|
A dopping és a műkorcsolya Torinóban is szállíthatja a botrányt2006. 02. 11., 22:07 | Frissítve: 2006. február 11., szombat 22:14
Salt Lake Cityben négy aranyat vettek el dopping miatt, sokan úgy tartják, a sorozat a szigorú ellenőrzés a torinói téli olimpián is folytatódhat folytatódhat. A pontozásos sportágakban is botrányok várhatók, óvásokra is lehet számítani a kiegyensúlyozott mezőny miatt. Az elmúlt olimpiák balhés sztorijai tovább szaporodhatnak. Pedig eddig is volt már kanadai bojkott, egyszerre zártak ki negyven sízőt, történt óvás utáni aranyelvétel, illetve a füvezés ellenére is megtarthattak első helyet. Botránykrónika.
Legutóbb, a Salt Lake City-i olimpián szinte nem telt el úgy egyetlen nap sem, hogy ne adódott volna kisebb-nagyobb botrány. Mindez igazolta, hogy az érmekért itt is hatalmas harc folyik, egyidejűleg rávilágított arra, hogy néhány téli sportág legalább annyira fertőzött, mint a nyáriak, és szükség van a nagyon szigorú doppingellenőrzésre. Emellett ismét igazolódott, a műkorcsolyában a bírók olykor részrehajlóak.
Az orosz sífutók egyszerre buktak megJohann Mühlegg: két ország is megutálta (fotó: epa) A németből spanyollá lett sífutó, Johann Mühlegg már az első napon megnyerte első aranyérmét, percek alatt nemzeti hős lett választott hazájában, aztán újabb aranyat nyert. Majd az utolsó versenyszám után robbant a bomba: szervezetében tiltott anyagot találtak, és egyértelmű volt, harmadik aranyérmét mindenképpen elveszik. Mühlegg hősből száműzött lett, a botrány előtt János Károly király közös síelésre invitálta, hogy aztán a pozitív minta után riadtan visszakozzon. Mühlegg megbukott, a bíróságon mindhárom aranyérmét elveszítette, és két ország is gyorsan megutálta, mert nem legális úton akart a legjobb lenni. Az orosz sífutó Larissza Lazutyina mellett Olga Danyilova is erre a sorsa jutott, így az arany- és az ezüstérmüket vissza kellett szolgáltatniuk. Csakúgy, mint a skót síző, Alain Baxter, aki műlesiklásban bronzérmet nyert. A NOB-elnök két fertőzött sportágról beszéltSalt Lake Cityben hét pozitív doppingminta született, korábban az összes olimpián volt öt eset. A nem sokkal korábban megválasztott Jacques Rogge tehát első lépéseként igazán eredményesen bizonyította, hogy mindenképpen a játékok megtisztítására törekszik. A sílövészetet és a sífutást a legfertőzöttebbek között említette meg.
Téli olimpiai doppingkrónika:
1968, Grenoble - 86 teszt, 0 doppingeset
1972, Szapporo - 211, 1 Alois Schloder (nyugatnémet jégkorongozó - efedrin, stimuláns) 1976, Innsbruck - 390, 2 Galina Kulakova (orosz sífutó - efedrin, stimuláns) Frantisek Pospisil (csehszlovák jégkorongozó - kodein, fájdalomcsillapító) 1980, Lake Placid - 440, 0 1984, Szarajevó - 424, 1 Barsukh Purevjal (mongol sífutó - metandienon, anabolikum) 1988, Calgary - 492, 1 Jaroslav Morawiecki (lengyel jégkorongozó - tesztoszteron, anabolikum) 1992, Albertville - 522, 0 1994, Lillehammer - 529, 0 1998, Nagano - 621, 0 2002, Salt Lake City - 700, 7 Johann Mühlegg (spanyol sífutó, darbopoetin) Larissza Lazutyina (orosz sífutó - darbopoetin) Olga Danyilova (orosz sífutó - darbopoetin) Marc Mayer (osztrák sífutó - vértranszfúzió) Achin Walcher (osztrák sífutó - vértranszfúzió) Alain Baxter (brit alpesi síelő - metamfetamin) Vaszilij Pankov (fehérorosz jégkorongozó - nandrolon, anabolikum) A doppingesetek sem feledhették viszont a páros műkorcsolyázók botrányára, amikor az orosz páros került ki győztesen, mert a versenybírók már előre megbeszélték a sorrendet. A közönség tüntetett, a média ellentámadásba lendült, végül a NOB két aranyérmet osztott ki. Regőcziék, és a francia testvérpár sem nyerhetettJóllehet korábban is voltak vitás vagy egyértelműen korrupt versenyek, hitelt érdemlően csak ebben az esetben lehetett bizonyítani a bírók részrehajlását. Pedig 1980-ban a Sallay András, Regőczi Krisztina jégtáncospár járt pórul, és esett nagyhatalmi játszma áldozatául, amikor csak az ezüstöt csíphették el annak ellenére, hogy ők voltak a legjobbak. 1988-ban, Calgary-ban a francia testvérpár Paul és Isabelle Duschenay is bármit tehetett, nem nyerhettek, a dzsungeltáncuk hiába aratott tomboló sikert, a bírók a szovjeteket hozták ki az első helyre. Az olimpiát csak közvetve érintette, hogy a műkorcsolyázó Nancy Kerrigan egy brutális támadás után indulhatott el 1994-ben, Lillehammerben. Hazája válogatóján ugyanis vetélytársa, Tonya Harding volt férje, az exfeleség tudtával vascsővel rárontott. Kerrigan a támadás után is második lettA súlyos térdsérüléséből felépült Kerrigan, de vélhetően ez az incidens hatékonyan közrejátszott abban, hogy nem sikerült az első helyet elérnie, amit végül a tizenhat éves ukrán, Okszana Bajul kaparintott meg. Harding az olimpián a nézők kirívó ellenszenvét érezve összeomlott, nem tudta befejezni a kűrjét, végül megismételhette, és a nyolcadik helyezett lett. Katarina Witt és Kerrigan 2000-ben (fotó: epa) Műkorcsolyában a pontozás szubjektivitása miatt ezúttal is előfordulhatnak zavaros esetek, bár a jelenlegi pontozási szisztémát épp a vitás esetek könnyebb kezelése érdekében hívták életre. A füvezés ellenére is olimpiai bajnok maradtEzenkívül még egy nagy visszhangot kiváltó eset volt 2002-ben, amikor a közönség ugyancsak hatalmas tüntetésbe fogott. Az amerikai Apolo Ohno ugyanis szóvá tette, hogy a későbbi győztes dél-koreai Kim Dong Szun úgy nyerte meg futamát, hogy őt szabálytalanul előzte meg. A hazai pályán szereplő Ohnónak a versenybírók igazat adtak, az ázsiai versenyzőnek így csak a tiltakozás maradhatott, dühében még nemzete zászlaját is a földhöz vágta. 1998-ban a hódeszkás Ross Rebegliatti sikeresen harcolt aranyérméért. Ugyan vizeletében marihuána származékot találtak, végül megtarthatta elsőségét. Schranz nem lehetett olimpiai bajnok1936-ban más jellegű botrány volt, akkor az osztrák, valamint német hivatásos síoktatók nem indulhattak el. 1972-ben, Sapporóban jóval nagyobb botrány kerekedett, amikor az akkori NOB-elnök, Avery Brundage negyven sízőt zárt ki, mert nem a játékok szellemében álltak rajthoz, és tiltott hirdetéseket helyeztek el síléceiken. Marc Girardelli és a már olimpiai bajnok Ingemar Stenmark 1984-ben nem vehetett részt a játékokon hasonló okokból. Azokat a jégkorongozókat - szám szerint huszonhatot - sem hagyták jégre lépni Szarajevóban, akik az NHL-ben játszottak. Nem mellékesen a kanadai hokisokk az 1976-os olimpiát bojkottálták, mert szerintük más profik is rajthoz álltak, ők pedig ily módon tiltakoztak a nem egyenlő feltételek miatt. A legnagyobb vesztes az osztrák világbajnok Karl Schranz volt, aki 1968-ban aranyérmet nyert, de kaputévesztés miatt akkor is kizárták. (Bécsben bajnokként fogadták, a rajongók a vállukon hordozták körbe a városon.) Japánban nagy esélyesként jutott ugyanerre a sorsa, így pályafutására nem tudta felhelyezni a koronát, és nem lett soha olimpiai bajnok. |