Dakar-rali: ötszáz seggfej a rajtvonalnál

2009.01.20. 10:19 Módosítva: 2015.05.21. 02:14
Harminc év alatt jelentősen átalakult a Dakar-rali. A legfontosabb: valószínűleg Afrikába már nem tér vissza. Harminc év alatt több ellenséget szerzett, mint pártolót, de a magyarok még lelkesednek érte. Palik László majdnem elérte a legjobb helyezését, de mégsem. Miért? Visszatekintés, elemzés.

Nincs hiteles adat, hogy 1979-ben mennyire szimpatizáltak a franciák a Párizs-Dakar autóversennyel, a nagy többség nyilván elismerte az egzotikus kalandot, kivált, mert akkor a technikai háttér miatt az ismeretlenbe utaztak a résztvevők.

Hogy jelenleg milyen ellenérzések alakultak ki a Dakarral szemben, a híres sanzonénekes, Renaud érzékelteti: „Ötszáz seggfej a rajtvonalnál” című számával gyalázta a nekivágókat. A versenynek el kellett jönnie Párizsból, még ha úgy is kommunikálták, hogy a nagy érdeklődés miatt változott meg a rajt helyszíne.

A Dakarnak mostanára megkopott a tekintélye, a sportértéke - egyre kevesebb komoly versenyző és csapat indul -, és nagyon valószínű, hogy Afrikába már nem térhet vissza, csak nevében. (A rali-vb is válságban van, már csak két csapat, a Citroen és a Ford veszi komolyan.)

Felfutására volt ok bőven, de a legfontosabb: jobb időpontot találni sem lehetett. Január első két vagy három hetében többnyire semmi sem történik a sportvilágban, lehet konkurencia nélkül közvetíteni, a sajtó is nagy terjedelemben foglalkozhat vele. A szülőatya Thierry Sabine volt, aki 1977-ben három napig nem szabadult a líbiai sivatagból, ekkor fogant meg benne, mi lenne, ha egyszer autók versenyeznének az egyforma dűnék közt, meg motorok, kamionok. Ahogy terjeszkedett, úgy lett egyre nagyobb üzlet a rali, és lettek végül ötszázan a résztvevői.

Az ötszázból 268 egység ért a Buenos Aires-i célba: 113 motoros, 13 quados, 90 autós, 52 kamionos.

Hárman meghaltak: a motoros Pascal Terryvel szívinfarktus végzett, ketten civilek voltak, kísérőkamionnal ütköztek. Hárman, egy spanyol motoros és egy brit autós páros, kómába estek.

A legkülönfélébb statisztikák jelentek meg eddig arról, mennyien haltak meg az évek során: az ötvennégy az eddigi legtúlzóbb szám - a Vatikán lapja adta hírül -, de olyan források is vannak, amelyek csak 26 halottról írnak.

A verseny legnagyobb ellenzői általában a haláleseteket emelik ki, rögtön hangoztatva, még a főszervező Sabine is a ralin hunyt el. Igaz, ő helikopterrel zuhant le, miután homokviharba keveredett 1986-ban.

Az elhunytak között vannak, akik először indultak, ténylegesen kalandvágyból. Tapasztalat nélkül, de elég pénzzel. De meghaltak olyanok is, akik rutinos versenyzők voltak, mint 2006-ban Fabrizio Meoni, aki kétszer is nyert korábban.

Magyar versenyző tizenhárom éve indult először, Szalay Balázs személyében. Először teljesen amatőr módon, a kocsi csomagtartójába pakolt 200 kilónyi alkatrésszel. Nem is érkezett célba. Ő most tizedszer próbálkozott, hatodszor ért célba, immár a kelet-európai Dakar egyik versenyigazgatója.

Dirk Von Zitzewitz és Giniel De Villiers

Szalay mutatott utat a többi próbálkozónak, volt év, amikor tíz magyar egység is belevágott. Szalay mellé 2002-ben Palik László is beült, nem értek ugyan végig, de a tévés mégis megszállottá vált. Alighanem navigátorként átlátta, mi kell a sikeres szerepléshez, és közgazdász lévén gyorsan számolni kezdett, hogyan tud nem másodhegedűs lenni egy futamon.

2003-ban már egyedül indult, először még bérelt autóval, és hatalmas küzdelemben ment végig, Héder Barna rendszerint külön kategóriákat talált ki neki – a híres dízelautós elnevezés –, ne tűnjön annyira esetlennek és szerencsétlennek. Palik azóta megtanult vezetni, a Hungaroringen folyamatosan rója a köröket, már nem helytálló Fábry Sándor vicce: „szép, szép, Laci, hogy célba értél, de Rommel a háborúban gyorsabban megtette ugyanezt."

Palik nemcsak kinőtte magát, mint a verseny honlapján nyilatkozta, életformájává vált a Dakar. Megszerezte maga mögé az RTL Klubot, ezzel nehezítve a többi versenyző dolgát, de erről később.

Három nagy és több kicsi támogatóval összegründölt félmilliárdot, látta, hogy a szervizkamion nem mindig képes rajta segíteni, kell a versenybe nevezni is egyet. (Ezt vezette Szaller Zoltán.) A szabály szerint ugyanis a szervizkamion nem mehet a pályára – csak az ellenőrző pontoknál találkozhatnak –, míg a versenykamion ha már ott halad, képes segítséget nyújtani, alkatrészt adni.

Így is maradt versenyben most Palik, ami a későbbi parázs vitát kiváltotta, és ami az RTL Klubnak hála eléggé egyoldalúan került nyilvánosságra.

A történet múlt csütörtökön kezdődött, Palik elakadt, állítólag egy dűnére ment rá. Szallerék, akik összesítésben tizedik helyen végeztek, kihúzták. Önerejéből valószínűleg nem maradhatott volna versenyben. A hosszas kínlódás alatt és közben a versenybíróság úgy határozott, kimenekíti a szakaszon rekedőket, mert besötétedett.

Elsőre egyórás büntetést kapott Palik, ami kétségkívül sportszerűtlen a többiekkel szemben, akik teljesítették a távot, és nem követték el ugyanazt a hibát, amit ő. Erre Szalay hívta fel a figyelmet, aki nem óvott, nem feljelentett, bár sokkal kedvezőbb volt gonosz, áskálódó magyarként feltüntetni, mert így a „sporttörténelmi” tettet, a tizenkettedik helyezést nem sikerült elérni. (A tizennyolcadik eddig a legjobb helyezése.) Mivel utál veszíteni, ezért is bosszantotta a történet, de érthetetlennek látszik felháborodása. Különösen, mert Szalay szerint ki is zárhatták volna.

Nyilván sehol nem lenne semmilyen balhé abból, hogy a tizenkettedik vagy huszonegyedik lesz valaki a Dakaron, csak nálunk. A két helyezés között ugyanis alig van különbség, nem jár pénz érte, csak öntömjénezésre jó. Két hét múlva azok sem emlékeznek rá, akik nézték a versenyt. Palik László így is a legjobb magyar lett, ezt nyugodtan elmondhatja.

Igaz, az osztályon felüli lelkesedés nem áll messze tőle, hiszen a Fáraó-rali második helyét már gigasikerként tálalta, jóllehet a menők hiányoztak, a terrorfenyegetettség miatt eszük ágában sem volt versenyezni. A szponzorok előtt viszont másként lehetett volna megjelenni a majdnem tízzel – nyolc gyári pilóta esett ki előle –, különösen, hogy a gazdasági válság a jövő évi reklámkeretet is befolyásolhatja.

De más magyar biztosan nem érvényesülhet Palik mellett? Kis Sándor tizennyolcszoros magyar bajnok ralis épp azt tűzte ki céljául, hogy a tízbe verekszi magát egyszer a Dakaron. Kisnek kiváló barátja de Villiers, Dél-Afrikában, ahol a versenyautók javát gyártják, rengetegszer versenyeztek együtt. A magyarországi Dakar-pótlón, aminek aztán végképp semmi köze nem volt a sporthoz, épp ő figyelmeztette, milyen tempóban menjen, de ezt nem fogadta meg, kiesett.

„Itthon nincs akkora kör, hogy a rali támogatói mindenkinek adjanak. Amikor szponzort akartam szerezni, mindenki azt kérdezte, van-e szerződésem az RTL-lel. Miután ráztam a fejem, nem is volt értelme folytatni a megbeszélést. Ez alaptétel. És csak a Dakar számít, mert az a leghíresebb, azt sulykolták az emberek fejébe.”

Kis két éve Palikkal egy csapatban autózott, utóbbi korábban tőle bérelte a Nissanját. Kis nem akarta feleleveníteni, mi történt köztük.

„A többség azt hiszi, ott voltam most is a Dakaron, legalábbis a honlapunk látogatottsági adataiból ezt szűrtem le. Kitettünk egy közleményt, hogy idén nem indulunk. De az egyik autóm, a Mitsubishi azért ment, és a cseh Zapleta a hetedik helyig száguldott vele.”

Kis úgy gondolja, minden eddiginél jobban kezdi elveszíteni a sportértékét a Dakar, és már az sem biztos, hogy jövőre a három gyári csapatból – Volkswagen, Mitsubishi, BMW – mindegyik ott lesz a rajtvonalnál. „Egyre könnyebb úgy bekerülni, hogy a vezetési tudás már nem számít. Ha van pénzed, ott lehetsz.”

Nem tagadta, hogy a Dakaron ész nélkül lehetetlen végigmenni. Sainz is azért esett ki, mert őrült tempóban akart menni, és nem volt kellően körültekintő és figyelmes. „Manapság már nem olyan nehéz száznyolcvanas átlagot menni, mert a félgyári csapatoknál is rád szabják az autót. Össze kell szokni a navigátorral, és beosztani az erőt.”

Kis úgy véli, a szabályok nem mindig egyértelműek, mert ugyanazért a hibáért nem mindenki ugyanolyan büntetést kap. Értékelésében hozzátette, Szalay nagy eredményt ért el, mert a versenykamionja már korán kiesett. „Szerencsés volt Balázs, mert mikor bajban volt, talált egy hegesztőt az út mellett, amire elég csekély az esély normális esetben. Megjavította a kormányrudat, és nem zárták ki.”

A dél-amerikai helyszín állítólag bevált, ezért Ujhelyi István exállamtitkár hiába mozgósította energiáit, hiába szerzett kormánygaranciát, 2010-ben sem Budapestről indul a verseny.