Nagy Tímea: Nagy indulatok kavarognak

„Nehéz bármit mondanom, hiszen sokáig a csapat tagja voltam. Ráadásul még túl közel vannak a versenyek, frissek az élmények. Ennek ellenére van valami igazság abban, hogy ez a teljesítmény Mincza Ildikó bronzát leszámítva várakozáson aluli" – értékelte a vívók olimpiai szereplését az Indexnek Nagy Tímea.

A kétszeres egyéni olimpiai bajnok párbajtőröző úgy látja, nem feltétlenül volt váratlan a szereplés. Véleménye szerint a nagy fogadkozások ellenére benne volt a levegőben, hogy öt érmet szerez a csapat, mint az, hogy ilyen gyenge teljesítményt nyújt. Ez jellemző a vívásra, nagyon kiszélesedett a világ élmezőnye, gyakran egy tus dönti el, hogy az ember a mennybe megy, vagy magyarázkodni kényszerül.

Saját szakágáról, a párbajtőrről úgy vélte, az elmúlt időszakban remeklő Szász Emese hasonlóan járt, mint ő 1996-ban, amikor mint világranglista-vezetőtől mindenki aranyat várt tőle, de végül ötödik lett.

„Emese három hónapja súlyos sérülést szenvedett, beszakadt a vádlija, ezért nem tudta azt vívni, amit szokott, hiányzott a repertoárjából az egyik legnagyobb fegyvere, a lerohanásos támadás. Sportolói nagyságára jellemző, hogy egyszer sem kereste ebben a kifogást, pedig még edzésen is éreztem, hogy van benne egy kis félsz” – mondta Szászról.

Mincza Ildikó bronzérme szerinte felér az arannyal, szép volt, ahogy az elvesztett elődöntő után a bronzmeccsen hátrányból felállva is nyerni tudott. „A sors igazságtalansága lett volna, ha Ildi olimpiai érem nélkül fejezi be a pályafutását. A végén annyira szurkoltam neki, hogy amikor a bronzmeccsen nyert, kis híján elsírtam magam.”

Nagy úgy véli, az egyéniből nem szabad levonni, mi lett volna, ha van csapatverseny is, hiszen Athénban hiába lett olimpiai bajnok, a csapatban annyira akarta, hogy a többieknek is legyen érmük, hogy éppen ő hibázott nagyot – Kanada ellen mínusz hármat vívott –, ezen is múlt a vereség.

„Most mindenkiben nagy indulatok kavarognak, várni kellene egy kicsit, és aztán mindenkinek önvizsgálattal kellene kezdenie. Versenyzőnek, szakvezetőnek, sportvezetőnek. Majd ezt követően közösen kellene megkeresni a pozitívumokat és a hibákat, és ezek ismeretében azt is, hogy a jövőben miben kellene változtatni – mondta a többi szakág szerepléséről az olimpiai bajnok.

Kijelentette, nem biztos, hogy mindenkinél a legjobban sikerült a formaidőzítés. Személy szerint amíg esélye volt arra, hogy szabadkártyával kiharcolja a részvételt, úgy gondolta, inkább beáldozza az olimpia előtti Európa-bajnokságot. Képtelenség, hogy valaki egymás után kétszer jó formában legyen rövid időn belül.

„Erre jó példa Mincza esete, aki az Eb-n szinte azonnal kiesett, az olimpián viszont csak egy tus választotta el a döntőtől. Ha valakinek napja van, megnyugszik, olyankor bárkit állítanak ki ellene, legyőzi” – mondta a 150. magyar olimpiai arany gazdája.

Nagy Tímea nem ért egyet azokkal, akik a bírókat és a szabálymódosításokat hozzák elő, hiszen amikor az ő javára téved a bíró, az soha senkit nem zavar, és a szabályok is mindenki számára változnak. Furcsák számára a sportvezetők elmúlt napokban adott nyilatkozatai, amelyek közül szinte mindegyikben a pénztelenséget említik a gyengébb szereplés fő okaként.

„Túl egyszerű lenne pusztán a pénztelenséggel magyarázni a vártnál gyengébb eredményeket. Közvetett módon nyilván van köze a kevésbé eredményes szerepléshez annak, hogy a vetélytársaink komolyabb anyagi háttérrel rendelkeznek, de nem szabad egyenes vonalat húzni a pénztelenség és az eredménytelenség között. A pénztelenség egyébként az olimpiára készülő versenyzők esetében nem megélhetési gondot jelent, bár nehéz úgy csak a vívásra figyelni, hogy nem biztos, hogy ki tudok-e utazni az adott világkupára.”

„Az utazások szervezésénél az a szempont, hogy minél kevesebbe kerüljön, nem pedig az, hogy hogyan lenne optimális a versenyző szempontjából. Az igazi versenyhátrányt a körülmények jelentik. Nem hiszem, hogy igazi riválisaink közül bárki is leamortizálódott létesítményekben, 40 éves pástokon készül, és az edzések után omladozó tusolókban kénytelen zuhanyozni, mint mi.”

„Ezekkel a gondokkal négy éve is küzdöttünk, de akkor az egy arany mellett volt két ezüst is, ami több volt, mint elfogadható. Ha most is lett volna még egy arany meg egy ezüst, senki nem mondaná, hogy változtatni kell” – vélte Nagy.

Egyébként is, ez nem új dolog, hiszen a franciák vagy a németek már jóval korábban is nagy stábbal jártak a világversenyekre, miközben a mieinket az edzőn kívül egy vagy két ember kíséri el.

Nagy Tímea példaként említette, hogy csak a világversenyeken tarthat a csapattal masszőr, a világranglistát befolyásoló világkupaversenyekre nem. „A vádaskodás helyett az érintetteknek az érzelmektől mentes szakmai értékelés után le kellene ülni, és megbeszélni, mit kell változtatni. A politikai felhangú adok-kapok sokat árt az egész magyar sportnak" – fogalmazott az olimpiai bajnok.