Telefonadó után futóversenyadó

A futóknak nagy érvágás: egy szerdán elfogadott fővárosi jogszabály Budapesten csak évi tizenöt futóversenyt engedélyez, bár világbajnoksággal, Európa-bajnoksággal, történelmi évfordulóhoz köthető versennyel ez a szám növekedhet. Ezek között hat úgynevezett első kategóriás verseny van – ezek azok, amelyek miatt esetleg tízperceket kell valakinek egy lezárásnál az autójában várakoznia –, és kilenc második vagy egyéb kategóriás, kisebb forgalomkorlátozással járó verseny.

Az előterjesztést jegyző Csomós Miklós főpolgármester-helyettes szerint a rendelettervezet kidolgozásánál elsődleges szempont volt, hogy egységes, átlátható és nyilvános eljárásban lehessen pályázni a közterületi futóesemények megrendezésére. Azzal is indokolta a főváros lépését, hogy így a versenyek lebonyolításának minősége is javul, és forgalom zavartalansága is biztosítható.

A pályázati rendszer ezt részben talán tudja is garantálni, de a fő problémát nem is a már eddig is hasonlóan működő engedélykiadási elv jelenti. A korábban érvényben lévő szabályozás tíz első kategóriás versenyt engedélyezett. A legnagyobb budapesti futóversenyeket szervező Budapest Sportiroda (BSI) vezetője, Kocsis Árpád szerint eddig a tízes keretet sem nagyon merítették ki. Hét-nyolc olyan rendezvény és mögötte álló szervezet lehet, amely képes a már eddig is előírt feltételeket teljesíteni.

Nagy változás nem lesz az első kategóriás versenyeknél, valószínűleg a főváros sem mond le a turisztikai bevételeit növelő, Budapesthez már hozzánőtt, emblematikus versenyekről, például a tavaszi Vivicittáról vagy az őszi Budapest Maratonról.

Az engedélyezési eljárásban számít, milyen múltja van a versenynek, várhatóan hány résztvevője lesz, illetve korábban hány indulója volt. Az elbírálásnál figyelembe veszik a verseny idegenforgalmi jelentőségét, a beadott hulladékszállítási terveket, és azt is, hogy milyen módon akarják tájékoztatni a közlekedőket a forgalomkorlátozásokról és dugókról. A versenyrendezési szándékról szóló pályázatot a megelőző év május 20-ig kell benyújtani. Kocsis szerint ez is jó szűrő, mert aki tényleg komolyan gondolja a versenyrendezést, már egy évvel előre kell gondolkodjon, ennyi idő kell legalább egy színvonalas esemény megszervezéséhez.

Amatőr futók szerint viszont ugyanezt a pályázati rendszert ráhúzni egy kis versenyre nem jó megoldás, egy százfős esemény szervezője nem feltétlenül tud másfél évvel előre tervezni, és azt is gondnak tartják, hogy az engedélyezési eljárásban a versenyek múltjáról is számot kell adni. Úgy vélik, emiatt csak azoknak lesz esélyük az engedélyre, akik már eddig is benne voltak a rendszerben, új versenyek nem jelenhetnek meg a palettán.

Az első kategóriás versenyek számával a futók is kiegyeznének, de az összesen kilenc egyéb verseny nagyon erős korlátozás, visszavetheti az amatőr futóéletet. Becslések szerint 30-50 futást rendeznek városszerte egy évben.

Ezeket féltve egy pár nap alatt futókból verbuválódott csoport kedden már – stilszerűen futva – demonstrációt is tartott a Városháza körül a szerintük ártalmas tervezet ellen. Mint a csoport egyik szervezője, Hajdú Péter elmondta, személyesen Csomós Miklósnak adták át 140 futóval aláíratott petícójukat. Hajdúék azt szerették volna, hogy a közgyűlés halassza el a döntést, és egy új tervezet benyújtása előtt civilekkel egyeztessen a főváros. Ígéretet nem kaptak rá, de Csomós a második és az egyéb kategóriás versenyek limitálásának megváltoztatásában engedékenynek mutatkozott.

Hajdú szerint a főváros megközelítése nagyon rossz: a tömegsportrendezvényeket nem a helyükön kezeli a város vezetése. „Nem értékelik közösségformáló szerepüket, nem értékelik az egészségtudatos életmódra való nevelés hatását, nem érzékelik az egész társadalomra ható pozitív gondolkodást, csak azt látják, hogy az autósforgalmat akadályozzák a versenyek.”

A főváros hozzáállásáról sokat elmond az is, hogy Tarlós István főpolgármester „folytonos aszfalton rohangálásnak” nevezte az utcai futóversenyeket.

Ujj Zoltán, a Zöldgömb SK elnöke évtizedek óta szervez futóversenyeket, ő januárban hallott először a rendelettervezetről. Tapasztalatai alapján saját koncepciót készített, többek között a sportosztálynak és a főpolgármesternek is elküldte, de nem kapott választ felvetéseire. Ujj szerint is az a legnagyobb baj, hogy nincs széles körű egyeztetés a futótársadalommal, és a városházán csak nyűgnek tekintik a sportot.

Mennyi a futás négyzetméterára?

Egyértelműen új elem a szerdán a fővárosi közgyűlés által elfogadott szabályozásban, hogy a főváros ezentúl közterülethasználati díjat szed a futóversenyek szervezőitől. A rendelet szerint a „helyi közút nem közlekedési célú igénybevétele” jogcímen kell fizetniük a szervezőknek. Ha tömegközlekedési útvonalat használnak a futók, akkor három forint per négyzetméter per óra a díjszabás, ha egyéb fővárosi útvonalon versenyeznek, akkor csak egy forint plusz áfát fizetnek.

„Ez egyfelől tragédia, de nem tekinthetünk úgy rá, mint futóverseny-ellenes és specifikus cselekedetre. A főváros már korábban is nyilvánvalóvá tette, hogy nem ad ingyen közterületet senkinek, ezt már láthattuk tavaly a Sziget fesztiválnál is és, ha jól tudom, már a karácsonyi vásárnak is fizetnie kellett" – mondta Kocsis.

Kocsis becslése szerint a leghosszabb versenyükön, a Budapest Maratonon (42,195 km) körülbelül 300 ezer négyzetméter közterületet használnak. A leglassabb futó öt és fél órát van a pályán, de mivel már a verseny közben is több helyen  feloldják az útzárat, nem kell minden négyzetméterért a teljes óradíjat fizetni. Becslésünk szerint a BSI-nek 2,5-4 millió forinjába kerülhet a fővárosi utak használata a Budapest Maratonon, a rövidebb versenyeken pedig ennek az összegnek felét, harmadát fizethetik majd.

Kocsis azt mondta, növekvő terheiket a futóik idén biztos nem érzik meg. A nevezési díjaikat már meghirdették, hitelvesztés lenne, ha utólag emelnének az összegeken. De az emelés sem törvényszerű, több nevezővel nekik is könnyebb kigazdákoldni a többletterhet.

Számításaink szerint a főváros évi húszmillónál többet nem tud beszedni a futóversenyektől, nyilván minden forint számít, de a kivetett közterülethasználati díj nem fogja helyreütni a költségvetést. Arra viszont talán jó lesz, hogy elriassza a versenyszervezőket a fővárosi utaktól, így akik nem tudnak fizetni, a kerületi fenntartású utakra mennek. Végső soron az autósok járnak jól, még kevesebbszer kell várakozniuk a futók miatt. Ha a főváros célja a rendelettel a bevételnövelés, akkor az érthetetlen, miért csak tizenöt versenyre adnának engedélyt. A több verseny több pénzt hozhatna.

Az éles vitát kiváltó rendelet tárgyalásakor a közterülethasználati díj melett Csomós úgy érvelt: „Ezek a rendezvények sokaknak reklámlehetőséget, üzletet jelentenek, s ha mindezekhez kereskedelmi tevékenység is van, akkor az a minimum, hogy a városnak is fizessenek díjat – akárcsak más rendezvényeknél.”

Tarlós István főpolgármester szerint alapvető félreértés, hogy ők a futókat sarcolnák meg a díj kivetésével, azt megteszik helyettük a nevezési díjat szedő szervezők.

Ujj szerint  kontraproduktív lesz a sarc kivetése: saját példáján tudja, sokszor már így is nehézkes volt a fővárossal a rendezvényeik engedélyeztetése. Például az „egy nap csak egy futóverseny"-elv miatt nem tarthatott futást a Margitszigeten, mert ugyanakkorra a Városmajorba is meghirdettek egy sporteseményt. Ujj – némileg kényszerből is – több versenyét külső kerületekbe vitte, és olyan utcákon tartja, ahol csak az adott kerülettel kell megegyeznie.

A Zöldgömb szervezője nem tartja lehetetlennek, hogy a versenyrendezők fizessenek valamit a fővárosnak, például tízezer forintos díjat nem tart elképzelhetetlennek, de ennek fejében azt is el tudná képzelni, hogy Budapest Párizshoz hasonlóan felkarolná ezeket a rendezvényeket. A francia fővárosban minden évben többszáz oldalas versenynaptárat adnak ki. Ujj szerint ez is gond, mert senki nem tudja pontosan, hány futóversenyt is rendeznek Budapesten.

Az autósok miatt van az egész?

Ujj azt érzi, hogy a főváros az autózást tartja a közterülethasználat természetes formájának, és ilyen alapon minden közterületen űzött tevékenységet meg lehetne adóztatni, nem csak a futást. Abban, hogy a futás ne legyen feltétlenül belvárosi tevékenység, még partnerek is lehetnének, de akkor a városvezetésnek is javítania kellene a százezresre tehető budapesti futótársadalom infrastruktúráján. „Például a Népliget és a Hegyvidék néhány utcája is kiváló a futásra, a versenyrendezés is könnyebb lenne ott, nem kell annyi lezárás, az autósok is jól járnának, de vagy harminc éve nem volt aszfaltozva ezeken a területen, nem lehet jó szívvel odavinni senkit.”

Ugyanakkor a belvárosi futásról sem szabad lemondani. Mint Kocsis korábban elmondta, más nagyvárosi maratonokhoz, New Yorkhoz, Londonhoz, Párizshoz hasonlóan ők is igyekeznek a város legszebb részeit megmutatni és az országimázst javítani. Ujj szerint a városi futásnak fontos egészségnevelési üzenete is van, újabb és újabb embereket vehet rá, hogy legközelebb csatlakozzanak.

A rendelet vitájakor Tarlós István főpolgármester is a futók miatti forgalomkorlátozást látta a legfőbb problémának: „Picit zavar, amikor az emberek nem tudnak délben hazamenni ebédelni, mert minden út vasárnap délben le van zárva, amin közlekedni lehet. Mert egyszer, valamikor, fél óra múlva, vagy egy óra múlva 20 ember át fog ott futni 1 perc alatt."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!