Még nem feszítem magam százszázalékosan

Meglepő eredményt hozott az a felmérés, amelyet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végeztek tavaly, hogy megtudják, mit sportolnának a hallgatók a tervezett sportcentrumban: a körülbelül 1800 válaszoló a második helyre tette a squasht.

Tömegsportként tehát népszerű a fallabdázás, jelenleg kilencven klubban húszezren játszanak legalább heti rendszerességgel, de a sportág egyetlen hazai profijának, a világranglistán jelenleg karriercsúcsot jelentő 37. helyen álló Krajcsák Márknak az eredményei mintha kevés nyilvánosságot kapnának. Pedig itthon valóságos sztárstátusza van: a zsinórban megnyert hat junior országos bajnokság után megszakítás nélkül hat bajnoki címnél tart a felnőttek között is, úgy, hogy 2003 szeptembere óta hazai ellenfél nem győzte le.

Krajcsák Márk

"Valóban, ha egy vidéki sqaushcentrumban bemutatómeccset játszok, az ott esemény. Akik abban a városban fallabdáznak, eljönnek, hogy lássanak, vannak úgy százan, kijön a helyi tévé, újságíró, fotós. Nagyon jó érzés ez nekem. A fiatalok szó szerint istenítenek, nekik van egy példa, hogy hova lehet innen is elérni. Ez biztosan pluszt jelent nekik."

A most 25 éves Krajcsák azt mondja, előtte még nem volt ilyen követhető példa. Budaörsön nőtt fel, futballistának készült, kilencévesen kezdett fallabdázni: egy esős szombaton nem tudott lemenni focizni, így édesapja elcsábította squasholni. Megtetszett neki a pörgős játék, ottragadt és a futball hamarosan eltűnt az életéből.

"Hozzám sokkal közelebb állnak az egyéni sportágak. Itt csak magamra számíthatok, nem oszlik meg másokkal a felelősség, igaz, a siker sem."

Tizenegyéves korában már látszott, nagy tehetsége van a sportághoz, ekkor fogalmazódott meg benne, ezzel akar később is foglalkozni. Tizenötéves korára tudta, profi squashjátékos lesz. Gimnazistaként az iskolája elfogadta, hogy a nemzetközi versenyek miatt sokat hiányzik, de magántanuló nem szeretett volna lenni. Szerencséje volt, mert épp egykori iskolájával szemben van a Griff Squash Club, így a tanórák után rögtön kezdődhetett a három-négy órás gyakorlás.

"Nekem nem volt olyan tipikius, lázadós kamaszkorom, azt hiszem, ettől az életmódtól gyorsan felnőttem. Tizennégy éves korom óta jártam külföldi versenyekre, Európán kívül tizenhat évesen voltam először. Indiában volt a junior világbajnokság, egyedül mentem ki, arra nem volt pénz, hogy valaki elkísérjen. Megérkeztem egyedül Madrasba és kiderült, nem jött ki senki elém, fel kellett találnom magam."

Céltudatossággal, kitartással és nagyon sok munkával tizennyolc éves korára a harmadik helyre ért fel a junior világranglistán, húszéves kora óta pedig profiként versenyez, ami azt jelenti, hogy évente legalább hét hónapot külföldön tölt, folyamatosan utazik.

"Évente körülbelül kétszázötven meccset játszom. A versenyrendszer, a világranglista működése eléggé hasonlít a teniszéhez. Nagy különbség, hogy itt rendeznek országos bajnokságokat, ahol a profik is indulnak. Én például a magyar bajnokságon kívül versenyzek az angolban, a franciában, a németben, az osztrákban, a svájciban és a szlovákban is. Rendszeresen így alakul egy hetem: kedd reggel Angliába repülök, este meccset játszom, majd másnap átutazom Svájcba, ahol csütörtökönként rendezik a bajnoki fordulókat, hétvégén pedig már a német bajnokságban versenyzem."

Azt mondja, egyelőre még nem feszíti magát száz százalékosan, a legjobbak élete még az övénél is sűrűbb, előfordul, hogy valaki a kimerültségtől rosszul lesz egy versenyen. Fizikailag egyelőre nincsenek gondjai, úgy érzi, huszonötévesen még a teste bírja a tempót, mentálisan sokkal nehezebb mindig ott lenni. Természetesen előfordul, hogy nem tud koncentráltan ott lenni egy meccsen, de arra ügyel, hogy soha ne essen szét teljesen.

A világranglistán jelenleg 37. Krajcsák egyelőre sokkal előrébb nem tervez, egész pályafutása során lépcsőzetesen haladt: nem nagy távlati célokat tűzött ki maga elé, mindig a következő elérendő szintre koncentrált. Most arra készül, hogy néhány hónapon belül a harmincadik legyen a világon. Az első húszat is reálisnak érezné, annál tovább azonban most nem hajlandó gondolkodni. Szetteket már most is tud nyerni a legjobbak ellen is, 26.-iknál magasabban rangsorolt fallabdást azonban még nem tudott megverni. Apró technikai megoldásokon, ütéskombinációkon kell javítania, amihez a nála jobbaknak kevesebb energia, kevesebb futás szükséges, az belőle jobban kiveszi az erőt. Így ha egy ideig tudja is tartani a lépést, sőt, jobb is tud lenni, mint az ellenfele, idővel elfárad.

A csúcs az természetesen világranglista első tíz helye lenne. Jelenleg 450 fős a profimezőny, úgy, hogy az utolsó száz gyakorlatilag várólistás, tehát még nem is indult nemzetközi tornán, csak a lehetőségre vár. Az Angliából indult sportág legjobbjai most is az angolok, illetve az egykori gyarmatok képviselői, így a mostani élmezőnyben több egyiptomi fallabdás is van. A teniszhez hasonlóan itt is a világ minden táján rendeznek tornákat, előszeretettel állítják fel a pályát, vagyis az üvegkalickát városok főterein, vagy egzotikus helyeken, például a New York-i főpályaudvaron vagy az egyiptomi piramisok között. A pénzdíjak azonban jóval alacsonyabbak, mint a teniszben, a legrangosabb versenyek 300-350 ezer dollár (54-63 millió forint) összdíjazásúak. A legjobbak így is egymillió dollár körül keresnek évente.

"Nem mondom, hogy milliomos vagyok, de jól meg lehet ebből élni. Vegyünk egy átlagos top ötvenes versenyzőt, az adatok egyébként a teniszhez és más profi sportokhoz hasonlóan itt is publikusak. A pénzdíjakból havonta félmillió forint körüli összeget lehet összeszedni, ehhez jönnek a bajnokságok meccspénzei. Utóbbi a top tízes játékosok esetében akár ötezer euró, vagyis több mint 1,3 millió forint is lehet. Aztán előfordulnak bemutatómeccsek is, illetve egyéni szponzoroktól is folyhat be támogatás, egy-egy tornanyerésért bónuszpénz is járhat. De például én főtámogatóm, a Karakal nemcsak az ütőt szállítja nekem, hanem az utazásaimat is állja."

A most huszonöt éves Krajcsák a fallabdások között is a legjobb korban lévő versenyzőnek számít, harminckét éves koráig szeretné folytatni. A karrier mellett most már az is fontos, hogy sportágának itthon minél többet tudjon visszaadni.

"Minden hónapban tartok egy vetítést a budai John Bull Pubban, ami ingyenes, sőt, a résztvevők még kedvezményt is kapnak a fogyasztásból. Ezek az estéken egy-egy izgalmas, szakmailag érdekes meccsemet elemzem ki az érdeklődőknek. Nekem is fontos az ellenfelek elemzése és nekik is hasznos lehet. Jövőre ennél nagyobb lépésre készülök: egy fallabda road show-t szervezek, hogy a legjobbak minél több vidéki városban mutassák meg magukat, így népszerűbbé téve a sportágat."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!