Végjáték Lajos

Az edzők megítélése sokban hasonlít a kapusokéra. Egy bravúrt gyorsan elfelejt a közvélemény, egy hiba azonban végigkíséri egész pályafutásukat. Az igazságtalanság ráadásul az edzőknél még nagyobbat sebez: a játékos nyer, az edző veszít.

A magyar közvélemény Mocsai Lajosnak még hosszú ideig nem fogja elfelejteni a női kézilabda-válogatottal lejátszott világbajnoki és olimpiai döntőket. Hiába nyerné mostantól az összes meccsét iszonyatos végjáték után.

A két vesztes döntővel kapcsolatban sem említi meg senki, hogy odáig el is kellett jutnia a magyar válogatottnak. Az a csapat érdeme volt. A jelentős előnyről elbukott finálékat viszont az edző rontotta el. Mocsai döntései vezettek odáig, hogy 6-7 gólos vezetésről kikaptunk.

Mocsai Lajos számára azóta nyilván minden végjáték kétszeresen is fontos. Nyilván nincsenek önértékelési problémái, tisztában van magával, de ő is tudja: a közvéleménynek még száz és száz alkalommal kell bizonyítania aktuális csapataival, hogy a magyar sportolóknak nincs végjátékfóbiájuk. Persze aki nem teljesen hülye, tudja ezt magától is, csak hát olyan jólesik önostorozásba fordítani a mély önsajnálatot.

Veszprémben másképpen kezelik a problémákat. Leírtuk már korábban is, hogyan formálódott a csapatot ért tragédia felett érzett fájdalom iszonyatos győzni akarássá, méltattuk azt a legyőzhetetlen magabiztosságot adó erőt, amelyet a csapategység kovácsolt össze. Ami viszont Leonban történt, az újabb fejezet, amelyre szintén nehéz olyan jelzőt találni, amit még nem mantráztunk rongyosra az MKB Veszprém utóbbi hetekben bemutatott hőstettei nyomán.

Megvolt Spanyolországban a plusz hét gól, a hiányzói mellé további kiesőkkel gyengített csapat közel tökéletes játékkal demoralizálta ellenfelét 45 percig. De mivel négy poszton is gyakorlatilag csere nélkül voltak kénytelen a világ egyik legjobb csapatával szembenézni, a veszprémiek elfáradtak.

Az addig korrektül fújó bírók pedig megadták az esélyt a spanyoloknak. Röpködtek a kiállítások, támadásban két keresztpassz után elvették a labdát, a hazaiak egyre könnyebben használták ki, hogy már lépni sem volt erejük a veszprémieknek. Másfél perccel a vége előtt döntetlenre hozta a meccset a padlóról felkászálódott Leon.

Minden az ellenfél győzelmét ígérte, nem is találunk racionális magyarázatot arra, honnan merített még annyi erőt a Veszprém, amivel újra megfordította a veszni látszó meccset. Talán nincs is rá. Tényként annyit jegyezhetünk fel, hogy egy iszonyú szoros, végsőkig kiélezett meccs végjátékát nyerte idegenben egy magyar csapat. Rossz hír a buta sorsszerűségben hívők számára, hogy már nem is először.