Mennyit ér a Veszprém KEK-győzelme?

Ennek ellenére picit félek, hogy a Bajnokok Ligája mellett a KEK-diadalt egy picit lenézzük. Pedig csak országunk lélekszámát, az egy főre jutó GDP-nket, a nálunk sportba áramoltatható eurók nagyságrendjét tekintve óriási eredmény az MKB Veszprém diadala. Egy ország sportjának a mélységét csak a csapatsportok sikereivel lehet mérni. Egy-egy kiugró tehetség mindenütt születhet. Vannak olyan istenáldota tehetségek, akiket még az edzők sem tudnak elrontani, így aztán szinte teljesen hiányzó hazai háttér mellett is születhet egy-egy világraszóló siker.

Egy csapatsportban ennél több kell. Csak széles választékból merítő, hazai megmérettetéseken edződő csapatok érhetnek el nemzetközi eredményt. Nincs sikeres csapatsportág iskolai utánpótlás, versenyeztetés nélkül. Tudjuk, milyen nehéz körülmények között dolgoznak az iskolákban. Szinte alig van megfelelő szabványos tornaterem, nevetséges összegekért dolgoznak a lelkes szakemberek, de csinálják és munkájuk sikerét egy-egy ilyen diadal mutatja igazán. Persze a mai sportban, főleg a csapatsportokban elképzelhetetlen a sikeres nemzetközi szereplés az idegenlégiósok nélkül, de megfelelő hazai utánpótlás, kellően masszív alapok nélkül csak talmi csillogás lenne egy ilyen siker.

Éppen a Veszprém évek óta tartó nemzetközi szereplése bizonyítja, hogy megfelelő saját háttér nélkül nem lehetne idáig eljutni és főleg tartósan a nemzetközi elitben maradni. Ráadásul egy-egy ilyen siker, egy-egy nagy csapat vendégjátéka gyerekek sokaságát hozza a sportágnak. Nem véletlen a túljelentkezés az MKB alsóörsi utánpótlás központjában, de érezteti a hatását a veszprémi siker - a hazai csapat NB I-es szereplése mellett - a balatonfüredi utánpótlásban is.

Persze az elkényeztetett hazai publikum kissé talán lebecsüli a második számú európai kupát és a benne induló csapatokat. Pedig nagyon kevés labdás játékban jutnak magyarországi csapatok a döntőkbe, pláne a siker csúcsára. Ezért igazán meg kell becsülnünk a trónra ülőket. Ezt az idei férfi KEK-mezőnyt csak nagyon nagy elfogultsággal lehetett lebecsülni. Senki sem legyinthet a Rhein Neckar Löwen csapata nevét hallva. A legerősebb európai bajnokságok legfelső elitjét lefölöző BL második csoportkörébe jutottak után a KEK-ben sorakozott fel az európai elit sikerre, a feljebb jutásra kiéhezett része.

Nézzük a tényeket. Ezen a néven - Rhein Neckar Löwen - tényleg nem régen vitézkedik ez a német gárda. Két, a bombaerős német kézilabdában sikeres utánpótlást nevelő klub egyesüléséből hozták létre ezt a mostanit. Mind a TSG Kronau, mind a TSV Baden Östringen megfelelő alapokat rakott le a mostani eredményekhez. Egyesülésük után - már az új évezredben - megnyerték a német másodosztályt. A Bundesliga elsőre még erős volt nekik, de egy átszálló után ismét csak ott lehettek a legjobbak közt. Aztán a 2005. évi szezonban már elcsípték a a Bundesliga nagyon előkelő hatodik helyét, és másodikak lettek a német kupában. A következő évben bemutatkozhattak a nemzetközi elitben is, de ott éppen egy másik német gárda, a Magdeburg mondott álljt nekik. A Bundesligában is két hellyel hátrább csúsztak, de megismételték a hazai kupasikerüket, és ezzel ismét kijuthattak a nemzetközi porondra.

Az idei szezonban alaposan belehúztak. Elöször is összeszedtek rutinos válogatott és világbajnok játékosokat. Olyanokat, akik eddigi klubjaikban mellőzöttnek érezhették magukat, és éppen a Rajna partján akartak bizonyítani. Ez annyira sikerült nekik, hogy egy félév múltán a csapatvezetésnek már megérte súlyos eurókért a legutóbbi vb-döntő két lengyel ászát - Bieleckit és Tkaczykot - is leigazolni. Velük tovább erősödve jelenleg a negyedik helyen állnak a Bundesligában.

Ennél is nagyobb szám az első nemzetközi sikerük, a KEK-döntőbe jutás. Másodszor indulhattak el történetükben egy nemzetközi megméretésen, és máris a döntőbe verekedték magukat. Legyőzték a szebb napokat megért Partizán Belgrádot, a kíváló svéd kézilabda reprezentánsát, a bajnok Hammarbyt, majd a tavaly még őket búcsúztató Magdeburgon kettős győzelemmel jutottak túl. A Valladolid ellen a hazai iksz után Spanyolországban vívták ki a döntőbe jutást. A végső diadal küszöbére négy világbajnokkal és négy világbajnoki döntőssel a keretükben jutottak el. Vagyis lebecsülhettük őket?

Persze mondhatnánk, hogy a Veszprémnek mennyivel fényesebb a nemzetközi múltja. Hiszen ebben a kiírásban is a BL-ben indulhattak, ha sok-sok év után nem is magyar bajnokként, hanem "csak" ezüstérmesként. Azonban ennek az évnek egy jelentősen átalakult, fiatalodott Veszprém vágott neki. Egy olyan klub, amelyik csak most kezdte felépíteni a következő évek - várhatóan - sikeres csapatát. Ebben a szezonban bizony voltak döccenők. Nem jutottak tovább a BL első csoportköréből, csak ezüst jutott nekik a hazai kupadöntőben.

Az idő múltával egyre több iztató jel és eredmény jelezte a veszprémi út helyességét. Mindenképpen ide kell számítanunk, hogy egy kudarc - a korai BL-búcsu - után nemzetközi kupadöntőt játszhattak. Utoljára 2002-ben sikerült döntőbe kerülniük, de a végső diadal még régebben, 1992-ben sikerült nekik. Az, hogy a KEK döntőbe magabiztosan menetelt be az MKB és a végső siker egy jobb anyagi és versenyeztetési körülményekkel bíró Bundesesliga-élcsapat ellen sikerült, nem csupán a Veszprém, hanem az egész magyar férfi kézilabda diadala. Rá is fért a szakágra ez a siker. A legutóbbi olimpiai siker, az athéni negyedik hely után se a világ- , se az Európa-bajnokságon nem sikerült kivívni a következő olimpián való indulás jogát. Így ez a diadal a nemzetközi élvonalban tarthatja a magyar férfi kézilabdát.

Ismerjük a Bundesliga erejét. Azt, hogy ott hétről hétre MKB-Pick erősségű meccseket játszanak a résztvevők. Azt, hogy nemcsak világbajnokok és vb-ezüstérmesek játszanak a Löwenben, hanem a keretük valamennyi tagja nagy nemzetközi tapasztalattal bír. Olyannal, amivel szemben az MKB csak Peric és Perez rutinját állíthatta. Persze a veszprémi ötgólos sikert és a mutatott játékot látva - titkon - már bíztunk a végső sikerben is, de igazán csak a visszavágó 55. perce után mertünk kupagyőztest kiálltani. Bizony, elszoktunk a diadaltól. Jelen sorok írója is arra készült, hogy az ezüst értékét magyarázza a nyájas olvasónak. Ritkán adatik meg, hogy nem a végső siker előtti megbicsaklást kell megmagyaráznunk, hanem egy szeplőtelen diadalt lehet ünnepelnünk.

Mocsai Lajos a negyedik európai kupáját nyerte meg csapatával. Sidney és Zágráb után rajta hagytuk az örök második bélyegét. Pedig már ekkor is három kupasiker volt a tarsolyában (no meg egy Európa-bajnoki cím). A Veszprém BL-búcsúja után is kapott hideget-meleget. Pedig egy jelentősen fiatalodott, átalakult Veszprémet vett át. Hosszabb távra tervezett, de már az első év végén egy tizenhat éve várt sikerrel ajándékozta meg az MKB és a magyar kézilabda híveit. (És jó eséllyel harcol a tavaly elvesztett bajnoki cím visszaszerzéséért.)

Legyek őszinte, jómagam is elbizonytalanodtam november tájékán. Szerencsére a mester nem. Konokul járta a saját útját és ebben partnerre talált a veszprémi fiúkban. Peric és Perez úgy kűzdött, mintha nem állna mögöttük már számos siker. Eklemovics Nikola talán most ért el oda, ahová már régen várjuk. Akkorra állt össze a csapat, amikorra kellett. Nem a siker küszöbén bukott el, hanem a sikerért az utolsó pillanatban is rá tudott tenni egy lapáttal. Egy nagy tudású edző és egy sokra hivatott garnitúra egymásra találásának lehettünk tanúi.

Mocsai Lajos még csak az építkezés kezdetén tart. Az idei munkát úgy rakta össze, hogy pont a legfontosabb mérkőzésekre kerültek közel a csúcsformához a játékosai. Olyanok mozdultak ki hosszú hullámvölgyekből, mint Sesum és Gál, vagy kerültek ismét közel életük nagy időszakaszaihoz, mint Perez és Peric. Ráadásul itt nem egyesek villogása hozza az eredményt, hanem ezek a villogások masszív csapatmunkából emelkednek ki.

Biztos vagyok benne, ha ezt a kiugró sikert méltón ünnepeljük, értékrljük akkor ezek a veszprémi fiatalok, akik csak most kóstolhattak bele az igazán nagy csatákba, még sok-sok sikert szállítnak a magyar kézilabdának. Nyugodt munkával ennél is fényesebbeket.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!