Lukács
9 °C
22 °C

Verd le a vigyort a pofájukról!

2009.04.04. 19:36 Módosítva: 2009-04-04 19:40:58

A félnehézsúlyú profi világbajnok Erdei Zsolt az utóbbi két-három évtized legtehetségesebb magyar ökölvívója. És a legsikeresebb is: Kovács Kokó István és Balzsay Károly is eljutott a világbajnoki övig komoly szervezeteknél, de előbbi nem sokáig bírta megtartani a magáét, utóbbi pedig az út elején jár. Erdei Zsoltból mégsem lett akkora sztár, amekkora lehetett volna.

Amikor Erdei Zsolt 2004 januárjában hátborzongató könnyedséggel bohócot csinált a Mihalczewski-verő Julio Cesar Gonzalezből, azt hihettük, a határ a hósipkás csúcs. A magyar fiatalember azon az estén úgy bokszolt, mint egy isten, amennyiben ez teológiailag lehetséges. A mi generációnk nem nagyon látott ilyet azelőtt, hiszen Papp László már gyerekkorunkban sem volt fiatal.

Erdei Zsolt nem ütött nagyokat, de végtelenül elegáns volt és összeszedett, és egyszerűen nem lehetett őt eltalálni.

Alighanem a Gonzalez elleni volt Erdei Zsolt legnagyobb meccse. Aztán jöttek sorban az ellenfelek, megpróbálták elvenni tőle a WBO-övet, akadt köztük, akitől kapott néhány nagy pofont, mint az argentin Hugo Hernan Garay, de legyőzni nem tudta senki. Több mint öt éve hiába iparkodtak jó sokan.

Az igazán nagy ellenfél, a nagy név azonban, akinek kiiktatásával Erdei Zsolt szupersztárrá válhatott volna, egyszerűen nem jött. Hogy azért nem, mert a magyar bajnokot kifinomult, de nem feltétlen látványos stílusa miatt nem lehetett eladni, vagy azért, mert az Universum szimplán töketlen, nem tudni biztosan.

És a német klub egyszer csak úgy gondolta, Erdei Zsolt már nem a jövő embere. Ezért leigazolták éppen Hugo Hernan Garayt. Azt az embert, akivel Erdei Zsolt a legvitatottabb csatáit bokszolta.

A német klub vezetői kitalálták a létező leggonoszabb forgatókönyvet. Összeengedik a korosodó WBO-bajnok Erdeit a még mindig fiatal WBA-bajnok Garayval – aki ráadásul roppant erős, és szívesen verekszik, tehát látványos is, amit művel –-, utóbbi lecsapja előbbit, és a többség jól jár. Háromból kettő: Garay több szervezet trónjára kerül egyszerre, az Universum öveinek száma megmarad, Erdei mehet nyugdíjba, nem lesz gond vele, úgyis sokat járt a szája az utóbbi időben.

Ez eddig sem túl fair, de az, hogy az Universum a legújabb hírek szerint sokkal kevesebb pénzt kínál a tizenegyszeres világbajnoknak, mint korábban a tízszeresnek, már tényleg megalázó.

Lehet, hogy Erdei Zsolt jobban járt volna, ha már Sahnoune, de legkésőbb Murdoch nevének felbukkanásakor azt mondja, ne tréfáljanak vele, menjenek a pokolba. Lehet, hogy túl sokáig érte be a fix állással, a biztos pénzzel. Lehet, hogy ott kellett volna hagynia az Universumot régen, akár a szerződésszegés árán is. Volt erre precedens, a Klicskók megtették. Lehet, hogy késő.

Ebből a helyzetből, amelybe Erdei most került, már csak egy kiút van. Oda kell állni Garay elé, bármennyiért, és kipofozni a ringből. Végigverni a városon. Szétpofozni kegyetlenül, hogy az összes Universum-főnök képéről is lerohadjon a kaján vigyor. Nehéz, szinte lehetetlen. De a katarzis csak akkor jön, ha sikerül.