Huba
17 °C
33 °C

Mindenki győz

2009.03.18. 14:21 Módosítva: 2009-03-18 14:21:25

Olyan emberként, aki régen szerette a Forma-1-et, ám évek óta egyre nehezebben bír rajttól célig végignézni egy komplett futamot, csak örülni tudok a 2009-es szezontól bevezetett változásoknak. Bernie Ecclestone minden bizonnyal nem a világ legszimpatikusabb embere, ám üzleti érzék hiányával ritkán szokás vádolni. A férfi, aki jobban szereti a magas nőket, mint Rod Stewart és Mick Jagger együttvéve, helyesen érezte meg, hogy valamit sürgősen lépnie kell, ha saját kis cirkuszát továbbra is a világ vezető showbusiness-attrakciójaként szeretné látni.

Nagyon elvakult Lewis Hamilton-rajongónak kell ahhoz lenni, hogy az ember ne lássa be, a Forma-1-nek igenis szüksége van valamilyen változásra. Elcsépelt, ám ettől még jogos vád, hogy az a baj, nincsenek már karizmatikus pilóták. Az utóbbi évek legnagyobb botrányát sem egy pilótának sikerült összehoznia, hanem a szadomazo-szexet Gestapo-elemekkel kombináló Max Mosley FIA-elnöknek, ami azért elég kínos az egykor a világ vezető playboyait felvonultató mezőnyre nézve. A zavarba ejtően sikerorientált apja által gyerekkora óta autóversenyzó robotnak nevelt Hamilton még a szintén elég sótlan Schumacherhez képest is visszalépés. Néhány északi alkoholista és egy dühkitörésektől szenvedő spanyol még nem csinál nyarat, pláne nem egy olyan sportágban, amelyben egykor Senna, Prost és Mansell gyilkolta egymást, hogy a hőskor úrvezetőiig már ne is menjünk vissza.

A most megszavazott változások központi eleme tehát, hogy ezentúl az nyerje a világbajnokságot, aki az idény során a legtöbb futamot nyeri, egészen forradalmi újítás. Maga az a tény is örvendetes, hogy most senki nem tudja pontosan megmondani, a szabálymódosítás hogyan fogja befolyásolni a csapatok és versenyzőik taktikáját, és így az egész szezon menetét. Ez a bizonytalanság egészen biztosan jót fog tenni az utóbbi években kiszámíthatósága miatt is egyre unalmasabb sportnak. Az új szabályok szerint lebonyolított első év így biztosan izgalmas lesz, ám jó okunk van bízni abban, hogy ez a továbbiakban is így marad.

A régi rendszer szerint ha egy versenyző egy szezonon át minden versenyen vigyázott az autójára, és konzervatív vezetéssel mindig behozta a negyedik helyre, világbajnok lehetett. Aki minden versenyen széthajtotta a járművet, és ennek következtében mindig ki is esett, kivéve azt az egy alkalmat, amikor csodával határos módon nyerni tudott, az meg nem. Ez persze szélsőséges példa, ám a tendenciát mutatja: az lett a bajnok, aki a két-három győzelemre esélyes istálló valamelyik autóját legkisebb feltűnéssel tudta vezetni egy egész éven át. Ez Sennáék idejében még nem volt így, ám az éppen az ő halála után bevezetett biztonsági változások óta egyre inkább igen.

A bizonytalanság a pontos ügymenettel kapcsolatban él, ám az már világos, hogy mivel ezentúl minden versenyen a győzelem, nem pedig az "elég sok pont szerzése" lesz a cél, sokkal többen fognak sokkal többet reszkírozni. Kevés pártatlan néző gondolta azt, hogy Hamilton a tavalyi utolsó versenyen bemutatott produkciójával kiérdemelte a világbajnoki címet, és az új szabályok szerint nem is az övé lett volna a diadal, hanem Felipe Massáé. Ha jól sülnek el a dolgok, ilyen tévedések nem fordulnak többé elő. A gyorsasága, veszélyessége és izgalmassága miatt népszerűvé vált sportba talán visszatér a az izgalom és a kardélen táncolás veszélye. Még az is lehet, hogy megint lesznek autóversenyek, amelyeken mindenki a győzelemért száguld.

A kétkedők pedig tegyék fel maguknak a kérdést: Ayrton Senna örülne ennek az újításnak?