Miért a legkegyetlenebb térdsérülés a keresztszalag-szakadás?

Szalai Ádám dermesztő januári sérülése után idén valószínűleg már nem játszhat. Keresztszalag-szakadása mellett egy másik szalag is elszakadt a térdében, így várhatóan neki is egy évet kell kihagynia, mint az arsenalos Eduardónak, akinek nyílt lábszártörése volt, és akinek majdnem amputálni kellett a lábát, olyan brutálisan törte el a birminghami Taylor.

Lisztes Krisztián azért maradt ki a Bajnokok Ligájában érdekelt Werderből 2004-ben, mert előtte a Bochum elleni meccsen volt keresztszalag-szakadása. Lisztes többé már nem játszhatott olyan magas szinten, pechére élete formájában jött a végzetes mozdulat, és neki utána még több műtéte is volt.

De miért a keresztszalag-szakadás a legkellemetlenebb sérülés? Hidas Péter ortopéd- és sportszakorvos, sportsebész adta meg erre a választ.

„A térdízületben négy nagy szalag biztosítja a stabilitást. Kétoldalt a külső és belső oldalszalagok, a térd belsejében pedig az elülső és hátsó keresztszalag. Nagy terhet bírnak, szakadásukhoz nagy és megfelelő irányban ható erők szükségesek. Az ép elülső keresztszalag teherbírása 2500-3000 Newton között van” – kezdte a Sportkórház doktora.

Szalai nyújtott lábára rávetődött a kapus, Lisztesnek csak egy szerencsétlen mozdulata váltotta ki azt a hatalmas mértékű erőhatást, ami szakadáshoz vezetett.

„A sportmozgások illetve a térd biomechanikája miatt leggyakrabban az elülső keresztszalag és a belső oldalszalag sérülnek. A belső oldalszalag – megfelelő műtét nélküli, úgynevezett konzervatív kezeléssel – az esetek jelentős százalékában műtét nélkül meggyógyul. Csak kifejezetten súlyos fokú szakadása, vagy kombinált sérülés esetén választjuk az azonnali műtéti megoldást. Sokszor azonban a helytelen kezelés, vagy a sérült nem megfelelő kooperációja, az utasítások be nem tartása vezethet ahhoz, hogy szükségessé válik a műtéti kezelés. Az elülső keresztszalag – mely sokszor egyéb társsérülések nélkül is szakad –, gyógyulási hajlama viszont jóval csekélyebb.”

"Friss sérüléskor, hacsak nincs olyan egyéb vagy külső sürgető körülmény (pl. olimpiára készülő sportoló, akinél minden nap számít), akkor a műtétet – a nemzetközi szakmai irányelvekkel megegyezően – csak legalább hat héttel a sérülés után végezzük el. Ekkor miután megszűnt a duzzanat, az esetleges társsérülések gyógyultak, sokkal kedvezőbb körülmények között, precízebb műtéti technika alkalmazásával jobb eredményekkel lehet elvégezni a szükséges műtétet” – magyarázta Hidas.

Alaptételként rögzítette: az operáció után a hosszú és nagy türelmet igénylő rehabilitáció következik, mely legalább olyan fontos, mint maga a műtét. „Nem elég tehát a műtétet jól elvégezni, a sikerhez szükség van egy jól képzett gyógytornászra, a jó orvos-beteg, illetve gyógytornász-beteg kooperációra, az utasítások betartására és a megfelelő, orvos illetve gyógytornász által időzített visszatérésre.”

A cselgáncsozók keretorvosa kifejtette azt is, miért szerencsésebb például egy lábközépcsont-törés, mint a legérzékenyebb szalag szakadása. David Beckhamnek a 2002-es, Wayne Rooney-nak a 2006-os világbajnokság előtt volt ilyen törése, mindketten játszhattak, igaz messze nem olyan formában, mint előtte. De játékra alkalmas állapotban voltak mindketten.

„Egy csonttörés, még ha műtéti kezelést igényel is, általában 6-8 hét után meggyógyul, stabilan terhelhető. Ritkán több ennél, de az esetek jelentős százalékában sem haladja meg a három hónapot, mire a teljes sportterhelés elkezdhető. A sípcsont anyagcseréje például lassabb, gyógyulási hajlama emiatt gyengébb, de a három hónap akkor is tartható. Ez az idő elülső keresztszalag pótlását követően legalább hat hónap. És ebben nincs kivétel, akkor sem, ha a sportoló már úgy érzi, hogy ő tökéletesen rendben van, jó az izomzata, és esetleg edzőjével úgy ítéli meg, hogy akár el is kezdhetné a sportot.”

„A szalag szövettani és biomechanikai vizsgálatokkal bizonyítottan csak akkor éri el a teljes terhelhetőségét, szakítószilárdságát, akkor válik teljes értékűvé. A műtét után néhány héttel-hónappal teherbírása akár harmadára is lecsökkenhet, ezért csakis és kizárólag egyenes vonalú egyenletes mozgások ajánlottak, mint például kerékpározás, gyorsúszás, és kocogás. Irányváltoztató mozgások esetében, mint például a labdarúgás, csak fél év után ajánlott a kezdés. A túl korán elkezdett, nem megfelelő terhelés a szalag lazulásához, elégtelen gyógyulásához vezethet. Így gyakoribbá válik az ismételt sérülés, melynek kezelése, megoldása később néha nagyobb türelmet és hozzáértést igényel, mint ha türelmesen kivártuk volna azt a további 2-3 hónapot” – összegzett Hidas.