Előd
7 °C
16 °C

Mit segít a démoni szer?

2013.11.07. 17:02 Módosítva: 2013-11-07 17:05:14
Két magyar élsportoló vallomása a doppingról, az egészségügyi kockázatokról, és a lelkiismereti kérdésekről. A többség nem hirtelen elhatározásból nyúl ilyen szerekhez, főleg a kudarc motiválja őket. A legdurvább doppingolás a konditermekben zajlik. Doppingkörkép, első rész.

A tiltott teljesítménynövelés a modern sport egyik legkomolyabb problémája, naponta jönnek a hírek a doppinggal lebukott híres és kevéssé ismert sportolókról, évekkel ezelőtti minták újravizsgálásával módosulnak olimpiák és világbajnokságok eredményei.

Kétrészes cikkünkben két, inkognitóban maradó magyar élsportoló vall saját doppingmúltjáról, arról, hogy melyik a legdoppingérzékenyebb sportág, mennyit segít a tiltott szer a csúcsteljesítmény elérésében, okoz-e lelkiismereti problémát a doppinghasználat.

Kiemelt támogatottságú sportágakat űznek, egyikük - nevezzük A.-nak - sokszoros válogatott, a sportág legnagyobb magyar eseményének győztese, aki évtizedekig volt profi. A másik – ő lesz B. – szintén sokszoros válogatott, nemzetközi versenyek győztese, a közelmúltig profi sportoló volt.

Egymás válaszait nem ismerik, ugyanazokat a kérdéseket kapták, mint Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője, aki szintén csak a saját válaszait ismeri. A cikk szereplői nem tudtak reagálni egymás állításaira, a két sportoló válaszai mégis erős hasonlóságot mutatnak.

Hogyan kezdődik?

A. szerint „a doppingszerekhez nem hirtelen elhatározásból nyúl valaki. Az emberek alapvetően félnek a tűtől, gyógyszerektől, az idegen dolgoktól. A doppingolás leginkább az éretlen személyiségekre, túlságosan ambíciózus egyénekre van a legnagyobb veszéllyel, valamint a nagyon egyszerű, hiszékeny, befolyásolható személyekre”.

A közösség és a sportoló közvetlen környezete van leginkább hatással mindenkire. Bármekkora is az eredménykényszer, fiatalt doppingolni bűn, békén kell hagyni őket legalább addig, amíg be nem fejeződik a csontosodás.

A stabil családi háttér megakadályozhatja ezt, ha a szülők és a sportoló kapcsolata elég erős, valamint ha a szülők erkölcsi értékrendje helyes és a gyermek feletti befolyásuk elég nagy. Ha a sportoló közvetlen (sportolónak nagyrészt sportoló barátai vannak, hiszen teljesen más ritmusban él, az évek alatt a civil barátok kikopnak) környezete a sportágon belül elnéző a doppingszerekkel szemben, vagy a sportoló folyamatosan azt hallja, hogy mindenki doppingol (ahogy ezt Magyaroszágon mindenki el is hiszi), akkor előbb utóbb a versenyző is idomulni a fog a környezete által elfogadottnak tartott értékrendhez, magyarul előbb vagy utóbb megtalálják a szerek.

A sorozatos kudarcok is gyakran vezetnek oda, hogy a környezet által hangoztatott baromság hatására a sportoló megtalálja az utat a szerekhez. Sajnos nagyon sokszor azon személyen keresztül, akiben a leginkább megbízik, legyen az közvetlen barát, vagy egy olyan személy, akinek közvetlenül érdeke is a doppingolás, ezek leggyakrabban edzők. Egyébként benne van ebben egy-két sportorvos is, akik nem is keveset keresnek ezen sportolók felkészítésével, a feketepiaci árak sokszorosáért adva az okosságot. A többség egyébként Magyarországon orvosi segítség nélkül edzői, vagy „baráti" segítséggel nyúl először szerekhez.

Egyébként az sem segít, hogy az athéni olimpia utáni doppingellenesnek kikiáltott előadáson az előadó folyamatosan arról beszélt, nem szabad doppingolni, de mindenki csinálja, és az élvonal eredményei megközelíthetetlenek szerek nélkül, erre saját prakszisából is hozott fel pár példát. Épp csak azt nem mondta, hogy doppingoljatok nyugodtan, csak meg ne bukjatok, mert az hülyeség, ez az egész előadás pedig csak felső elvárás, meg kellett tartani.

Az egész a táplálékkiegészítőktől indul, majd jönnek a szubkután, majd az intravénás injekciók. Volt egy időszak, amíg az intravénás vitaminok, electrolitok, aminosavak használata teljesen legális volt. Ahol kicsit is komolyabb orvosi felügyelet volt, ott rendszeresen használták ezeket az akkoriban teljesen legális és egyébként rendkívül hatásos „táplálékkiegészítőket". Az intravénás vitaminoktól a doppingszerekig már nagyon rövid út vezet."

Melyik a legdoppingérzékenyebb sportág?

Az állóképességi és erősportok természetesen élen járnak, valamint azon profi sportágak, ahol nagyon komoly pénzek mozognak. Nyilvánvaló, hogy a nyilvánosságra kerülő doppingesetek számából nem lehet érdemlegesen következtetni, hiszen a levett minták száma és a sportági szövetségek erőfeszítései közel sem azonosak. Saját tapasztalatom szerint a legdurvább és legtudatlanabb, éppen ezért legveszélyesebb doppingolás a konditermekben folyik. A szépségipar a legnagyobb fogyasztó, nem a profi sport. A budapesti konditermek igen jelentős százalékában könnyedén hozzá lehet jutni különböző minőségű szteroidokhoz– mondja A.

„Manapság a lányok is Kínából rendelnek különféle barnító- és fogyasztószereket az interneten, amiknek a mellékhatása sokkal kevésbé ismert, mint az állóképességi sportolók által használt gyógyszereké.

A legveszélyesebb hormonkészítmények az anabolikus szteroidok, a személyiségre is komoly hatásuk van. Az utcákon szaladgáló sok agresszív kopasz barom a szteroidoktól vált ősemberré. Ha megnézzük például az elmúlt évtizedekben megbukott kerékpárosokat, ők is inkább depresszióval küzdöttek, semmint kontrollálhatatlan agresszióval.

A démoni szernek kikiáltott EPO lassan 20 éve van a piacon különböző formákban, forradalmasította az állóképességi sportágakat, mégis, a történelem egyik leghumánusabb szereként vonulhat lassan nyugdíjba. Ameddig az „isten barma" nem fröcsköl magába elképesztő mennyiséget és nem lesz olyan sűrű a vére, hogy a szív ne tudja keringetni, komoly veszélyt nem jelent, nincs olyan ismert mellékhatása, mint a szteroidoknak. Nyilván megnő a trombózis kockázata, de ezt egy önmagával törődő, topfitt, kiváló keringéssel rendelkező állóképességi sportoló nem veszi komolyan. Lassan kifutóban van egyébként, ott, ahol nincs biológiai útlevel, ott még simán lehet használni, ilyen sportág például a foci."

Mi az az EPO?

Az EPO, vagyis az eritropoietin egy fehérje természetű hormon, amely a szervezetben is termelődik olyankor, amikor a vérben csökken az oxigén mennyisége (parciális nyomása), például magaslaton. A vörösvértest-termelésben segít. Több vörösvértesttel a vér több oxigént képes szállítani, ennélfogva az EPO javítja a versenyzők teljesítőképességét.

„Az EPO-teszt bevezetése után elterjedt vértranszfúzió egy teljesen más kategória, sokkal inkább játék a tűzzel. Az nem egy félelmetesen kis mennyiségű, miniatűr tűvel a bőr alá szúrandó színtelen folyadék (mint az EPO), hanem egy többdecis, rémisztően sötét vértasak, amit az ember csak a vészhelyzetben láthat. Ez a kategória már komoly organizációt és orvosi felkészültséget igényel, nyilván voltak, akik megpróbálkoztak ezzel otthon, de semmiképpen sem elsőre és maguktól. Aki ilyen szintre eljut, annak már nagyon megéri anyagilag és túlvan pár olyan lépcsőn, ahonnan nincs visszaút.

Magyarországon a konditermek után a legrosszabbak az atléták, de rengeteg más sportág is érintett, közvetlenül vagy közvetve az atlétika, birkózás, kajak-kenu, trialon, kerékpár, labdarúgás, súlyemelés, erőemelés, amiről közvetlen tudomásom volt. A labdarúgás engem is meglepett, főleg amikor két elszívott cigi mellett kellett nyomniuk az EPO-t, hogy kapjanak levegőt. A növekedési hormonok, HGH, IGF segítenek a regenerációban és a fogyásban.

A másik elképesztően veszélyes doppingszer az inzulin, anabolikus hatása mellett iszonyúan hamar lehet fogyni tőle zsírból, ami miatt közkedvelt mint az erő-, mint az állóképességi sportolók között. Csak egyszer kell hibázni, azonnal bele is rokkan a szervezet egy életre.

A legdoppingérzékenyebb sportág az, ahol sok pénz van. Ez pedig leginkább a labdarúgás. Heti 2-3 meccs egész évben, igen komoly sérülésekből rekordidő alatti felépüléssel. Nevetséges, hiába jó a kiválasztás, olyan nincs, hogy szalagszakadásból, porcműtétekből pár hét alatt teljesen fitt izomzattal lehessen a legmagasabb szinten sportolni. Az olimpiai sportágak és a magyar támogatási rendszer is doppingért kiált, hiszen egy olimpiai bajnoki cím magyar szinten olyan anyagi javakhoz juttatja a sportolót, ami miatt sokak megkockáztatják a lebukást. 20-30 millió zsebbe, 35 éves kortól elég korrekt nyugdíj élete végéig. Teljes elmebaj, ahelyett, hogy felkészítenék a sportolókat a civil életre, csinálnak egy rendszert, ahol csak az olimpiai arany számít. Európa-bajnok, világbajnok az semmi."

Ki az az Eufemio Fuentes?

A doppingdoktornak nevezett spanyol orvos komplett kerékpárcsapatokat, Giro d' Italia és Tour de France-győzteseket látott el tiltott szerekkel. 2006 májusában tartóztatták le, anabolikus szteroidokat, kétszáz tasak vért és vérátömlesztéshez szükséges eszközöket találtak nála. Fuentes óriási hálózatot működtetett, kerépárosokat, atlétákat, teniszezőket, futballistákat látott el. A kódok alapján rengeteg versenyzőt azonosítottak és vádoltak meg doppingolással, közülük azonban csak néhányan kaptak eltiltást, sokak, így Alberto Contador is, a spanyol bíróságon tisztázták magukat. A Giro-győztes Ivan Basso és Michele Scarponi számított nagy fogásnak. A Tour-győztes Ullrichról is bebizonyították, hogy részt vett Fuentes doppingprogjamában, de kétéves eltiltást már csak visszavonulása után kapott.

B. véleménye is hasonló, minden sportág doppingérzékeny, minden sportban jelen van. „Az emberi teljesítőképesség a nyolcvanas években elérte a határát, azóta csak olyan eszközökkel javulnak a teljesítmények és a csúcsok, mint a cáparuha, a feszített víztükör, szélcsatorna, táplálék-kiegészítők. A doppingdoktor Fuentes listáján focisták, bringások, golfozók is voltak, de a kajak-kenu fertőzöttsége is közismert. A magyar focisták nem doppingolnak, úgy is teljesítenek."

Egyértelműen tiszta sportág ma már nincs

„Minden emberi képességet, még a szellemi teljesítményt is (a Szellemi Olimpián is van doppingellenőrzés) lehet befolyásolni, nyilván eltérő módon, de akár fokozni is. Így beszélhetünk nagyon vagy kevésbé doppingfertőzött sportágakról, vagy doppingszempontból nagy vagy kis kockázatú sportokról. Durva megközelítéssel megkülönböztethetünk erősportágakat, ahol az izomerő tiltott fokozásának van szerepe elsősorban, ilyen például az erőemelés, bodybuilding, súlyemelés, atlétika (dobószámok és sprintszámok), vagy akár kajak-kenu, kerékpár, sífutás, gyorskorcsolya, főleg alapozáskor. Illetve vannak úgynevezett állóképességi sportágak, ahol az oxigén kötőkapacitásnak van szerepe, például a kerékpár, úszás, kajak-kenu, atlétika (közép-, hosszútávfutás), sífutás, gyorskorcsolya" - mondja a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője, Tiszeker Ágnes.

Mennyit segít a dopping a csúcsteljesítményben?

A. szerint 5-10 százalékot, de ez leginkább a pénztárcától függ. „Akinek sok pénze van, bármit megtehet. Szamárból akkor sem lesz versenyló, ha bármit belefröcskölünk, legfeljebb megdöglik. A doppingszerek a regenerációban segítenek. Van egy szint, ahova évek komoly munkájával lehet csak eljutni, ezt fel lehet gyorsítani különböző szerekkel, de ennek megvan az ára. Az izületek, izmok, csontozat nincs felkészítve a fokozott terhelésre, éppen ezért a hirtelen teljesítménynövekedés előbb-utóbb sérüléshez vezet. Aki többet tud edzeni, és azt ki is tudja pihenni, az nyilvánvalóan jobban fejlődik.

Sok kegyetlen megrogyástól lehet megóvni a szervezetet egy jól adagolt doppingprogrammal, sőt, ha nem eszetlen valaki, rengeteg sérülést is meg lehet előzni, ez az adott sportági terheléstől is függ. Az biztos, hogy mindenkire más hatással vannak a doppingszerek, amik legjobban mindig az első használatkor hatnak, éppen ezért egyre nagyobb mennyiségeket kell nyomni azonos szint eléréséhez. Szerintem komoly munkával és megfelelő adottságokkal nagyon messze el lehet jutni doppingszerek nélkül, minden egyes jó teljesítmény sokkal nagyobb élményt ad, hiszen nincs mögötte a rettegés. A többség fél, hogy lebukik, ez nap mint nap megfordul az ember fejében. Olyan nyomás ez, amely kihathat a teljesítményre is. Van, aki könnyen túlteszi magát ezen, ők az egyszerűbb lelkek, akik tényleg hisznek benne, hogy ezt csak így lehet.

A legnagyobb baj, hogy az emberek nem hiszik el, hogy igenis van olyan, aki sokkal jobb adottságokkal született. Matekórán elviselik, ha valaki jobb, de sportteljesítményeknél ez elképzelhetetlen.  Egy szó mint száz, egy gyerekkortól jól felkészített, megfelelő kiválasztási rendszerből jövő sportoló egy biológiai útlevéllel rendelkező sportágban eredményes lehet. Egy kellően kontrollált sportág egyre kevesebb játszóteret ad a csalóknak."

Mi az a biológiai útlevél?

A kerékpárban és atlétikában már alkalmazott biológiai útlevél a sportoló vérének adatait tárolja, így ha azok megváltoznak, az doppingolásra utalhat. Komolysága és hatékonysága állandó vita tárgya, de az biztos, hogy ez az ellenőrzés nagyon drága formája.

B. szinte ugyanazt mondja, egyénfüggő és orvosfüggő, hogy mennyit segít a dopping, de komoly munka nélkül nincs eredmény. Ő alapvetően edzésre doppingolt, mert kevésbé fáradt el, nagyobb terhelést bírt. „Itthon sufnituninggal megy a dolog, a versenyzők egymástól hallják, mit, mennyit, mikor szedjenek be, óriási nyomás alatt vannak. Ha nem lenne a szer, és ott is olyan lenne a futball, lenne 70 ezer néző a Barcelona meccsein? Kellenek a csúcsok, a rekordok. A dopping elsősorban nem is a versenyre edz, a felkészülésre kell, a regenerációt nagyon segíti." 

Csak a dopping nem elég

„Senki nem fog semmilyen számottevő mérhető eredményt elérni csak doppinggal, tehetség és főleg rendszeres és nagy mennyiségű edzésmunka nélkül. Doppinggal legfeljebb rásegíteni lehet az eredményre, vagy formát időzíteni, a regenerációt gyorsítani, kevesebb idő alatt több munkát elvégezni, küllemre nézve nagyobb izomzatot fejleszteni, de önmagában a dopping semmire sem elegendő. Nehéz meghatározni, matematikailag hány százalékot jelent a teljesítményben, nagymértékben függ a sportoló alapállapotától, egyéni képességeitől, és magától a használt szertől" - erősít rá a sportolók véleményére Tiszeker Ágnes.

A második részben a két sportoló elmondja, okozott-e lelkiismereti problémát a doppinghasználat, hogyan lehet együtt élni a tudattal, hogy a jobb eredmény érdekében egészségkárosító szereket kellett használniuk.