Így győzte le a világot a Dunaferr

2009.06.06. 23:14 Módosítva: 2009.06.06. 23:15
Szűk egy évtizedig tartott a Dunaferr végeláthatatlan sikereinek sora a csapatsportágakban, és éppen tíz éve, a női kézilabdások BEK-győzelmével érte el csúcsát. Mely sportágakban kikkel érték el legnagyobb eredményeiket a dunaújvárosiak? Az egyszer volt sikertörténet a pályán.

"Ez a huszonötödik évem a csapatnál. Láttam itt mindent, azt is, amikor hatalmas eredmény volt a hatodik hely, és azt is, amikor BL-t nyertünk" – mondja Bába Mihály, miközben a Dunaferr női kéziseinek edzését nézzük együtt. Reggel negyed nyolc van, és azért gyakorol ilyen korán az NB I.-es csapat, mert a lányok nagy része még középiskolás, és engedélyt kaptak arra, hogy csak kilencre érjenek be. A gyúró nem tudja leplezni, mennyire nehéz megélni, hogy az Európát végigverő csapat most már az életben maradásért küzd, felnőtt játékosok helyett ifikkel.

Dunaújvárosi sikerek

Olimpiai bajnok:
Csollány Szilveszter, tornász, 2000, Sydney, gyűrű
Olimpiai ezüstérmes:
Balogh Beatrix, Radulovics Bojana, Zsemberyné Simics Judit, kézilabda, 2000, Sydney
Olimpiai bronzérmes:
Mátyás Auguszta, Meksz Anikó, Németh Helga, Sáriné Kocsis Erzsébet, Siti Beáta, kézilabda, 1996, Atlanta

Világbajnok:
Cserni Béla, motorcsónak, 1992, 1994, S-550
Malomsoki Sándor kenu, 2001, C-4 200 méter
Mihaldinecz Rudolf motorcsónak, 1994, 1996, F3
Sándor Péter, motorcsónak, 1999, 2001, F3
Szergej Scserbinyin, 2003, S-550

Európa-bajnok:
Supola Zoltán, tornász, 1992, korlát

A világ legjobb női kézilabdázója:
Sáriné Kocsis Erzsébet, 1995
Radulovics Bojana, 2000, 2003

Csapatsportágak
Női kézilabda:
5×magyar bajnok (1998, 1999, 2001, 2003, 2004), 5×Magyar Kupa-győztes (1998, 1999, 2000, 2002, 2004), BEK-győztes (1999), KEK-győztes (1995), EHF-kupa győztes (1998)
Férfi kézilabda: magyar bajnok (2000), Magyar Kupa-győztes (2001), KEK-döntős (2000)
Jégkorong: 4×magyar bajnok (1996,1998, 2000, 2002), 7×Magyar Kupa-győztes (1997, 1998, 2000, 2002, 2003, 2004, 2008)
Labdarúgás: magyar bajnok (2000)
Röplabda: magyar bajnok (2002)
Női vízilabda: 6×magyar bajnok (2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2009), 4×Magyar Kupa-győztes (2001, 2002, 2003, 2004)

Tíz évvel ezelőtt nemcsak a női kézilabdások nyertek BL-t, az ezredfordulón néhány éven belül összesen hat csapatsport bajnoki aranya került Dunaújvárosba. Az újvárosi csoda szűk tíz évig tartott, a női pólósok 2005-ös első helye óta a város egyik felnőtt csapata sem nyert bajnokságot - egészen mostanáig, amikor megint a Dunaferrtől végig függetlenül működő női pólósok lettek elsők. Bár a Dunaferr sikertörténete a 90-es évek közepén kezdődött, a városban évtizedek óta fontos szerepet játszott a sport.

Az 1950-ben alapított Sztálinvárosban rögtön két klub alakult meg, a Dunai Vasmű Építők és a Dunapentelei Vasas. Előbbi futballcsapata saját kérésére rögtön az NB II.-ben indulhatott, és elsőre fel is jutott az élvonalba. Két év jutott itt az akkor már Sztálinvárosi Vasmű Építőknek hívott klubnak, és a következő évtizedekben is leginkább a két osztály közötti ingázás jellemezte az újvárosi focistákat.

A foci mellett kezdettől fogva jelen volt a városban a férfi kézilabda, az ökölvívás, a pingpong, a röplabda, a sakk és a torna is. Az egyéni sportok hozták az első sikereket: az akkor Dunaújvárosi Kohásznak hívott egyesület első olimpikonja a nehézsúlyú szabadfogású birkózó Nyers László volt a 68-as mexikóvárosi olimpián. Nyolc évvel később a tornászok szerezték az egylet első olimpiai pontjait, az első érmet csapatban a szintén tornász Kovács Péter érte el, Moszkvában.

A rendszerváltás is úgy jött el, hogy semmi sem utalt a későbbi sikerekre. A futballisták összesen tizenöt szezont (pontosabban 14 és felet) töltöttek az NB I.-ben a megalakulás (sőt, kettőt a harmadosztályban) óta, 89-ben is kiesett a Kohász. A női kézisek az első osztály alsó feléből próbáltak kitörni, a férfiak ingáztak az első és a második vonal között. Az első nagy újvárosi sikerekért a kézilabdázók és a jégkorongozók futottak versenyt.

A hoki 1973 óta van jelen a városban, akkor épült fel itt az első vidéki műjégpálya, igaz, az indulás nem úgy sikerült, ahogy várták. A november 7-ei avatásra tízezren voltak kíváncsiak, azért is, mert a két fővárosi jégkorongcsapat, az egyeduralkodó Ferencváros, valamint a Volán jött el barátságos meccsre. A harmadik harmadban azonban tömegverekedés tört ki, és csak a rendőrök tudták szétválasztani a játékosokat.

A fordulópontot az jelentette, amikor a Ferencváros intézőjének tanácsára Székelyföldről átcsábították a Ceaucescu-rendszerből elvágyódó hokiedzőt, Kercsó Árpádot. 1985-ban települt át, hivatalosan, Dunaújvárosban ugyanis a névházasság kedvéért kerítettek neki egy feleséget. Kercsón kívül ekkor senki sem gondolta komolyan, hogy komoly sikereket érhet el. Az akkor Dunaújvárosban formálódó tehetséges csapat – amely ebben az évben története során először indult az OB I.-ben – felkészítése helyett az erdélyi edző inkább kiválaszott harminc, korcsolyázni sem tudó gyereket, és sajátos, spártai módszereivel elkezdte hokira tanítani őket.

A jégkorong ettől még D kategóriás sport maradt nemcsak az országban, hanem Újvárosban is, gyakorlatilag mellékesként kezelték az utánpótlással egyre jobb eredményeket elérő Kercsó munkáját. Ám 1993-ra a Ladányi Balázzsal és társaival fémjelzett korosztály kinőtte az ifjúsági bajnokságot, és a felnőttek között indult a Dunaferr.

Elsőre KEK-győzelem

A női kézilabda-szakosztály más utat járt be, ott a vezetők tudatosan építettek fel évek alatt egy ütőképes csapatot. Kocsis Erzsébet még a 80-as évek végén igazolt a klubba, ahol már ott volt Meksz Anikó, később érkezett Siti Beáta, Mátyás Auguszta. A gárda döntőbe jutott a Magyar Kupa 93/94-es kiírásában, és ott ugyan kikapott a bajnok Ferencvárostól, de története során először indulhatott egy nemzetközi sorozatban, a Kupagyőztesek Európa-kupájában.

A szövetségi kapitányi posztot is betöltő Laurencz László edzette csapat a bolgár Gabrovót, a dán Rödovrét, az ukrán Szpartak Kijevet, valamint az orosz Volgográdot győzte le, és a döntőbe jutott. Ott a német Lützellinden ellen a kétgólos hátrányt sikerült ledolgozni a hazai visszavágón, és 49-43-as összesítéssel Dunaújvárosba került a kupa. A csapat alapemberét, a válogatottal decemberben vb-második Kocsis Erzsébetet az év végén a világ legjobb kézilabdázónőjének választották.

Az első bajnoki cím

A 95/96-os szezon aztán több szakosztályban is nagy változásokat hozott. A női kézilabdázók leigazolták Zalaegerszegről a szerb Bojana Radulovicsot, aki a Dunaferr legnagyobb sztárja lett a következő években. A férfi kézisek ismét az NB I.-ben szereplhettek, a feljutás után rögtön hatodikként zártak, és azóta folyamatosan az első három hely valamelyikén végeztek, már ekkor a csapatban a klub történetének egyik legmeghatározóbb játékosával, Szergej Kuzmicsovval. A 89 óta a másodosztály első felében küzdő futballistáknál elsősorban a vezetés változott, ekkor lett szakosztályigazgató Solymos Ernő. Az előző idényben bronzérmes jégkorongozók a fiatalok és az idegenlégiósok mellé a 33 éves újpesti legendát, Ancsin Jánost igazolták.

Kercsó magabiztos volt, már a szezon előtt kijelentette, a Dunaferré lesz a bajnoki cím, de legalábbis arra gondolni sem mert, hogy a döntőről lemaradjon csapat. És valóban, az újvárosiak simán eljutottak a Ferencváros elleni fnáléba, amelyet a Budapest Sportcsarnokban rendeztek. Az újvárosiak sérelmezték a helyszínválasztást, de több ezer szurkoló utazott fel a BS-be.

A 2-0-ra megnyert döntő legemlékezetesebb jelenete egy valószerűtlen ámokfutás lett, amelyet a Fradi játékos-edzője mutatott be. Farkas "Caja" András már azzal mindenkit meglepett, hogy nevezte magát a döntőre, azzal azonban megdöbbenést keltett, hogy az első meccs utolsó harmadában előbb Csatának esett neki, majd szinte követethetetlen események közepette a fél újvárosi csapatot, majd a békíteni érkezett játékvezetőket is a földre vitte. Farkast végleg kiállították, a meccset simán, 4-1-re nyerte a Dunaferr.

A második meccs szorosabbra sikerült, a záró harmadban lőtt három góllal nyerte 6-3-ra a Dunaferr, amely a város első csapatbajnoki aranyát szerezte. A színház előtti téren aztán a fél város ünnepelte az éjfélre befutó csapatot, a hangulatot pedig tovább fokozta, hogy egy széles a molinó hirdette Edward Albee éppen műsoron lévő darabját: "Nem félünk a farkastól."

Az első újvárosi bajnoki cím

A 95/96-os jégkorong-bajnokság döntője, 2. mérkőzés
Ferencváros-Dunaferr 3-6 (2-1, 1-2, 0-3)
1996. március 4., Budapest Sportcsarnok, 7000 néző, vezette: Árkovics, Barabás, Stadler
Dunaferr: Mihonyik – Baróti, Vargyas 2(1), Kugyimov 1(1), Csata, Erdősi, Tőkési, Szélig, Borsos 1, Ancsin 1, Tyaplakov (1), Horváth, Tokaji, Ladányi 1(1), Simon, Kővágó
A 95/96-os magyar jégkorongbajnokság döntőjét 2-0-ra a Dunaferr nyerte.

A következő szezonban az ezüstök érkeztek csőstül Dunaújvárosba: a férfi kéziseknek először sikerült a dobogóra kerülniük, a nők pedig nem tudták megelőzni az FTC-t. A hokisok sem bírtak ezúttal a döntőben a 17 éves Szuper Leventével felálló Ferencvárossal. Második lett a focicsapat is, de az NB II. Nyugati csoportjában, a Gázszer mögött, így Lengyelék osztályozót játszhattak a Stadlerrel. A 2-2-es újvárosi döntetlen után Akasztón 2-1-re vezetett a hazai csapat, és a Dunaferr az utolsó percben kétszer is a kapufát találta el, így maradt a másodosztály.

NB I.-ben a futballcsapat is

A Dunaferr igazi aranykora ekkor kezdődött, és ezúttal is a női kézilabda-csapat járt elöl. Az ekkor már Zsiga Gyula edzette együttes 97/98-ban mindent megnyert, ahol elindult. Százszázalékos mérleggel hozta első bajnoki címát, két góllal múlta felül a szekszárdi kupadöntőben az FTC-t, és végigment az EHF-kupában is, a döntőben a Besztercebányát győzte le. A hokisok egy év után visszavették az aranyat, de most már az Alba Volán volt az ellenfél a döntőben, a férfi kézilabdázók pedig egymás után másodszor is másodikok lettek.

A futballcsapatnál ekkorra kezdett összeállni a későbbi bajnok együttes: a csapatkapitány Lengyel Ferenc három évet leszámítva már 85 óta itt játszott, évek óta stabil kezdő volt a szintén saját nevelésű Salamon Miklós, a szezon előtt megérkezett Tököli Attila és Jäkl Antal Pécsről. A kispadon viszont furcsa dolgok történtek, az előző évben az osztályozót kiharcoló Gálhidi György fölé odatették Varga Zoltánt, majd öt meccs után megköszönték Gálhidi munkáját. A feljutás így is sikerült, a Nyíregyháza mögött.

BEK-győzelemmel a csúcsra

A következő két év a Dunaferr legsikeresebb két szezonja lett, az elsőben a kapus Farkas Andreával, Raduloviccsal, Kocsissal, Bohus Beával, Mátéfi Eszterrel, Simics Judittal, Oblisz Anitával, Pálffy Zuzsával felálló női kézilabdacsapat BEK-et nyert. Az újvárosiak magabiztosan jutottak a csoportkörbe, ahol a bécsi Hypótól oda-vissza kikaptak. Másodikként így is továbbléptek, az Ikast negyeddöntős legyőzése után máig emlékezetes párharcban újra Gunnar Prokopp Hypója következett. A Dzsandzsagavával, Fridrikasszal, Logvinnal felálló bécsiek a négygólos hazai győzelem után a visszavágó szünetében már kettővel vezettek a kézilabdaarénává átalakított újvárosi jégcsarnokban, a hajrában az első meccs eredményével megegyező, 24-20-as győzelmet harcolt ki a Dunaferr, jöhettek a hetesek, itt 6-5-re győztek Radulovicsék.

A lefújás után máig nem tisztázott dulakodás tört ki: Prokopp állítólag rátámadt a Dunaferr elnökére, Szabó Józsefre, majd az osztrák menedzserrel a biztonsági őrök feltörölték a padlót. Az biztos, hogy a Hypo sok helyütt nem kedvelt főnökét kórházba kellett szállítani, mert súlyos szemsérülést szenvedett. Később Szabót – aki Prokopp szerint támadott – egy évre eltiltották a kézilabdameccsektől, felfüggesztve, a Dunaferrt pedig két évre kizárták a nemzetközi kupaküzdelmekből, amit később eltöröltek.

A győzelmet érő döntetlen

Női kézilabda Bajnokcsapatok Európa-kupája, visszavágó
Krim Electa Ljubljana-Dunaferr SE 26-26 (12-11)
1999. május 16. Ljubljana, 3500 néző, vezette: Amigo, Costas
KE Ljubljana: Jovanovics - Bobocea, Mijatovics, Derepasko 6(2), Doler 4, Oder 1, Sturm 10(4). Csere: Brezovar (kapus), Matuszewska 5, Gogirla. Edző: Vinko Kandija
Dunaferr SE: Farkas Andrea - Pálffy 4, Balogh B. 3, Siti B. 2, Bohus 2, Mátéfi 8(4), Takács 3, Csere: Hamerliková (kapus), Simics, Oblisz, Radulovics 4. Edző: Zsiga Gyula.
Kiállítás: 6, illetve 14 perc
Hétméteresek: 7/6, 5/14
A BEK-et összesítésben 51-49-cel a Dunaferr nyerte

A döntőben egy másik nemzetközi alakulat, a Krim Electa Ljubljana várt Zsiga Gyuláékra, ráadásul a visszavágót Szlovéniában rendezhették. Az első meccsen, megint az újvárosi jégcsarnokban, az idegenben jobban teljesítő ljubljanaiak ellen már 15-7-re, a félidőben 16-11-re vezettek Radulovicsék. A végén elfáradt a Dunaferr, hat perccel a vége előtt már 23-23 volt az állás, végül 25-23-ra sikerült hozni a meccset. A visszavágót Raduloviccsal a kispadon kezdte a vendégcsapat, ő azonban sérülten beállva is a csapat vezére lett, így az újvárosiak a szünet után szinte végig vezetve harcolták ki a végső győzelemhez elegendő 26-26-os döntetlent.

A Dunaferr 17 évvel a Vasas győzelme után nyerte meg a BEK-et, úgy, hogy először indult a sorozatban. A klub összesen öt szezon alatt valamennyi nemzetközi kupát hazavitte, és mindegyik sorozatban első nekifutásra tudott győztes lenni. Szinte természetes, de a BEK-döntő után bebiztosította bajnoki címét, és a Magyar Kupát is megnyerte a csapat.

A futballcsapat a szakmai igazgató Vargával, edzőként egy másik Fradi-legendával, Ebedli Zoltánnal és több az FTC-ből érkezett játékossal (Zavadszky, Milovanovics, Nyicsenko) a legjobb újonc lett a bajnokságban, mégis úgy tűnt, csak 11.-ként végez. A Diósgyőrből igazolt Julius Notáért (a szlovák kapust idén gyilkolták meg) nem a szövetség által megállapított összeget fizette ki a Dunaferr, ezért fordulónként három pontot levontak tőle. A sportminisztérium azonban a befejezés után úgy döntött, vissza kell adni a pontokat az újvárosiaknak, így július végén visszakapta a levont 15 pontot és az ötödik helyet a Dunaferr. A jégkorongozóknak az ezüst jutott, az Alba Volán visszavágott az előző évi döntőbeli vereségért és 18 év után újra bajnok lett.

KEK-döntőben a férfi kézisek, bajnok a futballcsapat is

Az 1999/2000-es szezon az ötödik döntőjükben harmadik aranyukat szerző hokisokról, a sorozatban három ezüst után először bajnok férfi kézisekről, valamint a futbalistákról szólt.

A férfi kéziseknek ebben az idényben sikerült megtörniük a Veszprém egyeduralmát. Ehhez a pályája végére ért világklasszis, Marosi László, az ifjú Mocsai Tamás, Mohácsi Árpád, valamint a kubai kapus, Vladimir Hernandez leigazolása mellett az új edző, Skaliczki László kellett. A Dunaferr egy döntetlene mellett csak egyszer kapott ki a bajnokságban, de nagy meglepetésre győzni tudott Veszprémben. Marosiék a német Lemgo és a dán Kolding legyőzésével bejutottak a KEK döntőjébe is. Ott azonban hiába győzték le hazai pályán hat góllal a Portland San Antoniót, a visszavágón nyolccal jobb volt a spanyol sztárcsapat.

A nők ebben a szezonban alább adták, nem jött be az egykori Fradi-játékos, a 90-es évek egyik legjobb magyar kézise, Farkas Ágnes hazacsábítása. A BL-ben a csoportjukat ugyan megnyerték az újvárosiak, a negyeddöntőben azonban a Buducsnoszt Podgorica két góllal jobbnak bizonyult a címvédőnél. Ami még nagyobb meglepetés volt, a bajnokságban csak harmadikként végzett a Dunaferr, így a Bajnokok Ligája helyett a KEK-ben indulhatott.

A futballcsapat nem volt a bajnokság esélyese, már csak azért sem, mert az előző szezon végi huzavona után az átigazolási időszak vége előtt öt nappal érkezhettek új játékosok. Az már korábban eldőlt, hogy a bajnok MTK-tól érkezik az új edző, Egervári Sándor, akit aztán követett Molnár Zoltán, Orosz Ferenc és a kapus Rabóczki Balázs is. A Dunaferr vereséggel kezdte a szezont, Debrecenben, aztán ősszel látványos hazai győzelmekkel (4-0 az Újpest, a ZTE, 6-0 a Diósgyőr ellen, és a Szeged kizárása miatt végül törölt klubrekord: 9-0) az élre állt. Az ősz csapata már tele volt újvárosiakkal, Tököli Attila vezette a góllövőlistát. Tavasszal tovább menetelt a Dunaferr, tizenhat meccséből összesen egyet nem nyert meg (2-2 az Üllői úton), és három fordulóval a vége előtt éppen az MTK elleni idegenbeli meccsen bebiztosította a bajnoki címet.

A döntőnek beillő bajnoki

MTK-Dunaferr 1-4 (0-2)
2000. május 13., Hidegkuti-stadion, vezette: Hanacsek
MTK: Babos - Komlósi (Ilea 63.), Kuttor, Szamosi, Elek - Madar (Egressy 37.), Erős, Halmai , Illés - Kenesei, Gusatu. Edző: Henk ten Cate.
Dunaferr: Rabóczki - Molnár, Salamon, Éger, Kóczián - Zavadszky (Komódi 74.), Lengyel, Kiss Gy., Rósa - Orosz (Nicsenko 63.), Tököli (Nagy T. 82.). Edző: Egervári Sándor.
Gólok: Zavadszky (12.), Orosz (41., 59.), Gusatu (55.), Nicsenko (83.)
Sárga lap: Komlósi, Halmai
A PNB 1999/2000-es végeredménye: 1. Dunaferr, 2. MTK, 3. Vasas

Az újvárosiak összesen 23 gólt kaptak a szezonban, és három meccsük után is semmis lett a pályán elért eredmény. A Szeged visszalépett, eredményeit törtölték, az Újpest és Diósgyőr elleni meccs pedig félbeszakadt, utóbbiakat 3-0-s összesítéssel írták a Dunaferrnek.

Az újabb népvándorlás

A bajnokcsapat néhány ezer ember előtt játszotta hazai meccseit (csak a Ferencváros ellen voltak 10 ezren), a Bajnokok Ligája selejtezőiben vszonint a fél ország szorított a Dunaferrnek, ahol kis híján összejött a továbbjutás a csoportkörbe. Tököliék alkalmas stadion híján Győrben kényszerültek játszani selejtezőit, az újvárosi szurkolók pedig konvojokban utaztak az ETO-stadionba. Aztán olyasmit láthattak, amire az FTC 95-ös BL-szereplése óta nem volt példa. A Dunaferr a második selejtezőkörben a horvát Hajduk Split ellen idegenben győzni tudott 2-0-ra, a visszavágón már a döntetlen is elég volt a továbbjutáshoz. Egy lépésre került a csoportkörtől Egerszegi Sándor csapata, a rendszeres BL-szereplő norvég Rosenborg következett. Otthon kezdett a Dunaferr, és sikerült 2-2-re hozni a mérkőzést. A visszavágón az esélyesebb norvégok megkínlódtak, a 2-1-es győzelemmel szűken, de továbbjutottak. Az Újváros ezzel az UEFA-kupába került át, és újabb nagycsapatot, a Feyenoordot hozott Győrbe. A lendület elfogyott, a hazai 0-1 után Rotterdamban 3-1-re győzött a holland nagycsapat.

Kétségtelenül nem a futballisták kupaszereplése volt a Dunaferr legnagyobb sikere, utólag azonban egyértelmű, ez volt a dunaújvárosi sikertörténet csúcspontja, innen vezetett lefelé a történet. Akkor is, ha a kézis lányok a 2000/2001-es szezonban ismét bajnokok lettek, a férficsapat Magyar Kupát nyert, és a jégcsarnokban játszott BL-meccset többek között a Barcelonával. A futballcsapat a Ferencváros mögött alig lemaradva második lett, az újabb kupacsoda azonban elmaradt, az UEFA-kupa selejtezőjében a ciprusi Olympiakosz a 2-2-es első meccs után Győrben 4-2-vel alázta a Dunaferrt.

A női kézilabdacsapat még kétszer, 2003-ban és 2004-ben is bajnok lett. A nemzetközi kupákban háromszor is a rettenetesen erős Slagelse ütötte el a sikerektől Radulovicsékat: 2003-ban az EHF-kupa döntőjében, a következő két szezonban a BL elődöntőjében volt jobb a dán együttes. A férfi kézilabdacsapat 2001/2002-ben elődöntőt játszhatott a KEK-ben, a bajnokságban a harmadik helyre állt be a csapat. A hokisok a kétévente nyert bajnoki címek sorát (96, 98, 2000) 2002-ben zárták le.

Az egyértelmű hanyatlás a futballcsapatnál jelentkezett először, a két dobogós hely után 2002-ben az ötödik hely következett, 2003-ban pedig a pénztelenség és a kiesés. A futball majdnem megszűnt a városban, a csapatot működtető cég be is dőlt, egy telephely-áthelyezéssel azonban legalább a fóti másodosztályú együttes itt folytatta.

A Dunaferr SE-ből elsőként kivált hokisok helyzete is egyre bizonytalanabb lett, a férfi kézilabda-szakosztály szintén megérezte, hogy kevesebb lett a pénz, de az utánpótlásnevelés talpon önállósodott tartotta a csapatot. Az önállósodott női kézilabdásoknál tragédia okozott törést: 2005 januárjában a világklasszis beállós, Kulcsár Anita autóbalesetben meghalt, amit a csapat nem tudott feldolgozni. Az elbukott bajnoki cím egy adminisztratív hibán is múlott, a Kulcsár halála miatt halasztott meccseken pályára lépett az a Fauszt Éva, aki az eredeti időpontokban még nem rendelkezett érvényes játékengedéllyel, amiért négy pontot vontak le a klubtól. A bajnokságot az utolsó fordulóban a Dunaferrt legyőző Győr nyerte.

A második vonalba szürkült futball, a fiatalokkal masszív, de komoly eredményre esélytelen hokisok és a stabil férfi kézilabdacsapat mellett a női kézilabda tartotta magát leginkább. Még 2007-ben is azzal a felkiáltással szerződtették az addig a férficsapatot edző Imre Vilmost, hogy újra BL-sikerekre vágyik a csapat. Idén februárban azonban végleg szertefoszlottak ezek a remények, a tavaly augusztusban jelentősen meggyengült keretből utolsó felnőtt játékosok is távoztak.

Az ifikkel még valahogy sikerült végigcsinálni a szezont, a korábbi eredményeknek is köszönhetően bentmaradt az első osztályban, de tíz évvel a BEK-győzelem után a jövő még mindig bizonytalan. A futballcsapat vissza is lépett az NB II.-től, még a tavaszi idény kezdete előtt. A férfi kézilabdázók és a hokisok egyaránt harmadikként végeztek, a röplabdások megeleptésre a legjobb négybe sem jutottak be.

"Nagyon nehéz ezt végigélni, látni, hogy semmivé válnak a korábbi sikerek. Korábban BEK-győzelmet ünnepeltünk, most meg nincs fizetésünk, és a bent maradásnak örülhetünk" – kesereg Bába Mihály. És lászik rajta, hogy megtört.