Nem a fair-play szellemében kezdődik a vizes világbajnokság

Ausztrália harmadszor, Melbourne azonban most először ad otthont a vizes világbajnokságnak, hiszen eddig mindkétszer - 1991, 1998 - Perth volt a helyszín. Korábban mindkétszer januárban volt az esemény, vagyis az ausztrál nyár kellős közepén, most ellenben a nyár végén csapnak össze a világ legjobb műugrói, úszói, pólósai. 175 ország jelezte részvételét, vagyis rekordnevezéssel büszkélkedhetnek a szervezők.

A Forma-1 miatti szenvedés

Melbourne-ben ennek ellenére nem építettek az esemény miatt külön uszodát, inkább átalakítják a Rod Laver- valamint a Vodafone-arénát, ahol az ausztrál nemzetközi teniszbajnokság meccseit szokták rendezni januárban. A két létesítmény egymástól mindössze ötperces gyalogútra van, így arra nem lehet panaszkodnia majd senkinek, hogy sokat kell utaznia. Mindkét arénában elférnek legalább tizenkétezren, így gyanítható, hogy a legnézettebb vizes világbajnokság lesz az idei.

A szervezők azonban különösebben nem hatódtak az európaiak kérésétől, miszerint egy héttel a vb kezdete előtt már a helyszínen edzhessenek, csak huszadikától biztosítanak lehetőségeket - akkortól gondoskodnak a transzferekről, medencéről -, addig saját pénzén kénytelen a magyar csapat is gyakorolni, ráadásként nem a versenyek időpontjában, hanem korábban illetve később. Mindennek pedig a Forma-1 az oka, hiszen az első futamot épp ezen a hétvégén rendezték.

Az első szempont az átállás

Íratlan szabály: ahány óra az eltérés, annyi nappal korábban kell érkezni a zavartalan átállás miatt. A magyarok ezt jól tudják, hiszen az atlantai olimpián Güttler Károly rögtön az első nap ezért nem tudott versenyben lenni az első helyért száz mellen. A magyar csapat vezetése finoman szólva sem tartotta fairnek az eljárást - néhányan diszkriminációról beszéltek -, de jobb híján beletörődtek.

A kis pénzű európai országok átállása a legnehezebb, mert az amerikaiak Hawaiion készülnek fel, az oroszok a Vlagyivosztokban, ahonnan mindössze pár óra az eltérés, a franciák és az angolok kihasználják egykori gyarmataikat, a németek pedig megengedhették maguknak, hogy a felkészülés végét Ausztráliában zárják.

Négy nagy rivális Cseh Laci számában

Az úszók kapitánya, Kiss László - tizenharmadszor utazik a kontinensre - visszafogottan optimista. Nem tagadta, nem kis szakmai feladat, hogy a második makrociklus végén kell felvenni a versenyt a világ legjobbjaival. A szakember eddig Kovács Ági és Egerszegi Krisztina eredményeiért felelt, most azonban jóval nagyobb benne az izgalom, mert az egész csapatot felügyeli.

Kifejtette, a 400 vegyesen címvédő Cseh Lászlónak most négy komoly ellenféllel kell küzdenie, hiszen Michael Phelps mellett egy másik amerikai, Lochte is nagyon jó formát mutatott, a tunéziai Melluli pedig 4:10 körüli idővel jelezte, idén is számolni kell vele, és akkor még nem beszéltünk az olasz Luca Marinról, aki a rövidpályás kontinensbajnokságon lehajrázta "Lacikát".

Gyurta a régi arcát mutatja majd

A konkrét, érembeli elvárások kapcsán kitérő választ adott, de kettőben reménykedik, egyúttal abban is - ekkor lenne igazán elégedett -, hogy mind a nyolc résztvevő döntőközelben lesz. Azt egyszersmind tudatta, hogy a legjobb idejét kell megúsznia Csehnek.

Ugyanígy Gyurta Dánielnek is, és neki a hosszúra nyúlt visszaesés után, az Athénban elért eredmény megjavítása a minimális szint. "Danit pár hete visszavetette az influenza, de technikailag most nincsenek problémái, és nagyon bízunk abban, hogy ott lehet a végelszámolásánál" - mondta.

Az amerikai világcsúcstartó Brendan Hansen az idény elején nem volt annyira jó formában, de Gyurta épp ettől tartott, hogy most jól időzít, mert eddig rendszerint "kipukkadt" a nagy versenyre. A konkurencia az ő esetében sem kicsi, mert még nem ejtettünk szót a japán Kitadzsimáról.

Hihetetlen konkurencia

Összességében is elmondható, hogy a konkurencia mindenhol megnőtt - három zimbabwei arany sem lenne meglepő -, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy a magyaroknál sincsenek a nyolcvanas, kilencvenes éveket kitartóan uraló tehetségek. (Darnyi, Rózsa, Czene.) Ebben sincs talán semmi váratlan, hiszen egy amerikai egyetemi bajnokságon többen állnak rajthoz, mint az országos magyaron.

A meglepetést ugyanakkor a kapitány nem zárta ki, mert Szepesi Nikolett a világ legjobb eredményével rendelkezik, és ha még ezen is javítani képes, akkor döntőbe kerülhet 200 háton, ott pedig bármi lehet. Mint ahogy az Amerikában készülő Kerékjártó Tamás is megmutathatja a világnak azt, amit Európában már jelzett: számolni kell vele.

Nálánál sokkal jobban a már említett Phelpsszel, az ausztrál gyorsúszó Grant Hackettel, a hátúszózseni Aaron Peirsollal, a nőknél a francia Laure Manadou ismét világrekordokra készül, mint a mellúszó Leisel Jones is. Jövőre a visszatérő Kovács Áginak nagyon nehéz dolga lesz, hogy felvegye vele a versenyt.

A címvédésről sem tette le a női csapat

A végső győzelemre is esélyes két magyar vízilabda-csapat közül előbb a nők mutatkoznak be, mi több: rögtön egy fontos meccsel kezdenek Godova Gábor tanítványai, hiszen az olaszok ellen már hétfőn mindenképpen a csoportelsőség, egyszersmind az azonnali negyeddöntő a tét. (M1, 9.40)

A csoportok elsői pihenőnapot kapnak az egyenes kiesés szakasz elején, míg a másodikok nem, ráadásként a hollandok vagy a görögök nem a legkellemesebb ellenfelek a nyolcba jutásért. Ezért is döntő fontosságú a győzelem. (A másik két ellenfél, Kuba és Új-Zéland könnyen verhető.) A magyar válogatott imponáló játékkal hódította el két éve a világbajnoki címet, és ugyan konyhai balesete miatt alapemberét, Drávucz Ritát kénytelen nélkülözni, az érem elérhető közelségben van.

Be kell jelentkezni az aranyra

A férfiaknál jóval egyszerűbb a képlet, hiszen nagy meglepetés lenne, ha az elmúlt évek döntőit játszó, és az elmúlt években érezhetően riválisak elé kerülő szerb és magyar válogatott nem egymás közt döntené el, idén melyikük a jobb. Az athéni olimpia óta rendre - háromszor is - a szerbek nyertek, a magyaroknak most azonban meg kell mutatniuk valós erejüket. Annál is inkább, mert a kapitány, Kemény Dénes elmélete szerint, aki olimpiát akar nyerni, annak be kell jelentkezni az ötkarikás verseny előtt, meg kell mutatnia, hogy kiváló erőkből áll.

A magyar csapat Benedek Tibor visszatérésével, valamint a fiatalok beépítésével talán most a legerősebb, ebből adódóan a - montenegróiakat már nélkülöző - szerbek most félhetnek leginkább. (Más kérdés, mentalitásukból adódóan sohasem félnek.) A sorsolás is kedvező a magyaroknak, mert az első héten komoly téttel bíró meccset nem kell játszaniuk Kásáséknak.

A legdinamikusabb csapat a magyar

Új-Zéland és Kanada ellen csak a gólkülönbség kérdéses, vélhetően az izmosodó románok ellen is csak az a tét, sikerül-e tizenöt gól felett lőni. A második héten viszont már jól kell játszani, mert akkor már jönnek a jelentősebb erőt képviselő csapatok. A négyért és a döntőért az orosz, görög, spanyol trióból kerül ki az ellenfelünk, míg a másik ágon a szerbeknek a horvát-olasz duó testén keresztül kell eljutniuk az aranycsatáig, és a pillanatnyi erőviszonyokat tekintve a szerbeknek lesz nehezebb dolga.

Szécsi kapus Benedek kapcsán csak annyit mondott, hogy nem csodát várnak tőle, hanem azt a kis pluszt, ami az elmúlt évek döntős szereplésekor hiányzott. Kemény úgy jelölte ki az utazó tizenhármat, hogy a megváltozott szabályoknak, a nyolcperces játékidőnek megfeleljen. A legjobban úszó, és legdinamikusabban forduló csapat a magyar, etekintetben mindenkit felülmúl. Ha pedig az akaratát rákényszeríti riválisaira, akkor visszaszerezheti 2003-as címét.

Hazai pálya

A kapitány bizakodó, játékosai szerinte olyanok, mint a versenylovak, aranyat akarnak, és már nagyon várják, hogy az új összetételben is megmérkőzzenek riválisaikkal. Kemény igyekszik minden kisebb problémát nagy bajként kezelni, hogy még idejében meg lehessen találni annak forrását, egyben a gyógymódot. A válogatott honlapján azt is mondta, erre azért van szükség, mert így a kis bajok nem nőhetnek akkorává, hogy azon elmenjen a sikeres szereplés.

Mindkét magyar válogatott nagy buzdításra számíthat, hiszen az ausztráliai magyarság jelentős része a városban él, és a többség kíváncsi lesz rájuk, még az sem elképzelhetetlen, hogy három, vagy négyezren szurkolnak majd.