Lukács
9 °C
22 °C

Letörlöm a táblát, mert oda akarok mattot adni

2007.06.26. 00:00
A három olimpiai bajnok, egyaránt kétgyerekes családanya - Zsuzsa, Zsófia és Judit - jól bírta a gyűrődést, még ha ki is kaptak néhányszor az Aquaprofit Polgár Sakknapon. A szimultánon egy amatőrnek más célja sem lehetett, minthogy egyszer legalább sakkot adjon, ez szerencsére sikerült nekem is. Nagy élmény megtapasztalni Polgár Judit gondolkodásának sebességét, kivált, mert egyszer lépett olyat, amitől ő az, aki. A játszma vége talán egyszer még feladvány is lehet. Szubjektív szimultán.

Amikor megtudtam, hogy játszhatok Polgár Judittal, akkor azonnal Portisch Lajos szavai jutottak eszembe: "az egész sakk kínlódás." Különösen azzá válhat, ha úgy választunk ellenfelet, hogy esélyünk sincs sikerélményt szerezni. Jelen esetben az ellenfél a megtiszteltetés kategóriába tartozik, így hát a második gondolatom az volt, hogy a behatárolt képességek ellenére megpróbálok tisztességesen felkészülni.

Mattkép nélkül

Amikor megtanultam beadni és kivédeni a négylépéses susztermattot, akkor Judit már olimpiai bajnok volt, noha csak egy év van köztünk. Ez az azért előrejelezte a meccs végeredményét. Azóta én többnyire kocsmában fejlesztettem a tudásomat, Judittal ellentétben, aki számítógépekkel csatázik nap mint nap, és a legkülönbözőbb variációkra készül, pontosan ismeri az állások gyenge és erős pontjait. Jómagam ellenben kerek szemekkel bámulok azokra, aki rámutatnak, hogy ebben az állásban gyenge az egyik vagy a másik mező, ugyanígy, ha nem túl erős az egyik vagy a másik gyalog. Ehhez nekem már nincs szemem, agyam, mint ahogy a mattképhez sem.

Kállai nagymester, a hazai megnyitáselmélet professzora figyelmeztetése sem dob fel arról, hogy a befeketett munkám beérik, hiszen készülhetek bárhogyan, a biztos vereség lényegében elkerülhetetlen.


Három nővér. Galéria a versenyről

Körülbelül két nappal a parti előtt elterveztem, az orosz védelmet fogom játszani, ha e4-gyel kezd Judit, és az ő bátor, mindig kockáztató stílusát ismerve, ez nagyon valószínűnek tűnt. Nem is izgultam mindaddig, amíg nem szólítottak az asztalhoz, különösen mert az egyes táblát érdemeltem ki. Akkor azért sok minden megfordult a fejemben, elsőként persze az, mennyire ciki lesz innen elsőként felállni.

Orosz védelemben bízva

Aztán Judit e4-et lépett, én pedig úgy éreztem magam, mint az a diák, aki csak egy tételt tanult meg rendesen a vizsga előtt, és miután kinyitotta a borítékot, pont az volt benne. Így aztán lemérhettem, hogyan tudtam megjegyezni az addig tanultakat, élesben is oda tudom-e állítani a gyalogokat, a futókat, a huszárokat, a vezért, ahová tanácsos, mikor szabad cserélnem, mikor nem.

Az alaposnak nem mondható felkészülés alatt két dolgot határoztam el. Úgy halok meg, hogy legalább egyszer adok sakkot, illetve mivel Karpov egyszer ebben a megnyitásváltozatban huszonöt lépésben kikapott Judittól, huszonhatot mindenképpen szeretnék lépni. Egykori világbajnokhoz nem illendő mérni magunkat, de hát mégiscsak valami olyan támpont, amihez lehet viszonyítani.

Nem súgnak

Judit a második lépésénél a mellettem ülő angollal váltott néhány szót, majd miután a riválisa nagy izgalmában a táblára öntötte az ásványvizet, higgadt mozdulatokkal és tényleg királynői testtartással feltörölte. "Ide akarok mattot adni, hogy nézne ki, ha elcsúsznának a bábuk a vízen?" - kérdezte egy félmosollyal. (Végül oda adta be.)

Az ötödik lépésnél jártunk, amikor a táblámhoz érve hirtelen elmosolyodott, engem ugyanekkor a szívbaj kerülgetett, azt hittem valami egészen banális hibát követtem el, de mint kiderült, egy mögöttem állót üdvözölt. "Nyugi nem súgott, csak ismerős" - suttogta.


Iskolajáték

A játszma a legnagyobb örömömre felvette a Petrov-védelem alakulását, kissé még örültem is, hogy fel tudtam rakni csaknem rendeltetésszerűen a bábukat. Átmeneti feszültséget és izgalmat csak az okozott, hogy a fehér futót csak nem sikerült kihozni eredeti helyéről, ennek később sajnos jelentősége is lett.

Fonalas verzió

A tizenhatodik lépésnél éreztem úgy, próbálok egy merészet, vezércserében reménykedve léptem, mert egy pillanatra átfutott rajtam, ha netán nincs kedve játszani, akkor egy döntetlent vérrel verejtékkel, de kinyöghetek. A hazai szövetség médiamenedzsere, Palotai Piroska, nem mellékesen 2100 körüli Élő-pontszámmal rendelkező játékos, helyeselt.

Polgár ekkor mutatta meg először a vérszomjas arcát, esze ágában nem volt cserélni, és a könnyű döntetlen helyett olyan brutális támadást kaptam, hogy a következő hat, de inkább hét lépésem mindegyik védekező volt, igazán gondolkodnom sem kellett, szinte biztosan csak egy mezőt vehettem célba. Ekkor lett igazán fonalas a játszma, most megéreztem, milyen tehetetlenül sodródni az árral.

Amikor szükség van egy jó futóra

A huszadik lépésre lement az első nagy roham, az egyszerű a3-as lépés átmenetileg megnyugtatott, később viszont átláttam, ennek köszönhetően végleg beszorultam. Juditnak nem volt fehér futója, nekem igen, csakhogy rá kellett jönnöm, hogy gyakorlatilag hasznavehetetlen. Pedig akkora szükségem lett volna rá, mint Kaszparovnak egy politikai nagygyűlésre.


Így sakkozunk mi, kattintson!

A huszonhatodik lépésnél megveregethettem a fejletlen vállaimat, tovább bírtam az attakot, mint Karpov, de ekkor már éreztem a kés hidegségét a nyakamon. Kihoztam ugyan a futót, de a gyalogvesztés elkerülhetetlen volt, mint ahogy a vereség is. De szépen haltam meg, a harmincegyedik lépésben sakkot adtam, utána viszont kaptam egy olyan bástyalépést, amitől megéreztem: ezért áll a világranglista tizenharmadik helyén Polgár, és nem utolsósorban, ezért ő a Polgár Judit. Ezt a lépést, egyszersmind a győzelmet, akár feladványként is lehet hamarosan alkalmazni. Vagy elvesztem a királynőmet, vagy gyors mattot kapok.

Félelmetes sebesség

Kicsit még hátráltam, de amikor következő alkalommal hozzám ért Judit, akkor csak egy autogramot kértem tőle a játszmalapra. Ezalatt a parti alatt többet fejlődtem ugyan, mint a kocsmai meccseken, de csak áhítattal tudtam nézni Adzic Annára, aki hétévesen sokkal többször gondolkodóba ejtette az amúgy félelmetes sebességgel játszó Juditot, és nyolc hónapos sakktanulás után döntetlent csikart ki ellene.

Hatan le is győzték őt, de hát ők valamennyien jó sakkozók, én pedig inkább csak leírom mások véleményét a sakkról, minthogy okoskodjak, vagy értelmezzem a partikat, jóllehet vasárnaptól még jobban imádom.

címlapon
Alilovic csibészsége tízes a tízfokozatú skálán
címlapon
Kiderült, mi lesz a Fidesznek a siker, és mi a kudarc a választáson