48 gól Aranylabda-jelölésre se elég

Kihirdette múlt héten a FIFA és a France Football magazin az idei FIFA-aranylabda 23 jelöltjét. A bayernes Mario Gomez sokszor úgy mozog, mint aki a Megye II.-ben sem tudna gólt lőni, az udinesés Antonio Di Natalét lelkiismeretfurdalás nélkül lehet lúzerezni, Robin van Persie meg már ránézésre ellenszenves, gesztusaival és gólörömeivel végképp. Ettől függetlenül mindhármuknak ott kellene lenniük a 23-ban.

Meg nem nyernék, mert azt Messi fogja, és Cristiano Ronaldo lesz a második - a harmadik még rejtély -, de azért ha valaki 48, 40, illetve 28 gólt szerez egy naptári évben, annak ott a helye a bő listán.

Gomez a 48 gólos, 41-et pakolt be a Bayernben eddig 2011-ben és hetet a német válogatottban, a Bundesliga 2010-11-es gólkirálya. Van Persie nem Premier League-gólkirály, de 2011-ben ő rúgta bajnokin a legtöbb gólt, 34-et. A holland válogatottban még hozzátett hatot. (Négyet San Marinónak, kettőt nekünk rúgott, de a gólt nem kell megmagyarázni.)

Di Natalénak van csak 28 idén, ám az nem semmi, hogy megvédte tavalyi Serie A-gólkirályságát: előtte közel 20 éve sikerült Signorinak, 93-ban és 94-ben, előtte meg Platininek a 80-as évek közepén. (Pruzzóval együtt négyen vannak címvédők az utóbbi harmincöt évből.)

Az aranylabda az adott évet - tehát nem a szezont - értékeli, ami hülyeség, de így van, és ha már így van, még érthetetlenebb, hogy ez a három futballista hogyan maradhatott ki még a szórásból is.

A díjat európai újságírók, a világ szövetségi kapitányai és csapatkapitányainak szavazatait összesítve ítélik oda, az ő voksaik alapján választották ki a 23-at is.

Valószínű, hogy nem az újságírókon múlik a hiányzásuk, sokkal inkább a vanuatui kapitányokon és társaikon, akiknél a futball a helyi bajnokságnál kezdődik, Messiéknél ér véget, közötte meg semmi nincs, csak a tájékozatlanság.