Gellért, Mercédesz
10 °C
15 °C

Sapp nem ellenfél, cirkuszi látványosság

2011.12.19. 15:34

A köztudatban úgy él, hogy a legkeményebb küzdősportok a K1 és az MMA. Valószínűleg azért, mert nem túl bonyolult a szabályrendszerük. A lényeg, péppé kell verni az ellenfelet, akár a legegyszerűbb módon. Az MMA-ban szinte minden olyan támadóelem előfordulhat, amiket egy nem túl kreatív kocsmai verekedésben is használnak - leszámítva a Bud Spencer, Terence Hill-filmjelenetek italos-üveges, biliárddákós részeit - ezért is tudnak olyan sokan azonosulni vele.

A kocsmai bunyó előtt persze el lehet dönteni, hogy a kihívott fél beleáll-e egy pofonba vagy sem, ha azonban valaki már a ringbe megy be, 40-50 ezer dolláros fellépti díjért a minimális elvárás, hogy legalább egy monoklit szerezzen annak bizonyítékaként, hogy harcolt. Tudjuk, egy nem túl látványos ütés vagy rúgás is tud akár végzetes sérülést okozni, de ahhoz nem kell különösebb szakértelem, hogy kiderítsük, ki az, aki alibizik.

A nálunk is sokszor szereplő és ismert harcos, Bob “Szörny” Sapp pedig úgy tűnik, éppen erre építi fel karrierje hátralévő részét, magát minősítve le a bóvlikategóriába. Legutóbbi, hétvégi meccsén hárompercnyi küzdelem sem kellett, hogy legyűrje őt a horvát MMA-s Maro Perak.

A megjelenésében és nevében félelmetes Szörny legyőzése nagyon jól mutat, a gondosan kimunkált imázs még megmozgatja a szponzorokat, és egy vele eladott gála is biztos üzleti sikert hoz. A bálványdöntést, vö. a kicsi legyőzi a nagyot, mindig különös elégtétellel fogadja a közönség, saját magát látja a győztesben, ezért sem nehéz becsalogatni az arénákba. A küzdősport rajongói és legfőképpen a szervezők azonban hajlamosak eltekinteni attól, hogy Bob Sapp már korántsem tartozik a legyőzendő bálványok közé.

A Japánban, hat-hét évvel ezelőtt a legnagyobb K1-harcosok közé emelkedett Sapp ma már sokkal inkább csak cirkuszi látványosságként szolgál, mint komolyan vehető ellenfélként. A legnagyobb gálákról már kikopott, de Közép-Európában még el tudja adni magát. Ha végignézzük idei rekordját, látjuk, mind a hat mérkőzését elvesztette úgy, hogy egyik sem ment végig. A Szörnyet mindig KO-val verték.

Meglehetősen furcsa KO-kkal. A közös bennük az, hogy szinte kivétel nélkül azt érezhetjük, a Szörny alacsony fájdalomtűrőképessége, testi épségének védelme, gyávasága, pénzéhsége - a sor még folytatható -  miatt maga segítette ellenfeleit a könnyű győzelmekhez. Kunkli Tivadar ellen két perc alatt kétszer is padlón volt, éppen hogy csak látványosan ki nem szenvedett. Egy nappal korábban Attila Ucar néhány másodperces lábszorítása miatt vágott fájdalmas arcot, és adta fel, Pavic ellen meg nem ment vissza a negyedik menet után, mondván, hogy fáradt. Perak legalább kicsit ütlegelte a földön, és a bíró parancsolt álljt, utána azért jött a keménykedés, hogy Sapp még bírta volna.

Efelől kétség nincs, Sapp még bírja. Legalábbis szóval, a meccs előtti üzengetésben, vicsorításban csodálatosat alakít, a vereség miatt már magyarázkodnia sem kell, de a mimikája is szuper, mindig látjuk rajta, neki elviselhetetlen fájdalmai vannak. 37 évesen, már érthetően nem akar egy komoly, életre szóló sérülést összeszedni, ezért is hajlamos gyorsan feladni a meccseit, de a színészi képességeit jobb volna, ha B-kategóriás akciófilmek mellékszereplőjeként élné ki, mert így a sportága becsületét ássa alá, ha már a sajátja nem is érdekli.