Melyik volt a sport legnagyobb csalása?

A Forma-1-es Renault-botrány nem került dobogóra azokban a külföldi összeállításokban, amelyek a sport eddigi legnagyobb csalásait veszik sorra. Felelevenítünk párat, rangsorolni nem szeretnénk, a sort kezdjük a legfrissebbel: Nelsinho Piquet szándékos balesetével.

A Renault mindenképpen futamot akart nyeretni világbajnokával, a spanyol Fernando Alonsóval, aki egyre feszültebb lett attól, hogy az autója nem versenyképes korábbi riválisaival, neki pedig nem marad más, mint a pontszerző helyekért harcolni. A fiatal brazil tavaly a szingapúri nagydíjon az istálló utasítására falnak ment, a pályára bement a biztonsági autó, Alonso előre került, megnyerte a futamot, a biztosan vezető Felipe Massa ugyanakkor nem szerzett pontot, és összességében emiatt veszítette el világbajnoki címét.

Piquet haragban vált el Briatorétól, előfordulhat, hogy ő kotyogta ki a titkot Massának, aki továbbadta, és a sportág történetének egyik legnagyobb balhéja alakult így ki. Még annál is nagyobb, mint mikor a Ferrari titkos terveit lemásolták egy szalonban.

A futball is tele volt csalásokkal, Maradona kezezésétől a bírók befolyásolásán át a korábbi bundabotrányokig ( a nyolcvanas években Magyarországon is előfordult, a kapitány úgy tudta összeállítani a válogatottat, hogy megnézte, ki nincs előzetesben).

„A kezem volt, de nem csaltam. Szemtelenség, fifika, agyafúrtság, de nem csalás. Nem volt lelkiismeret-furdalásom emiatt, és azóta sem nem bántam meg semmit. Nem akarok tiszteletlen lenni az angol szurkolókkal szemben, de az ilyesmi megtörténik, igaz, nálunk Dél-Amerikában jóval gyakrabban, mint Európában. Argentínában már korábban is szereztem gólokat kézzel” – vallott Diego Maradona 1986-os, Peter Shiltonnak kézzel ütött vb-góljáról.

Olaszországot két nagy bundabotrány is megrázta, mindkettő után világbajnoki címet szerzett a válogatott a világbajnokságon (1982, 2006). Az első előtt Paolo Rossit két évre eltiltották, három meccset játszott mindössze a spanyolországi vb előtt, ott hat gólig jutott, gólkirály lett. A 2006-os győztes csapatból tizenhárom játékos klubja – Juventus, Milan, Fiorentina, Lazio - volt érintett a meccsek manipulálásában.

Nagy botrány volt a 2002-es világbajnokságon a játékvezetők működése miatt, az olaszok majd a spanyolok is részrehajló bíráskodás estek ki a házigazda Dél-Korea ellen. Az ecuadori Moreno az olaszokat ejtette ki - később kiderült, terepjárót kapott -, Totti felrúgásánál nem büntetőt ítélt, hanem sárgát adott az olasznak, akinek ez a második volt, ezért kiállította. Pár nap múlva az egyiptomi Gamal a spanyolok két gólját érvénytelenítette a negyeddöntőben, Dél-Koreát a négy között már nem segítették, kiesett.

Az érintettekről sohasem bizonyosodott be, hogy pénzt kaptak téves ítéleteikért. Nem úgy, mint a német Robert Hoyzer, aki nem csak pénzt kapott huszonhárom meccs manipulálásáért, de két és fél év letöltendő börtönt is. A játékvezetőt a horvát maffia bízta meg, ő pedig úgy vezetett, ahogyan kérték tőle, és ahogyan fogadtak a találkozókra. 126 ezer euró kártérítésre is kötelezték, miután peren kívül egyezett meg a szövetséggel, amelyik előtte majdnem kétmilliót követelt tőle.

Atlétikában a nyolcvanas években a dopping volt a főszereplő, de előtte is akadtak nagy botrányok. Az 1904-es olimpián Fred Lorz úgy nyerte meg a maratoni futást, hogy tizenhét kilométeren keresztül szekéren ment, eközben társai a lábukon. Utólag derült csak ki a csalás, egy fotó buktatta le.

A német Dora Ratjen 1938-ban úgy nyerte meg az Európa-bajnokságot magasugrásban, hogy később kiderült róla: a megengedettnél több férfi kromoszómája van, később meg is nősült. Az aranyérmet postán kapta meg a németektől a két évvel korábbi olimpián győztes Csák Ibolya. A szintén férfias Stella Walsh 1932-ben megnyerhette a 100 méteres síkfutást, csak 1980-as meggyilkolása után derült, hogy férfi.

A nyolcvanas évek végének Ben Johnson volt a botrányhőse. Az 1987-es római világbajnokságon döbbenetes világcsúcsot futott, a szöuli olimpián még ezen az eredményén is javított. Pár nap múlva kiderült: szteroidokkal érte el kivételes eredményeit. Edzője bevallotta, 1981-től folyamatos doppingolás alatt állt a kanadai.

Kétéves eltiltása után visszatért, 17 ezer néző látta, hogy 5,77 alatt futotta az ötven métert. Olimpiára már nem jutott ki, 1999-ben még egy pozitív tesztet produkált, utána örökös eltiltást kapott.

2000-ben Marion Jones volt az olimpia ünnepelt hőse, három aranyat nyert, csak évekkel később derült ki róla, valamennyi aranyérmét a THG nevű csodaszernek köszönhette. Ha nincs egy eltévedt email, akkor a BALCO laboratóriumában alighanem még most is gyártják ezt a szintetikus szteroidot, ami a közepes atlétákból is kimagaslót csinált.

A két magyar nehézatléta, Fazekas Róbert és Annus Adrián esetéről sem feledkezhetünk meg, akik az elsők voltak az olimpizmus történetében azzal, hogy nem produkáltak pozitív mintát, utólag sem vallották be, hogy doppingoltak, mégis elvették tőlük első helyeiket.

A kerékpárban is nagyon népszerűek a doppingszerek, Lance Armstrong vagy Alberto Contador is állandó támadások közepette nyerte Tour de France-t. Az amerikai Floyd Landis ugyanakkor olyan látványosan javult fel egyik napról a másikra, hogy nála ki is tudták mutatni, tiltott szerekhez nyúlt. Így hiába nyerte meg a versenyt, megfosztották első helyétől.

A németből spanyollá lett sífutó, Johann Mühlegg három aranyérmet is nyert választott hazájának, Spanyolországnak a 2002-es olimpián. A király nagyon büszke volt rá, már egy találkozót is lekötöttek győzelmei után, aztán pár nap múlva kiderült, doppingolt. Darbopoteint találtak a szervezetében, Salt Lake Cityből bukott emberként tért haza, nem ünnepelt hősként, hirtelen János Károly sem akart vele találkozni. Mivel 32 éves volt már akkor, eltiltása után nem tért vissza.

A pontozásos sportágakban is hatalmas botrányok voltak már. A szöuli olimpián az amerikai Roy Jones Jr. nem nyerhette meg az ökölvívó döntőt, mert a hazai Parknak kellett. 3-2-es szavazati aránnyal ki is hozták győztesnek őt a bírók, noha alig állt a lábán a 3. három perc végére. Az incidens után vezettek be új pontozási rendszert a bokszban, de később ez is kijátszhatóvá vált.

Jones utána a profiknál négy súlycsoport legjobbja lett, de azt nem mondhatja el magáról, hogy amatőr olimpiai bajnok múlttal vágott bele profikarrierjébe.

Tornában pillanatnyilag is alkalmazható a korhatárral való játszadozás, Pekingben is láttunk erre példát, épp a rendező kínaiaktól, a diplomáciai kapcsolatoknak is mindig nagy szerepük volt.

A műkorcsolya legnagyobb botránya 2002-ben robbant ki, amikor a kanadai párost (Jamie Sale, David Pelletier) nem akarták a bírók első helyre tenni, jóllehet a legszebb gyakorlatot ők mutatták be. A közönség tüntetett, és végül a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy határozott, mindkét páros az első lesz. Mivel a francia pontozó, Marie-Reine Le Gougne adta a leginkább kifogásolható pontszámokat, kizárták. Kiderült, lefizették, azt mondták neki, ha elesnek, akkor is nekik kell az aranyat kapniuk.

Az úszósportot a kínaiak látványos előretörése rengette meg 1994-ben, ekkor mondta Kiss László, Egerszegi Krisztina edzője, hogy a kínai riválisnak akkor a feje, mint egy Junoszty-tévé. A nemzetek többsége sürgette a vérvizsgálatot, a nemzetközi szövetség ezt alkalmazta, igaz később törölte ezeket az eredményeket.

Az öttusázó Borisz Onyiscsenko is klasszikus és történelmi csalást követett el az 1976-os, müncheni olimpián, amikor párbajtőrébe kis gombot szereltetett, és akkor jelzett találatot, amikor ő azt jónak látta, el sem kellett érnie ellenfelét a páston. Az Observer összeállításában ő érdemelte ki az első helyet.