Nándor
7 °C
23 °C

Tantrikus sport

2009.03.04. 11:39

Talán azért nem merte senki kimondani, mert túlságosan triviális. Az a helyzet, hogy egy sportesemény bámulása annál nagyobb élvezetet okoz, minél tovább tart. Az analógia a szexszel túl kézenfekvő, úgyhogy intézzük is el a legelején. Eltart egy ideig, amíg az ember megismeri a saját határait annyira, hogy a lehető legtöbbet ki tudja hozni a dologból. És természetesen tudni kell, hol a határ, mert egy pont után még az élet legnagyobb örömei helyett is jól esik valami mást csinálni. A lényeg azonban ugyanaz: tíz perc is jó, de másfél óra még sokkal jobb.

A tétel nem minden sportágra igaz. Nincs ember a világon, aki a 2003-as BL-döntő százhúsz perce után arra vágyott volna, hogy a Milan és a Juventus tovább gyűrjék egymást. Sőt, aknek ép volt az esze, az már a rendes játékidő letelte után a tizenegyesekért könyörgött. Nem csak a borzalmas focimeccsek esetében van ez így, hanem általában is. Ritkán kapcsolja ki a néző a tévét azzal a gondolattal, hogy bárcsak tovább játszottak volna a csapatok. A lényeg éppen az, hogy a rendelkezésre álló kilencven percben kell jónak lenni és diadalmaskodni. A képlet nagyjából ugyanez az összes többi labdajátéknál is. És az sem lenne például jó, ha mondjuk a bokszmérkőzések tovább tartanának tizenkét menetnél. Bár az ősidők hetven menetes, ma már a Hágai Nemzetközi Bíróság elé kerülő bűntetteket is felvonultató összecsapásainak is volt varázsa, maradjunk abban, hogy fél órán át ütni az ellenfél fejét éppen elég.

zoknak a sportágaknak hosszas bámulásával lehet a tantrikus szex magasságaiba emelkedni, amelyek eleve az elnyújtott fizikai csúcsteljesítményre és a szenvedés egyre mélyebb bugyraira épülnek. Ilyen például a sífutás, az országúti kerékpározás, a hosszútávfutás, valamint ezek mindenféle alfajai és kombinációi, a biatlontól a triatlonig. Egy ötven kilométeres sífutóverseny végigizgulása sokkal nagyobb élmény, mint egy tíz kilométeresé, ha pedig a Eurosport egy komplett Tour de France-szakaszt lead, nem csak az utolsó két óráját, az akkorát üt, hogy szabadnapot is érdemes kivenni érte.

Mindenkinél más a határ, ám a tapasztalat - amely jelen esetben megszámlálhatatlanul sok, sportcsatornák előtt ejtőzve eltöltött hétvégi délutánt jelent - azt mutatja, hogy nagyjából hatvan perc után lép be a néző az általában csak napkeleti bölcsek számára fenntartott mennyországba, és a negyedik óra vége felé törik meg a varázs. Ennél hosszabb ideig csak nagyon kevesek tudnak egy dologra koncentrálni, még ha az az egy dolog olyan élvezeteket is ígér, mint a hawaii Ironman, a holmenkolleni klasszikus 50 kilométer vagy a Paris-Roubaix. Viszont ha egyszer sikerült rákapni a tantrikus sportélvezetre, onnantól kezdve minden új, hasonló játékszabályok szerint működő sportág gyorsan a csúcsra tudja juttatni az embert, a mezeifutó-világbajnokságig bezárólag.

Ezeknek a sportoknak a bámulásában elsősorban természetesen maga a szenvedés nyújtja az élvezetet. Usain Bolt nagyon gyorsan le tudja futni azt a száz métert, de egyrészt normális ember tíz másodperc alatt még félig sem képes felizgulni, másrészt száz métert mindenki le tud futni. A könnyedség pedig külön zavaró. Egy sportoló legyen szíves a végkimerülésig kihajtani magát, és aki két óránál tovább versenyet, az hajlamos nyújtani is ezt az élvezetet. Az út mellett okádó maratoni futók, a célban bábuként összecsukló sífutók, hóban-szélben tekerő biciklisták - őket bámulni nem más szenvedésének élvezete, hanem tisztelgés olyasmi előtt, amire aki a tévé előtt kókadozik, egészen biztosan nem lenne képes.

Azonban nem a szenvedés kukkolása élvezetes igazán, hanem a hosszú sportesemények alatt zajló agytorna is. Mire van idő Bolt futása alatt? Egyetlen levegőt venni, aztán figyelni, hol áll meg az óra. Kis szerencsével a lassításból kiderül még valami, ám ez is ritka. Egy rövidke, 10000 méteres verseny alatt viszont már lehet kombinálni. Direkt fut az a fekete gyerek a boly végén, vagy csak altat vagy tényleg fáradt? Összejátszanak az etiópok vagy nem játszanak össze? Mire lesz elég ez a részidő? Tényleg képesek lesznek végig ilyen lassú tempót futni, és mindent a hajrára bízni? Vajon hány méterig viszi őket az utolsó nyúl? Minél hosszabb a verseny, annál több kérdést lehet feltenni, annál több lesz a lehetséges válasz, és annál tovább fokozódik az élvezet. Mert a sportnézés sikere - akárcsak a szexé, hogy még egyszer visszakanyarodjunk mindenki kedvenc témájához - fejben dől el.