Tíz ok, amiért gyűlöljük a Barcát és a Realt

Mielőtt pontokba szedném, összefoglalom, hogy általánosságban miért utálom a Real Madridot. Egyrészt mert ők a Real Madrid. Mársrészt a suliban is mindig a legidegesítőbb emberek feszítettek Raúl-mezben, a Barcelonának már a színei is sokkal szimpatikusabbak. És miért gyűlöletes a Barcelona? Hát még ennyi ripacsot!

Miért utáljuk a Real Madridot?

1. Hogy lehetne szerethető egy csapat, amelyben négy portugál is játszik, ráadásul az edzőjük is a hisztiző, színészkedő, kamudigó, lúzernemzet legnevesebb szakembere?

2. Az, hogy sok a portugál, már önmagában elég lenne, de egyikük ráadásul a díszpéldány Pepe. Ez az elmebeteg minden nap (különösen egy Clásico előtt) felkel, belenéz a tükörbe és azt mondja: "Igen, ma is egy oltári nagy seggfej leszek, büszke vagyok magamra." Ezt a szerencsétlent még saját klubjánál is utálják, csak ezt nem illik nyilvánosan hangoztatni.

3. Ha a Real Madrid idén sok év után újra megnyeri a bajnokságot - amire azért lássuk be, most már elég komoly esély van -, azt fogjuk hallgatni, hogy vége a Barca-uralomnak. Egy probléma van ezzel: ez valószínűleg úgy fog sikerülni, hogy az egyetlen valamirevaló csapatot nem tudták megverni, így nyilván semmit sem fog érni a cím.

4. A Barcelonában sosem játszhatnának olyan dilettáns szerencsétlenek, mint a gyrosárus-fejű Altintop vagy a franciák legnagyobb lufija, Karim Benzema, aki a decemberi Clásicón azzal vált valamivel több mint húsz percig hőssé, hogy fél méterről, egy hatalmas kapushiba után szerzett vezetést. Persze, a kis dolgoknak is tudni kell örülni.

5. A szurkolók. Azt aláírom, hogy a manapság a Barcelonának szurkol boldog-boldogtalan, de ezek az emberek többségében nem okoznak kárt. Ha közös meccsnézés van a haverokkal, akkor természetesen hatalmas Barca-drukkerek, de amúgy nem sok vizet zavarnak. A madridosok viszont szakértenek és kifejezetten nagyképűek. Ez valami tudatalatti funkció lehet, biztos a "királyi gárda" becenévvel van kapcsolatban.

6. Cristiano Ronaldo. Akkor tudjuk igazán szemléltetni a két csapat filozófiája közti különbséget, ha összehasonlítjuk mondjuk Xavival (szándékosan nem Messi, hogy ne ő folyjon a csapból is). Az egyikük egy nagyképű, hisztis, arrogáns tesztoszteronhuszár, aki ráadásul sosem képes a fontos pillanatokban maradandót alkotni. A másik egy szimpatikus, visszahúzódó futballista, aki szép csöndben a világon minden címet megnyert már.

7. Mourinhót nem madridi edzősködése miatt, hanem amúgy is utálni kell, egyszerűen azért, mert ő egy kibírhatatlan figura. A hisztijeiből szerencsére már visszavett, de így talán még idegesítőbb, ahogy a kispad előtt duzzog magában.

8. Ha azt nézzük, hogy a Barcelonától rendre kikapnak, minden más csapatot viszont agyonvernek, csak még vicceseb lesz a Királyi Gárda. Ha egy klub azt akarja, hogy komolyan lehessen venni, a legjobbat kell megvernie, a többi semmit sem ér. 2012-re eljutottak oda, hogy a folyamatos erőlködés és izzadás miatt csak nevetni tudunk rajtuk. Ez felettébb kellemes érzés, köszönjük.

9. Egy olyan világban, amelyben mindenki a futballt tönkretévő pénzről beszél, a Real Madridot költései miatt együtt lehet említeni orosz és arab világból, homályos számlákról finanszírozott álcsapatokkal, ami legalábbis némi árnyékot vet rájuk.

10. Ebből a Real Madridból kizárólag az a jó és a szerethető, amelyet még bőven Mourinho előtt tettek hozzá, azóta a Real csak vesztett vonzalmából, mint egy lecsúszott, egykor jobb napokat látott Madame, aki a züllést és az italt válaszotta.

Mit utálunk a Barcelonában?

1. Ki ne utálná azt a Barcelonát, amely gyermekmunka-felügyelők erkölcsi érzékével tulajdonít el szinte még kisbabakorban lévő tehetségeket, hogy véletlenül sem máshol, hanem náluk induljon el a karrierjük a Barcelona B-ben?

2., Gránátvörös? Persze, és selyembugyi, enyhén affektáló, raccsoló középszer, aranyhímzés a lábtörlőn. Enyhe parfümillat az öltözőben, és felejthetetlen pillanatok a férfiszerelemről.

3. Természetesen egy Realosnak van a legnehezebb dolga, ha a Barcelonáról kell nyilatkoznia. Hiszen a Real a világ legnagyobb csapata, hogy mindenki őket utálja, szinte magától értetődő, és hogy ebben benne vannak a barcások is, mit számít? Eggyel több vagy kevesebb csapat a tömegben. A Barcelona csak egy csapat a többi közül, öt év múlva a Real ellenfele egy másik csapat lesz, mondjuk a Valencia, akkor majd ők fognak mindent a Real elleni győzelem köré felépíteni.

4. A Barcelona a Real Madridnak köszönheti a létét, hiszen az egész identitásuk a Real tagadására épül. Az állandó emlegetése a függetlenségnek, a büszkeség, hogy ők nem is spanyolok, hanem katalánok, akiket lemészárolt Franco tábornok. Egyrészt valóban szomorú fejezete a történelemnek a XX. század ezen része, másrészt a fafejűség és a nemzeti külön út folyamatos hangoztatása manapság Vona Gábor szellemét idézi. Tessék kilépni! Szánalom.

5. A Barcelona-drukker. Szőkenős vicc? Matolcsy György? Ugyan, a Barcelona-drukker az olyan, akiről nincs az a szituáció, amelyben nem lehet viccet faragni, akin bármilyen helyzetben ne lehetne tiszta szívből röhögni. Hát hogy lehet bárki is annál jobban benne egy pontosabban 11 férfi fenekében, mint egy Barca-drukker?

6. Törpilláék. Van-e olyan ember, aki úgy kezdett el futballt nézni, és beleszeretni, hogy 10 törpe rohangál a pályán, és egy labdát passzolgat egymásnak minden különösebb ok nélkül? A futball, emlékszem, régen komolyan vehető, atletikus férfiak sportja volt, ami isteneket ad a világnak, akik közül kiemelkedett egy alacsony férfi, Maradona. Erre jön még egy szakajtónyi törpe, akik inflálják ezt az egész futball-fogalmat.

7. Patrcik Kluivert. Ha egy Barcelona-drukker bunkóságot és színészkedést említ az ellenféllel kapcsolatban, mindig eszembe jut a holland zseni, aki, ha nem ment a játék, képes volt a földet csapkodva hisztérikus jeleneteket rendezni, ami a nézőknek volt kínos.

8. Védjegy: a hisztérikus reklamálás. Ha ellenük fúj a bíró, ötvenméteres sprinttel érkeznek meg egy centire a bíró arca elé, és tiltakoznak a legnyilvánvalóbb szabálytalanságnál is. Ha viszont ellenük követnek el szabálytalanságot, ugyanez, ötvenméteres sprint és ordítás, lap követelése, a látványosan valamilyen sokkban szenvedő játékosra pedig már a közelben várakozó pap készül feladni az utolsó kenetet. Sajnos a bírók a hisztéria ellen nincsenek beoltva, így a jelenség következménye a Barcelonának kedvező ítélet.

9.Tiki-taka. A Tiki-taka a barcás közhiedelemmel ellentétben nem futball. Ezért nem is futballnak hívják, hanem tili-tolinak, aminek persze megvan a taktikai szerepe, de baromi UNALMAS!

10. Ahogy azokkal bánnak, akiket édes hangon magukhoz csábítanak, akik sikerre vitték a csapatot, akinek megköszönhetnék, hogy velük lehettek, de mégsem, ehelyett lehetőleg minél hangosabban alázva túrnak ki egy összeférhetetlen ember, Guardiola miatt: Eto'o, Ronaldinho, Ibrahimovics.