100 kilométer 24 óra alatt, csakis gyalog

Szerencsénk volt, sikerült a legelején, 6:45-kor rajtolni. Az összes felszerelés, étel-ital a hátizsákban, nem alkalmaztunk privát frissítőállomásokat (papa, mama, barátnő, egyéb beépített emberek az út mellett a kajával), szerintem így korrekt. Az első húsz kilométer jóformán egy levegővel megy, szép tempót megyünk, jó az idő, csicseregnek a madarak, kellemes a társaság, az élet szép.

Csillaghegy, Nagy-Kevély, Csobánka, aztán fel a Pilisbe. Tizenegyre érünk az első ellenőrző állomáshoz. Pilis-nyereg, bő 22 kilométer, alig négy óra alatt. Poénkodás indul, az esti híradóra otthon leszünk, holnap foci, vagy legalább két kör a Margitszigeten. Pali, az őrült túratárs (a szent őrültek alfajából) csendesen, a "Hátrább az agarakkal!" szókapcsolat ismételgetésével próbál gátat szabni a hurráoptimizmusnak.

Gyors számolás: eddig volt kábé 30 ezer lépés, és még van legalább 110 ezer, nem akadály. Kesztölcön, 34 kilométernél összeszedem a túra legcsúnyább sérülését, megégetem a nyelvem az ingyenlevessel, ráadásul nem is finom. Dorog, aztán a hírhedt Nagy-Gete: meredek, de simán megy. Újabb ellenőrzés, 42 kilométer kipipálva, délután két óra van, hét óra alatt teljesítettünk egy maratont. A többiekkel hivatalosan nem törődünk, de azért igyekszünk mindenkit leelőzni.

Hibázom, csak akkor még nem tudom, hogy hibázom: leülök egy padra. Evés-ivás, nem sok, nem is kívánja az ember, csoki, aszalt szilva, kell a kalória. Meredek lejtő a horgásztóhoz, jobban megvisel, mint az emelkedő. Hegyeskő, tokodi pincék, aztán a százas legmeredekebb helye, fel kell mászni a Kősziklára. Ötven kilométernél vagyunk, Pali látja az arcszínemet, rutinos kinizsisként megnyugtat, ez volt a legdurvább.

Mogyorósbányán a vendéglőben komolyabb pihenőt tartunk, álldogálunk pár percet. Van vécé és meleg víz, kihasználom mind a kettőt. Nyolc és fél óra alatt tettünk meg 52 kilométert, fel kéne hívni az asszonyt, hogy ne hajnalra, hanem éjfélre jöjjön a célhoz.

Péliföldszentkereszt, Pusztamarót, Gerecse, Bányahegy, itt a hetven kilométer. Innen már nem nagyon lehet visszafordulni, nem lesz lakott település vagy műút. Megyünk tovább, nem kérdés. Készültünk a százasra, de ennél többet még sose mentem. A rutinosabbja azt mondja, ekkora távra lehet felkészíteni az izmokat, innen már fejben dől el. Marhaság, persze, hogy az. Pedig pillanatokon (órákon) belül kiderül, hogy így van. Eddig egy rövid krízisem volt, innentől gyakorlatilag összeérnek a holtpontok.

Megyünk, sötétedik, az ember elkezd jógázni magában, jön az önboncolás feltartóztathatatlanul. Miért jöttem ide? Hülye vagyok? Mit keresek én itt? Most értem meg a teljesítménytúrázók legfontosabb szavát: önként.

Jönnek a bajok is, besötétedett, vág a hátizsák, tör a cipő. Hiába figyelmeztettek többször, mégis leültem, ez most visszaüt, nem kellett volna.

Este tízkor érünk Koldusszállásra, 82 kilométer. Teát kapunk, ilyen jót még sose kóstoltam, fekve isszuk meg. Feküdni lehet, ülni nem tanácsos, a keringés miatt. Most már biztos, hogy elsiettük az elejét. Pali piszkál, menjünk, én legszívesebben a helyszínen meghalnék. A következő 10 kilométer végig enyhén emelkedik. Már nem szólunk egy szót sem, Pali a delfinek nemi életéről kezd beszélni, hogy elterelje a figyelmemet. Rövid úton elküldöm a francba.

Somlyóvár, kulcsosház. Éjfél múlt, 17 és fél óra alatt megtettünk 90 kilométert. Negyed óra alatt sem térünk magunkhoz, az egyetlen megoldás, hogy tovább kell menni. Kóma, közben séta. Az utolsó 11 kilométert négy óra alatt tesszük meg, pedig a terep végig lejtős. Szánalmas támolygás, egyszer eltévedünk, néhány száz méterrel meghosszabbítjuk az útvonalat. Pali a hátán akar vinni, megint elküldöm a francba.

Virrad, hajnali 4:20-kor Szárligeten célba érünk. A csajom elénk jön az erdő szélére, látom az arcán a rémületet. Nem kell az ingyenvirsli, az ingyentea, lefekszem a sarokba. Az eltévedéssel együtt 102 kilométert mentünk 21 óra 30 perc alatt.

Az autóhoz nem tudnék elmenni, szerencsére oda lehet állni a ház elé. Otthon kiderül, hogy két kilót fogytam, pedig ettünk-ittunk bőven. A következő egy hétben zsibbad a lábszáram, a talpamról cafatokban jön le a bőr. Megérte, de a következőt nagyon meg fogom gondolni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!