Nincs minden veszve, megszólalt Pintér

Volt egy kisebb és érthetetlen űr, de végre kezd minden visszatérni a régi kerékvágásba. Egy hónappal Szalai Ádám kiborulása után a volt kapitány elítélte játékosát.

Egervárinak lehet bármennyire is kedvező a statisztikája, a két utolsó idegenbeli selejtező (Bukarest, Amszterdam) 1-11-es mérlegével mélyebbre küldte magát, mint Csank János.

Azóta is töröm a fejem a mondatain: „sem morálisan, sem szakmailag több állításával nem ért egyet.”

A morális kifogásait értem, nem akkor kellett volna elmondania, sőt, nyilván egyáltalán el sem kellett volna mondania, hiszen jók vagyunk.Szalai kulcsmondata volt pedig, hogy nem neki kellene mindezt elmondania, ennyi válogatottsággal 25 évesen, de mások nem teszik meg.

Na de szakmailag mivel nem ért egyet?

A hülyítéssel, hogy nincs játékosunk topligában, és nem igazán volt az elmúlt 20 évben sem? Hogy nincs magyar edző külföldön, aki valamit is elért volna?

Örök vitám volt Egervárival a bosnyákokról, akik kevesebb igazolt játékosból többet hoztak ki, pedig mintha korosztályok hiányoznának az etnikai tisztogatás miatt, és mintha nem lett volna jobb az infrastruktúra sem arrafelé. Erre ő, illetve hasonszőrű társai általában azt mondták: a régi jugoszláv iskola, ugye.

Mire a régi jugoszláv iskolában nevelkedett, később ausztrál kapitánnyá váló Árok Ferenc csak annyit mondott, nincs régi jugoszláv iskola, mert az igazából magyar, ő is hozzájárult a magyar szakkönyvek fordításával. Ilyen apróságon azonban ne akadjunk fent.

Szóval eltelt egy hónap, és végre megszólalt az ékes szavú, a szépirodalmat már játékoskorában fölényesen hirdető Pintér Attila. A zseniális elme megkérdőjelezi Szalai hitelességét. Pintér és Szalai játékoskarrierje között árnyalatnyi különbség akad, de egy félév alatt a Beerschotnál nyilván megértette, miről szól a profi futball, így hát jött is haza 1990-ben.

Hiszen Pintér hadvezér szerint felelőtlenség úgy véleményt mondani a magyar edzőkről, hogy nem ismeri őket a Schalke centere. (Pintér biztosan nem szidott még egyetlen külföldi edzőt sem, hiszen ő csak annak veszi a nevét a szájára, akit ismer, ez nála erkölcsi minimum.)

Az eredményeiket ismeri Szalai. Mi több, mindenki más is. Hogy Macedónia, Izland, Ausztria, Románia legalább egy BL-győztest felnevelt 20 év alatt, Finnország pedig kettőt is. Ha körülnézünk, mindenhol van legalább egy játékos, csak valahogy nálunk értenek annyira Pintér kollégái a neveléshez, hogy itt nem lett. Sőt, még játékos sem kell ebből a ligából.

„Magyarország problémáit mindig is a magyar emberek oldották meg” - így összegez a sportnapilapban ellentmondást nem hagyva Pintér.

Hát jó, a tízes évek sportágat teremtő magyar futballedzőjét (Jimmy Hogan, MTK), az összeszámlálhatatlan olimpiai aranyat szerző kardvívóedző Italo Santellit, a hokisokkal az A-csoportba kerülő Pat Cortinát, a kézisekkel Eb-bronzos Karl Erik Böhnt azonnal töröljük ki a történelemből, mert Pintér még nem hallott róluk. Amiről pedig nem hallott, az nincs is.

A Maccabi sem volt ám jobb a Győrnél a BL-selejtezőben, legfeljebb a pályán, gólokban.