A teke kőkemény, nem kocsmasport

„Amikor 120-asat játszol, már nem is lihegsz, csak röhögsz, hogy szenved az ellenfeled. Ez azért elég nagy magabiztosságot ad. És hiába csapatsportág, azért mégiscsak egyéni, mert egyedül küzdesz, nem olyan, mint a futball, ha húzod a lábad, akkor egy csapattársad többet fut helyetted” - meséli a világ második legjobb tekésének tartott Kiss Norbert. Kissék edzéseiken tudatosan nagyobb terhelést vállalnak, 160-200 gurításos meccseket játszanak.

A tekének azonban egyéni száma is van, Kiss októberben a lesznói vb-n, a kétszer húsz gurításból álló sprintszámban győzött, és gyűjtötte be negyedik vb-aranyát. Pár nappal később az összetett versenyben is jól gurított, és bronzérmet szerzett. Rajta kívül még, a Sajermann Nóra, Kiss Tamás vegyespáros lett dobogós, a döntőben szűken kaptak ki a horvátoktól. A három érmével Magyarország harmadik lett a nemzetek rangsorában.

Pár évtizeddel ezelőtt Magyarországon is sok olyan vendéglátóhelyet lehetett találni, ami mellett egy tekepálya is elfért, hogy az evés-ivás mellett más szórakozási lehetőség is legyen. Ezek persze nem a ma ismert, a golyót visszaszállító, elektronikus eredményjelzővel ellátott pályák voltak, de hogy ki az ügyes, az ott is kiderült.

„A német nyelvterületen még ma is sokszor vendéglátóhelyekhez, éttermekhez kötődnek a tekecsapatok. A vendéglátósok szórakoztatni akarnak, ezért rendeznek versenyeket és presztízskérdés, hogy legyen egy jó csapatuk. Az azért nagyon rossz reklám, ha valaki korsó sörrel és tekegolyóval próbálja meg népszerűsíteni a sportágat. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség ugyanúgy ellenőriz minket, mint más sportágakat, és bár a listájukon már nincs is rajta az alkohol, nálunk tilalom van. Akinél alkoholt mutatnak ki, azonnal eltiltják” - mondta Karsai Ferenc, a Magyar Teke Szövetség szakmai alelnöke, aki az egyik legeredményesebb magyar klubot, a Szegedi TE-t is a vezeti.

A teke európai bázisa Németország, közel százezer igazolt játékossal, Magyarországon tizedannyi versenyző sincs, de a körülbelül négyezer igazolt sportolóval a tíz legnépszerűbb sportág között van. A felmenő rendszerű bajnokságban több mint 200 csapat versenyez, széles a bázis, és ennek is köszönhető, hogy a férfi szakágban az elmúlt évtizedben Magyarország európai vezető hatalom lett. A férfi válogatott 2004-ben és 2007-ben is csapatvilágbajnokságot nyert, 2008-ban Kiss Norbert egyéni összetettben, Kovács Gábor sprintben lett világbajnok, ahogy 2010-ben Nemes Attila is. A férfi sikersorozat tavaly megszakadt, Szerbiától kikapott a döntőben a válogatott, de bajnoki cím nélkül így sem maradt Magyarország, a női csapat megnyerte a vb-t.

A magyar sikersorozat nem ekkor kezdődött, már az 1970-es évektől sorra nyerték a versenyzőink a vb-ket. A nőknél Kristyán Zsuzsanna, a férfiaknál Csányi Béla számított kiemelkedő versenyzőnek majdnem két évtizeden át. A 1990-es években érezhető volt megtorpanás, mert szűkült a bázis, eltűntek a szocialista nagyvállalatokhoz kötődő klubok. „A rendszerváltozás a vállalati csapatok egy részét is felmorzsolta, a bújtatott sportállások megszűntek, és klubok közül nem tudtak sokan átállni a piaci működésre. Ma már csak a BKV Előre tekinthető vállalati csapatnak, de ott is gondok vannak a támogatással” - mondta Karsai.

A sportágban nemcsak a hazai viszonyok átrendeződése miatt volt visszaesés, de a teke jellege is megváltozott. Dinamikusabbá, gyorsabbá vált, nagyobb erőnlétet igényelt, már nem volt elég az, ha valaki jól tudott célozni. Karsai ezt ismerte fel, ezért szövetségi kapitányként 2002-ben nagyon fiatal, még ifjúsági korú játékosokat jelölt a válogatottba. Ekkor került be a Karsai által a világ második legjobb tekésének tartott Kiss Norbert is. A világ jelenlegi legjobbjának a szintén magyar, de szerbiai Zavarkó Vilmos számít, aki egy szlovák csapatban profiskodik.

A teke csapatversenyében egy-egy játékos 120-at gurít szinte folyamatosan, amire összesen egy órája van, túl sok idő nincs a gondolkodásra, alighogy elgurította az egyik golyót, már célozhat a másikkal. A meccsek végére kijön a fáradtság, zilált, lépni is nehezen tudó játékosokat látni. „Elég megterhelő folyamatosan oda-vissza szaladgálni egy ötméteres sávon, lendületet venni, közben háromkilós golyót felvenni, majd 30-40 kilométer per órás sebességgel meggurítani, miközben még célozni is kell. De nemcsak fizikailag fárasztó, nagy a stressz is, bár nem egy pályán vagyunk az ellenféllel, folyamatosan figyeljük egymást, ki, hol tart, és nagy taktikai harcok is kialakulhatnak.“

A 120 gurítást ugyanis négyszer harmincra osztják fel, minden meccs négy kiélezett párharc, a többet nyerőé a meccs, míg 2-2-nél a több leütött fa számít. Az első tizenöt gurítás az úgynevezett teli, ezekből annyi pontot kap a játékos, ahány bábut ledönt a kilencből. A második tizenöt gurítás a taroló, ekkor addig céloznak a kilenc fára, míg le nem szedik az összeset. Ha valaki nincs formában, vagy elidegeskedi, nagy hátrányt összeszedhet üres dobásokkal, itt kell ráérezni az ellenfélre, hogy mikor érdemes inkább kevesebb fát érő, biztonságit gurítani, vagy inkább tarolásra menni. Ahogy Kiss elmondta, mindenki igyekszik egy saját ritmust kialakítani, ami izomzatának és technikájának megfelelő, és úgy végigjátszani egy mérkőzést.

Vannak, akik erőből próbálják megoldani a tarolást, míg mások csuklómozdulatokkal, lassabb golyókkal eredményesek. „Egy jó játékos még szinte reflexből is képes korrigálni a dobásán, de ez inkább adottság, mint tanulható elem.” Kissnek stabil a teljesítménye, az idegenben játszott meccsein a fákból az országban neki van a legmagasabb átlaga. Hullámzó teljesítmények így is előfordulhatnak, volt, hogy 630 fát ért el, de kikapott, míg az őt megverő ellenfele később 580-nal jutott túl a következő körön, majd a döntőben 590-es teljesítménnyel nyertek.

Kiss még gyerekként kezdett tekézni, a házuktól öt kilométerre lévő iskolába nem akarták beíratni, hiába tartozott ahhoz körzethez, sokkal jobb ötletnek tűnt a kétszáz méterre lévőbe járatni. Az azonban sporttagozatos iskola volt, és mindenkinek vállalnia kellett, hogy a tanórákon kívül is felvesz egy sportágat. Mivel nagyapja a kaposvári tekések sofőrje volt, kézenfekvőnek tűnt a választás. A lehetőségeket gyorsan megkapta, egy tét nélküli mérkőzésen már serdülőként is játszhatott a felnőttek között.

2001-ben aztán a Szeged igazolta le, Karsai elmondta, ahogy a németeknél így nálunk is az a tendencia, hogy egy-két kirakatcsapatot állítanak össze a legjobbakból. Itthon a Szeged mellett a Zalaegerszeg számít még annak. A játékosok nem a tekézésből élnek, bár ahogy Karsai mondta, premizálás nélkül nem tudják megtartani a legjobbakat. A sportágat ma már egyre többet fizető pénzdíjas versenyekkel is próbálják népszerűsíteni, a zalaegerszegi World Tour Classicon például kilencezer eurót osztották szét a főtámogató kuvaiti sejk, Talal Mohammed al-Szaba jóvoltából.

Egyelőre az ilyen megszállottakon múlik, mekkora egy verseny presztízse, de Karsai szerint a legjobbak küzdelme már pankrációszerűen izgalmas és egy kívülállónak is érdekes lehet. Ez segíthet esetleg a sportágnak, de tapasztalatai szerint még az etalonnak tartott Németországban is inkább csak a lokális sajtó érdeklődik, az országos médiumok alig, javítani lehet még ezen, hiszen jövőre Zalaegerszeg rendezi a csapatvilágbajnokságot.