Dara Torres 41 évesen sokkolja a világot

Újrakezdések sorozata a 41 évesen ötödik olimpiájára készülő Dara Torres pályafutása. A négyszeres bajnok úszónőt az hajtja leginkább, hogy képtelen veszíteni, és az segíti, hogy sohasem hanyagolta el a testét. Az eddigi aranyait váltóban szerző Torres Pekingben egyéniben akar a csúcsra érni, és már biztos benne, hogy ez lesz az utolsó olimpiája.

A hatgyerekes családba ötödikként született Dara Torres Beverly Hillsben nőtt fel, már ez is jelzi, számára soha nem létkérdés volt a sportsikerek elérése. A New York Times (NYT) róla szóló kimunkált portréjából kiderül, hatalmas villában laktak, amelyben csak fürdőszobából tíz volt. A kis Dara nem is erőltette meg magát soha, miután hétévesen elkezdett úszni, nem az edzések motiválták. Kezdettől fogva képtelen volt viszont alulmaradni: anyjának, az egykori modell Marylu Kaudernek az az első emléke lánya úszókarrierjéről, hogy Dara egy edzés közben a pálya felénél megállt, majd megfordult, hogy a visszafelé érkező társait megelőzhesse.

A középiskola alatt már az ország egyik legjobb úszócsapatával készült, az edzője Mark Schubert, a jelenlegi szövetségi kapitány volt. Ő is úgy emlékszik vissza, hogy Torrest a hétköznapi gyakorlások nem igazán érdekelték, a versenyeken azonban csillogott.

Győzni akarását az is táplálhatta, hogy négy bátyja van. Amikor 14 évesen 50 gyorson világcsúcsot úszott, testvérei egy vállrándítás mellett ennyit mondtak: „Gratulálunk, vagy akármi.” Azonban őt sem igazán hatotta meg az eredmény: „Valaki azt mondta nekem, én vagyok a világ leggyorsabb úszója, és azt gondoltam, oké, ez klassz. De ezek a dolgok nincsenek rám nagy hatással.”

Az 1984-es olimpián váltóban indult – a női 50 méter gyors még nem szerepelt a műsorban –, de alig bírt a többszörösen hazai pálya hangulatával. „Emlékszem, bekukkantottam az uszodába, mert meg akartam nézni Rowdy Gainest. Aztán láttam a tizenhétezres tömeget, és megrémültem. Felforrósodtam, az orvosi szobára kellett mennem, jéggel hűtöttek.” Annyira gyengén úszott a 4×100-as gyorsváltó előfutamaiban, hogy edzői azt fontolgatták, kiveszik a csapatból. Aztán a döntő előtti délutánon visszarángatták az olimpiai faluba, megnézettek vele néhány sorozatot, attól lenyugodott. Végül az egyéni legjobbját hozta, és aranyérmet nyert Jenna Johnson, Carrie Steinseifer és Nancy Hoghsead oldalán.

Torres az olimpia után egy évvel került az egyetemre, amit az ország másik végén, Floridában végzett el. Bár begyűjtötte a tanulmányok alatt maximálisan megszerezhető 28 összamerikai egyetemi bajnoki címet, mégis törésként értékelhető számára ez az időszak. Edzői ugyanis kiemelten foglalkoztak a versenyzők súlyával, és aki nem hozta a számára előírtat, annak büntetésből többet kellett edzenie. Dara ennek elkerülésére rendszeresen hányatta magát, ami bulímiát okozott nála. Az 1988-as szöuli játékokra egyszerűen nem állt össze az úszása, a száz gyors világranglistájának vezetőjeként csak hetedik lett. A nagy ellenfél, az NDK-s doppinggyárból érkezett Kristin Otto epésen megjegyezte, nagyobb harcra számított Torrestől. „Ez kés volt a hátamba és a szívembe is” – vallotta ugyancsak az NYT újságírójának. Csapatban sem jött össze a győzelem, a 4×100-as gyorsváltóval bronzot, a 4×100-as vegyesváltóval ezüstöt szerzett.

Ahogy az Amerikában sokszor lenni szokott, az egyetem végeztével abbahagyta a sportot, 1992-ben azonban ismét ott volt az olimpián. Az úszócsapat kapitányának választották, és bár Schubert szerint sem volt ereje legteljében, a gyorsváltóval ismét első lett. „Igaz, a saját elvárásainak soha nem tudott megfelelni” – mondta róla egykori edzője.

Újabb visszavonulás és gondtalan élet következett számára New Yorkban. Megházasodott, majd elvált, televízióknak dolgozott, a Central Parkban futott, biciklizett és kosarazott, arra mindig ügyelt, hogy erőnléte tökéletes maradjon. 1994-ben, első sportolónőként szerepelt a Sports Illustrated fürdőruhás számában.

Hét évig strandoláson kívül nem is szállt medencébe, 1999-ben azonban úgy döntött, Sydneyben versenyezni akar. 32 évesen állt edzésbe, visszatért Kaliforniába, majd öt hónappal később három tizedmásodperccel jobbat úszott saját 15 évvel korábbi világrekordjánál. Az olimpián öt számban indult, valamennyiben érmet szerzett. Az egyéni számokban – az 50 és 100 gyorson, illetve 100 pillangón – bronzot, a váltókkal viszont nyolc év után a csúcsra ért.

Az utolsó szám után a kötelező doppingvizsgálatra tartott, amikor elsírta magát. Szomorú volt, amiért véget ért karrierje, és bizonytalannak tűnt a jövője. Harminchárom éves volt, idősnek és fáradtnak érezte magát, és úgy gondolta, most már nincs mit bizonyítania magának.

A következő öt évben megint élte világát, újra megházasodott és el is vált. Vallást váltott, áttért a zsidóságra, apja és második férje hitére. A zsidó sportcsillagok közé választották, mindeközben autóversenyt nyert.

2005-ben harmadik férjével, David Hoffmann-nal gyereket vállaltak, a következő áprilisban megszületett Tessa Grace. A kislány hozta meg az új fordulatot Torres életében, várandósan újra lement úszni, ebbe menekült a reggeli rosszullétek elől. Tessával a hasában sem bírta ki, hogy ne versenyezzen a mellette úszó férfiakkal. Három hónappal a szülést követően rajthoz állt a veteránoknak rendezett masters-vb-n. Tizenöt perccel azután, hogy megszoptatta a kislányát, beugrott a medencébe, és olyan időt úszott 50 gyorson (25,98 másodperc), ami egy olimpiai válogatóhoz is elég.

Ezután úgy döntött, megpróbálja az ötödik olimpiát is. Tavaly nyáron még csak az amerikai bajnokságot nyerte meg ötven és száz gyorson is, idén júliusban már mindkét szám válogatóján első lett. Végül úgy döntött, a százat kihagyja, csak ötvenen indul el Pekingben, így is ő lesz az első amerikai úszónő, aki ötször szerepelt a játékokon. Utóbbi távon elért 24,25 másodperces ideje csak fél másodperccel marad el az ausztrál Libby Trickett márciusi világcsúcsától (23,97). Háromszor döntötte meg az amerikai csúcsot, eredménye azt jelenti, ő jelenleg a világ egyik leggyorsabb úszónője.

Váltóban tehát biztosan nem szerez újabb aranyat, azokból ugyanis elege van. Az érmeit nem igazán becsülte, az ágya alatt tartotta őket, az évek alatt berozsdásodtak. A testét, az izmait viszont sohasem hanyagolta el, ezért győzhette le a nála tizenöt évvel fiatalabb Natalie Coughlint és a húsz évvel utána született Jessica Hardyt. Jobban is hasonlít a felépítése Michael Phlepsére, mint riválisaiéra. Most már jóval kevesebbet gyakorol, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt: a korábbi 10-12 edzés helyett csak hetente ötször megy le az uszodába. Az egykori heti 65 kilométerrel szemben ez most már csak 25 kilométert jelent. Bár az idői jobbak, mint korábban bármikor, egyértelmű, sokkal nehezebben regenerálódik a terhelések után: „Vannak napok, amikor olyan gyengének érzem a karom, hogy a medencéből alig tudok kiszállni.”

A felkészülése meg is változott, mindenkinél jobban ügyel arra, hogy formában maradjon. Két óra úszás után edzőterem következik, ahol a Florida Panthers hokisait felkészítő Andy O’Brien foglalkozik vele. Olyan programot dolgozott ki Torresnek, amely nem az izomkötegek felpakolására koncentrál, hanem a központi idegrendszert stimulálják a gyakorlatok. Hetente négyszer egy-másfél órás az edzés, ami azt segíti elő, hogy az egyes izomkötegek még jobban együtt tudjanak dolgozni, ezzel tökéletesítsék Dara egyébként is tökéletes mozgását. Érdekes, úszóedzője, Lohberg nem lelkesedett O’Brien módszereiért, azonban az időeredmények és az egy év alatt leadott hét kiló meggyőzték őt is.

A napi program végén még kétórás nyújtás következik, amit Torres titkos fegyverének tart. Speciális módszere van, ezt magyar megfelelő híján hívjuk resistance strechingnek. A négyszeres olimpiai bajnok állítja, a nyolc éve kifejlesztett gyakorlatokkal éri el, hogy rugalmas maradjon. Ez még nem elég, hetente háromszor jár masszőrhöz és legalább hetente meglátogatja a csontkovácsot is.

Összesen nyolcan segítik a felkészülését, és Torres nem csinált titkot abból, hogy ez neki egy év alatt összesen százezer dollárjába, azaz majdnem 15 millió fontjába kerül. Persze nem a saját zsebébe kell nyúlnia, három jelentős támogató – Bloomberg, Speedo, Toyota – pénzeli. Sokak szemében jelentősen csökkenti Torres sportolói érdemeit ez a hatalmas összeg, úgy gondolják, elsősorban a pénz miatt tud még mindig a világ élvonalában maradni.

Akik nem a támogatókat irigylik Torrestől, szinte biztosak abban, hogy dopping segítségével éri el hihetetlen eredményeit. „A hátam mögött azt mondják az emberek, biztosan szedek valamit. Tudom. Hallom” – érzékeltette a New York Times egy másik, tavalyi cikkében, hogy tisztában van vele, nem mindenki hisz neki. Dara szerint ez igazán hízelgő, mert a tőle sokkal fiatalabbak számára még mindig nagy kihívást jelent, ezért kételkednek benne.

Nem volt ezzel másképp jelenlegi edzője sem. A magát a doppinghasználók ellenségének tartó Lohberg, amikor komolyan szóba került, hogy ő készítené fel Torrest, egyszerűen rákérdezett, használt-e valaha tiltott szert. Az úszó visszakérdezett, hogy miért fontos ez, Lohberg pedig elárulta, hogy mindenki erről beszélt a medence partján Sydneyben. Torres azt válaszolta, soha nem lenne képes erre, ami leendő edzőjének elég is volt.

Ő azonban úgy gondolja, mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy bizonyítsa, tiszta. Tavaly szeptemberben elutazott az Amerikai Dopping-ellenes Ügynökség (USADA) elnökéhez. Travis T. Tygart azt nem tudta megígérni Torresnek, hogy bebizonyítják tisztaságát. Ez ugyanis a jelenlegi módszerekkel képtelenség. Azt viszont felajánlotta, hogy részt vehet egy kísérleti programban, amelyben minden eddiginél alaposabban vizsgálják a sportolók vérét és vizeletét. Tygart jelzésértékűnek tartja Torres beleegyezését, szerinte egy bűnös sportoló biztosan nem tenne ilyet. Azt is nagyra értékelte, hogy az úszó semmilyen kérdést nem tett fel az eljárásokkal, illetve a keresett anyagokkal kapcsolatban.

A kételyek akkor sem maradnak el, ha Pekingben még érmet sem sikerül majd szereznie. Az biztos, hogy veszteni képtelensége űzni fogja, Torres azonban ideológiát is gyártott elhatározásához. Azt mondta, meg akarja mutatni, hogy a középkorúak is képesek egyedülálló sportteljesítményekre. Az élsport életkori határait kutató orvosok szerint ugyan szokatlan Torres teljesítménye, de nem egyedülálló. Véleményük szerint másokat sokszor mentális tényezők akadályoznak meg abban, hogy bőven harminc felett is vertsenyképesek maradjanak. Ráadásul a sprintúszás is kedvező egy korosodó sportolónak.

Bármit is érjen el, egyértelmű, ezzel tényleg vége Torres karrierjének. Férje az NYT riportere előtt nem titkolta, nagyon fog örülni ennek. „Alig várom már, hogy vége legyen. Két éve csináljuk ezt.”