősport művelője meg tudja mérettetni magát. Ezért számos stílusból - többek között a bokszból, karatéból, a kempoból és a thai-boxból - érkeznek versenyzők, stílusuknak és képességeiknek megfelelő harcmodort felvonultatva. A K-1-ben engedélyezett minden boxkesztyűvel kivitelezett ütés és az összes rúgás. A gerinc, a szem, a lágyék és tarkó kivételével bármilyen testfelületet lehet támadni. A dobás és a földharc tilos, az összekapaszkodást egy bevitt találat után szétválasztják a bírók. Egy meccs háromszor három percig tarthat, erre jöhet döntetlen esetén egy (a torna fináléjában két) menet.

A budapesti, kieséses rendszerben lebonyolított selejtezőn diadalmaskodó versenyző jogot nyer ahhoz, hogy megmérettesse magát egy újabb selejtezőn, ezúttal Amszterdamban, ahonnan egyenes út vezet egy újabb GP-re, ezúttal Oszakába. Ha itt akár csak egy meccset is nyer, akkor felteheti a koronát az egész évére a tokiói világbajnokságon.

A negyeddöntők látványos küzdelmeket hoznak, ekkor még figyel az attrakcióra éhes jónép. Az első két továbbjutó, nagy meglepetésre, Martin Rozalski és Ante Varnica, egy lengyel és egy horvát versenyző, mindketten tisztán verik meg - pontozással - magyar ellenfelüket. A harmadik negyeddöntő igazi sokkprodukciót hozott. A francia David Dancrade agresszíven, néha meglepő kenguruugrásokat elővezetve elkezdte ledarálni a téli energiatartalékait még úszógumijában őrizgető Nagy Tibort. A magyar srác sorsába belenyugodva állta egy darabig az ütéseket, aztán felhorgadt benne az egészséges túlélőösztön, és egy kapuskirúgásra emlékeztető mozdulattal a hasüregébe rúgta Dancrade heréit. Kétkedő moraj, szórványos fütty a közönség soraiból, majd együttérző felszisszenés az ismétlés láttán.

A harcképtelen francia megpróbálta folytatni, de esélytelenül. Csonttörő-módon győzött tehát Nagy Tibor, akire az elődöntőben a torna nagy esélyese, a 2005-ös K-1 magyar bajnok Karacs Attila várt, aki másfél perc könnyed, technikás iskolajátékkal padlóra küldte cseh ellenfelét.

Rövid szusszanás a versenyzőknek, addig jön egy "presztízsmeccs": Zinai Sándor utcai harcos veterán versenyprogramon kívül csapja szét a második menetben egy irtózatos jobbcsapottal a román Florentin Pintescu állkapcsát. A román elájul, a nép őrjöng: előttem Para-Kovács Imre abbahagyja a smárolást. (Mert, hogy ő is ott volt).

Az első elődöntőt a Rozalski - Varnica páros vívja. A zord tekintetű lengyel derekasan rúgja a tülökorrú horvát srác hasát, de csak a hosszabbítás hozza meg számára a győzelmet. A másik ágon a lágyékrúgáson kívül maradandót nem nyújtó Nagy Tibor ismét csak egy rövidebb formagyakorlatnyi megerőltetést jelentett az igen összeszedetten bunyózó Karacs Attila számára. Nagy már az első menetben beleszaladt egy jól eleresztett tempó-jobbegyenesbe, majd egy szép jobbfelütésbe, és akkor már nem marad más, mint hogy megköszönjük a részvételt.

Idény eleji pocakok


Kattintson!

Most jönne a döntő, de addig még két újabb barátságos meccset is le kell zavarni. Varga Péter és a litván Mindaugas Sakalauskas értékelhetetlen dulakodása után jön a fő attrakció, a sztárok meccse! Na, persze. Idény eleji pocakok, álmos kezdés. Látszik, hogy sem Gary Goodridge sem Alekszej Ignasov nem akar lesérülni. Keményen csattannak a belorusz Vörös Skorpió combosai ("Jaj, de szereti a kis lábát" - olvadozik mögöttem egy műélvező), de egyikükből sem robban ki a győzni akarás. Az első menet vége felé azután Ignasov megindul, és egy jobbcsapottal, majd egy balfelütéssel megrendíti Goodridge-ot. A negyven körüli veteránra rászámolnak, mire egy izgalmaktól felajzott Ignasov-szurkoló örömében veszett árnyékbokszolásba fog. De Goodridge végig bírja a menetet, a következő kettőben pedig egyhangú valcer kezdődik: Ignasov elegánsan körbetáncol, "Big Daddy" komótosan követi, néha összeölelkeznek. Néha egy-egy tétova rúgás, vakon eleresztett ütés. A harmadik menettől a közönség soraiból füttyszó hallik. Végül valahogy csak eltelt az idő, a belorusz egyhangú pontozással nyer. Ki kell mondanunk: ez kifejezetten kínos volt.

De sokkal kellemetlenebb a hír: a döntős Martin Rozalski sérülés miatt visszalépett, ezért helyette az elődöntő vesztese, a nála pár ép csonttal többel bíró Ante Varnica fog a bajnoki címért bunyózni. A kőkeményen végigküzdött, összesen hétszer három perc után persze a horvát alig áll a lábán. Karacs Attila, akinek eddig leginkább a kihűlés miatti izületsérüléstől kellett tartania, szépen körbetáncolja, és néhány kőkemény combrúgással a padlóra küldi. A bírónak kell felráncigálnia a teljesen kikészült Varnicát (Grand Prix-döntőben vagyunk elvégre, tessék küzdeni!), de ez már csak komédia.

Tétova moraj, taps, éljenezés, majd kollektív lelépés, semmi katarzis. Mire a négyszeres K-1 világbajnok Ernesto Hoost átadja a kupát Karacs Attilának, a közönség fele már a ruhatár előtt tömörül, hogy felvegye félhosszú bőrdzsekijét. Aztán persze mindenki csendben megkeresi a maga BMW-jét vagy Hummerét.