A legnagyszerűbb ismeretlen olimpiabajnok

2010.02.27. 10:32
Közép-európai ésszel valóban felfoghatatlan, miért osztanak aranyérmet azért, mert valaki síugrás után még képes 15 kilométert sífutni is. De osztanak, így lehetett az északi összetett világklasszisa a keletnémet Ulrich Wehling, aki 1972-ben, 76-ban és 80-ban is megnyerte a számot. Ezzel azon kevesek egyike lett a téli olimpiákon, akik háromszor egymás után is meg tudták nyerni ugyanazt a számot.

Névjegy

Név: Ulrich Wehling
Született: 1952. július 8. Nemzetiség: NDK-beli, német Sportága: északi összetett Eredményei: 3×olimpiai bajnok (egyéni, 1972, 1976, 1980), világbajnok (1974), vb-3. (1978)

"Szülővárosán kívül talán ő a legnagyszerűbb ismeretlen olimpiai bajnok. Bár háromszor is győzni tudott - 1972-ben, 1976-ban és 1980-ban -, sportága, az északi összetett az egyik legismeretlenebb valamennyi olimpiai szám közül."

Így magasztalta az amerikai olimpiatörténész, Bud Greenspan a háromszoros olimpiai bajnok Ulrich Wehlinget. Egy másik amerikai szakértő, David Wallechinsky összesen egy mondatot szentelt vaskos könyvében az egykori NDK sportolójának, pedig műveiből aztán tényleg minden lényegeset meg lehet tudni a téli olimpiákról.

Azért az oberwiesenthali születésű Wehlingról annyit lehet tudni, hogy sokoldalú sportoló volt: nyert versenyeket, bajnokságokat kerékpározásban, mezei futásban, teniszben, magasugrásban és súlylökésben is és persze északi összetettben.

Abban a sportágban, amelyben kevés más számhoz hasonlóan az összes téli olimpián osztottak aranyérmet. Az északi összetettben 1984-ig csak férfi egyéniben avattak bajnokot: a normál sáncon rendezett síugrás után 15 kilométer sífutás következett. A két számban elért eredményeket pontszámokra váltották, összeadták és a legtöbb pontot szerző nyert.

Szapporóban, 1972-ben Wehling 19 évesen - mindössze egy junior Eb-győzelemmel a háta mögött - nagy meglepetésre lett olimpiai bajnok. A síugrásban negyedik volt, a sífutásban a harmadik legjobb lett, ami összesítésben olimpiai aranyat ért. A következő négy évben minden jelentős versenyt megnyert, így Innsbruckban nagy esélyesnek számított.

Két óriási ugrással az élre állt a síugrásban, a sífutásban azonban váratlan nehézségei akadtak. Ellenfelei nem tudták, de egy fertőzés miatt az egyik szemére szinte semmit sem látott. Teljesen homályos volt a látása, az emelkedőket alig tudta kivenni. Csak a tizenharmadik volt a 15 kilométeren, de a normál sáncon szerzett előnye elég volt a címvédéshez.

Elérte a céljait, ezért a visszavonuláson gondolkodott, de egy komoly térdműtét után visszatért. 80-ban, Lake Placidben megint jól sikerült a síugrás: két legnagyobb olimpiai ugrását mutatta be. Az előnye azonban nem volt akkora, mint 76-ban, mert legnagyobb riválisai, a szintén NDK-s Konrad Winkler és a finn Jouko Karjalainen sem voltak reménytelen pozícióban. Wehling mögöttük végzett a sífutásban, de előnye elég volt a harmadik, utolsó olimpiai aranyára.

Lake Placid után visszavonult, később a nemzetközi síszövetség tisztviselője lett, jelenleg Svájcban él.

Akik uralni tudtak egy olimpiai számot

Wehling 1980-ban a harmadik olyan téli sportoló lett, aki egy egyéni számot három egymás utáni olimpián is meg tudott nyerni. A szovjet műkorcsolyázónő, Irina Rodnyina is ezen az olimpián szerezte harmadik aranyát a párosok között. Az elsőt még Alekszej Ulanovval nyerte meg, a második kettőt férjével, Alekszandr Zajcevvel. A szintén szovjet sílövő, Alekszandr Tyihonov ugyancsak Lake Placidben zárta le nagyszerű sorozatát: negyedszer is nyert a szovjet váltóval 4×7,5 kilométeren. A szovjet hokisok között több triplázó is volt, majd Wehling után - ahogyan bővült az olimpiai program - többeknek is sikerült ez a bravúr. A német sílövő, Ricco Gross is négyszer nyert a 4×7,5 kilométeres váltóval a kilencvenes és a 2000-es években, de negyedik aranyát a harmadik után nyolc évvel szerezte. Míg mások a három elsőséget gyűjtötték be négy, esetleg öt olimpián.

Alekszandr Tyihonov (szovjet), sílövő (4×7,5 km váltó), 1968, 1972, 1976, 80
Ricco Gross (német), sílövő (4×7,5 km váltó), 1992, 1994, 1998, 2006
Gillis Grafström (svéd), műkorcsolya (férfi egyes), 1920, 1924, 1928
Sonja Henie (norvég), műkorcsolya (női egyes), 1928, 1932, 1936
Vitalij Davidov (szovjet), jégkorongozó, 1964, 1968, 1972
Anatolij Firszov (szovjet), jégkorongozó, 1964, 1968, 1972
Viktor Kuzkin (szovjet), jégkorongozó, 1964, 1968, 1972
Alekszandr Ragulin (szovjet), jégkorongozó, 1964, 1968, 1972
Irina Rodnyina (szovjet), műkorcsolya (páros), 1972, 1976, 1980
Georg Hackl (német), szánkó (férfi egyes), 1994, 1998, 2002
Larisza Lazutyina (szovjet, orosz), sífutás (4×5 km-es váltó), 1992, 1994, 98 Claudia Pechstein (német), gyorskorcsolya (5000 m), 1994, 1998, 2002 Bonnie Blair (amerikai), gyorskorcsolya (500 m), 1988, 1992, 1994
Jelena Välbe (orosz), sífutó (4×5 km-es váltó), 1992, 1994, 1998
Andrej Homutov (szovjet), jégkorongozó, 1984, 1988, 1992

Vlagyiszlav Tretyak (szovjet), jégkorongozó, 1972, 1976, 1984
Nina Gavriljuk (szovjet), sífutó (4×5km váltó), 1988, 1994, 1998
Sven Fischer (német), sílövő (4×7,5 km váltó), 1994, 1998, 2006
Kjetil-André Aamodt (alpesi sí), norvég (szuper G), 1992, 1994, 2006