Olimpiai bajnok vagyok, és egy senki

Cremonában nincs nagy élet este hét után, a boltok sorra zárnak be a főtér mellett, egy-két hegedűkészítő üzletbe még bepillanthatunk, a bentiek, ha észreveszik a szemlélődőt, kedvesen integetnek húrral a kezükben, de a többség már bezárt. A dóm mellett pár ember lézeng, de nem az esti meccs miatt siettek haza, a csendes kisvárosban így szokott lenni.

A pólósok este is edzenek, igaz, nem a bajnoki cím miatti a fanatizmus, inkább a kiesés elkerülése az elsődleges cél. A csapat szétesőben, az amerikai center már elment, a magyar még marad, szeretné kitölteni kétéves szerződését.

Varga Zsolt, a sydneyi olimpia bajnoka fél kilenckor érkezik a főtérre, nyolcig edzettek a pár éve átadott uszodában.

"Nyáron, amikor kiderült, hogy a komolynak látszó ígéretek mögött semmi sincs, és a csőd is elképzelhető, megfordult a fejemben: hazamegyek, de már az utolsó átigazolási hétben voltunk, a keretet mindenhol feltöltötték, így végül maradtam. A helyzet nem javult, a káosz totális, örvényben érzem magam" - mondta a gondok ellenére megtörhetetlen jókedvvel.

"Már mindent megéltem, voltam magyar bajnok, az olimpián is a legjobb lettem, olyan viszont még nem volt, hogy a túlélésért küzdjek. Mondtam is a múltkor valakinek: így kerek az életem, ez is csak egy jel, ennek a helyzetnek is üzenet értéke van" - tette hozzá.

"Pedig ha így folytatjuk, kiesünk. Most is csak heten edzettünk, ketten csak minden másnap jönnek át hozzánk, az edző sincs velünk, a mai edzést én irányítottam. Mondjuk ez semmi ahhoz képest, hogy pár hónapja elnökhelyettes lettem, hirtelen oda került a nevem mellé a vice president, de ez csak lépcső volt a túléléshez, a klub új nevet kapott, ennek lettem papíron az egyik irányítója."

A város egyik politikusa az utolsó pillanatban állt a pólósok mögé, a nagy pénzt ígérő elnök lelépése után nem mentek csődbe, igaz, fizetést nem kapnak most sem rendesen, neki is félévi bérével tartoznak.

A helyzet nem idegesíti, mint 1999-ben a Mladostnál, a városban akar berendezkedni, olasz a felesége, két és fél éves a kislánya, hamarosan megszületik kisfia is. Nemrégiben olasz állampolgár lett, ami számára nem érzelmi kérdés, inkább csak a célszerűség kívánta így.

Az olasz lét egy kulturális ajtó

"Népszerű téma, hogy játszom-e az olasz válogatottban, de mivel nem hívtak meg a felkészülésre, nem is kellett ezen gondolkodnom. Harminchat éves vagyok, normális esetben fel sem szabadna merülnie, hogy tőlem segítséget remélhetnek, de az olasz póló bajban van, az idős játékosokat visszahívták, mert egy-két korosztály teljesen kiesett, így szükség volt rájuk. Szívem szerint nem mennék" - értékel Varga, aki harmincnégy góljával előkelő helyen áll a rangsorban, Madaras eggyel többet jegyzett nála, Kásás Tamás néggyel kevesebbet.

"Hogy olasz lettem, az inkább egy ajtó. Egy kulturális ajtó. Amikor ideszerződtem, akkor jöttem rá, mit vettek el tőlünk a szocializmus alatt. Hátrányos helyzetűnek éreztem magam, jóllehet, már olimpiai bajnok voltam, de nem volt önbizalmam. Ez az önbizalom a legfőbb különbség egy magyar és egy olasz közt, de ez igaz más régi demokráciában élő országok polgáraira is. Olaszországban ébredtem rá, mi a szabadság, milyen más minőségben is lehet élni, rossz beidegződések nélkül" - jelentette ki.

Varga amiatt is szereti Olaszországot, mert nem lesik minden kívánságát, nem éreztetik vele, hogy olimpiai bajnok, alig tudják róla. Nem ismerik fel az utcán, nem kérnek lépten-nyomon autogramot.

Te campioni vagy, neked megy

"Itt nemcsak a világbajnokok, hanem a harmadik ligás futballisták is bálványok, istenek. Őket felismerik az utcán, velem ellentétben. Én itt - zárójelesen - egy senki vagyok, és ez így van jól. Otthon meg úgy van jól, az az élmény, hogy kényeztetnek minket, járadékot kapunk. A csapattársaim is csak néha emlegetik, hogy jó, neked megy, hogyne menne a vízben, hiszen te campioni, bajnok vagy. Sohasem szálltam el magamtól, itt nem is lehet, senki nem ad rá alapot. Beleestek itt már abba a hibába, hogy olimpiai bajnokként érkeztek légiósnak, és ezt mondogatták is magukról. Nem is alkalmazták őket sokáig. Itt ez nem számít. Csak az, mit nyújtasz. Nem mondom, érzek néha fájdalmat, de ha úszni kell, többnyire az elsők közt vagyok, magam mögött hagyom a fiatalokat. Ha elfáradok, kijövök centerből, ami eléggé égeti, koptatja az embert, és kint már érzem, mennyivel könnyebb ez a játék. A múltkor beszéltem Benedek Tiborral arról, hogy a vállamnál fáj egy csont. Ő megnyugtatott, neki már öt vagy hat éve ugyanez a baja."

Benedekkel gyerekkoruk óta barátok, mindketten a KSI-ben kezdték a sportágat, igaz, Varga csak jótékony tévedésből, az édesanyja inkább birkózni vitte volna, mert kissé túlsúlyos volt.

A balkezes centert nemcsak Olaszországban tekintik szellemi vezérnek, magyar csapattársai is így néztek rá. Ő helyettesítette Kemény Dénest a sydneyi olimpián, amikor a szakembert egy meccsre eltiltották, és nem lehetett ott a kispadon az olaszok elleni negyeddöntőn. Előtte született a legendás mondat: együtt vagyunk, fél óra múlva otthon vagyunk. A CSAPATOD. Az estére így emlékszik vissza a játékos:

"Kósz Zoli volt a csapatkapitány, de talán én voltam a legalkalmasabb a vezérszerepre, mert Tibor akkor még visszahúzódóbb volt. Elmentünk lazítani, beszélgetni, kibeszéltük a problémákat, lecsúszott pár sör, és ekkor mondtam a fiúknak, hogy ne aggódjanak, mert ugyan kikaptunk kétszer, de az olimpia csak most kezdődik. Eddig csak bemelegítettünk, cserébe sok mindent megismertünk, a hátralévő három meccset viszont nyerjük meg, és olimpiai bajnokok leszünk." Nem rémlett neki, hogy megígérték volna a kapitánynak, hogy olimpiai bajnokok lesznek.

Agyrém néhány hét alatt

Varga az olimpián nyolc meccsen három gólig jutott, természetesen egyik legnagyobb sikereként értékeli a sydneyi győzelmet - a hazai Eb-t emelte még ki, noha azt nem nyerték meg -, pedig sokáig kérdéses volt, egyáltalán utazhat-e Ausztráliába. A 2000. májusi Bajnokok Ligája-döntő után derült ki, a Mladost egyik játékosa doppingolt. Pontosabban, Neocitranhoz nyúlt, ami tiltólistás anyagokat tartalmazott.

"A kilencvenes évek közepén megfordult a fejemben, hogy doppingoljak, mert nem tudtunk nyerni. Ezért szedtem kreatint, amit akkor legálisan lehetett. Amikor nyerő szériába kerültünk, utána már nem volt ilyen vágyam. A Neocitran pedig igazolta, minden kis apróság, hülyeség kiderül. Iszonyatosan nehéz hetek voltak, csak forgolódtam az ágyban. Szerencsére a Mladost orvosa engem igazolt, elmondta, hogy az ő tudtával szedtem be, és tényleg csak ez a származék volt a vizeletemben. Halálkomolyan megfordult a fejemben, hogy négy évet is kaphatok, és minden odavész. Agyrém az egész eset, hiszen Magyarországon sportoló reklámozta a meghűlés elleni szert."

Végül az ügy tisztázódott, a felfüggesztett pólós visszatért, a kiszabott büntetést a felfüggesztés alatt letöltötte. Utána begyulladt a füle, folyamatosan kenőcsöt használt, és füldugót az edzéseken. "Iszonyatos fájdalom volt. A fülbaj azt jelezte, nem akarsz meghallani valamit, amit kellene. Lelkileg nem voltam könnyű periódusban, a magánéletem is ekkor került válságba, már nem jöttünk ki annyira jól a feleségemmel, Liluval, mint korábban, a különköltözés volt napirenden, de nem kerültem padlóra, az olimpia éltetett."

A történelem szakon végzett Vargát mindig is érdekelték a vallások tanai, jelenleg a zenbuddhizmus köti le, most fedezte fel, hogy a japán szamurájok is ennek alapján formálták életüket. Magát keresztény buddhistának tartja - rendszeresen olvassa a Bibliát -, és hisz abban, amit a buddhista szerzetesek megállapítottak, hogy Európának Magyarországon van a szívcsakrája. "Mostanában a Da Vinci-kóddal foglalkozó könyveket bújom olaszul."

A magyar póló eseményeivel kapcsolatban tökéletesen képben van, korrekten vált el a kapitánytól, ő is úgy érezte, a feljövő fiatalok - névrokona, Varga II Zsolt vagy Steinmetz Ádám - már erősebbek, mint ő. Szurkol egykori társainak, hogy olimpiai bajnokok legyenek, és azt hiszi, Benedek Tibor nyerőember lehet.