Ez az arany azt jelenti, nincs lehetetlen

A szombat éjjeli döntőben a magyar válogatott mindössze hét gólt kapott attól a Montenegrótól, amely előtte Szerbiának és Olaszországnak is tízet vágott.

A masszív és fegyelmezett védekezés mellett pazar gólokat lőttünk, a magyar stílus szinte valamennyi elemét láttuk: elmozgások, csavarok, jól megjátszott emberelőnyös helyzetek.

Beérett a csapat

„A csapatnak meg kellett ragadnia a pillanatot, mert ezt az aranyat szombat este kellett megnyerni, ez az alkalom soha nem visszatérő, nem lehet javítani a jövő évi Európa-bajnokságon, nem lehet a következő világbajnokságon" - mondta Benedek Tibor szövetségi kapitány.

„Olyan érzés volt bennem, hogy sikerülnie kell, mert ezt így rendelték el nekünk. Minden meccsen néztem, mi van a fiúk szemében. Az ausztrál meccs után azt láttam, hogy nehéz lesz őket megállítani, pedig még csak nem is nyertünk. Annak idején hasonló volt a fiatalok és az öregek aránya, azt hiszem, megtaláltuk a megfelelő egyensúlyt. Bedő Krisztiánról egy éve nem igazán tudtam, kicsoda. De ahogy elkezdtünk dolgozni, el kellett hinnie, hogy ő a legjobb. Ahogy a többieknek is. Éreztem, hogy rejtőzik bennük egy olyan erő, ami minden felett áll, ami odáig vezetett, hogy mi akartuk legjobban ezt a sikert, amit pedig soha nem kell megmagyarázni. A korábbi sikerkorszak után gyorsan le kellett zárni a hullámvölgyet. Nem mondtam nekik, hogy magabiztosan mi vagyunk a legjobbak, de azért kell megtennünk mindent, hogy mi legyünk azok. És ez most sikerült” - mondta Benedek.

A torna legértékesebb játékosának választott Varga Dénes még a horvát meccsen utalt arra, hogy Benedek személyiségétől olyan erősek lelkileg.

„Nem nagyítanám fel a tulajdonságaimat, nincs mágia. A közös munkában való hit a legfontosabb. Nagyon örülök, hogy Szivós Marci világbajnok lett, mert tehetséges játékos, és már nagyon megérdemelte.”

Kifejtette, a döntő előtt már a pszichológiai felkészítés dominált, nem a fizikai: 70-30 volt arány. A védekezés felé tolta el a hangsúlyt a támadás kárára az utolsó napon, ott 80-20 volt az arány.

Nem számított a rontott büntető

Hosnyánszky Norbert az elrontott büntetőn gyorsan túltette magát, a csapatot sem fogta meg különösebben. Utána kiszolgálta egy csodás passzal Szivóst, a hetedik gólt pedig ő maga lőtte.

„Nem estem kétségbe, túl kell lendülni az ilyesmin. Montenegró a végére elbizonytalanodott, mi pedig tudatosak voltunk, ez hozta meg a sikert. Nagy Viktor szenzációsan védett, életem csúcspontja ez a győzelem. Nagyobb szívvel játszottunk, azért született meg. Ugyanolyan kedves ez az arany, mint az olimpiai bajnoki volt.”

„Az volt az idei első célom, hogy a világ legjobbja legyek. Ezt a kupát akartam a kezembe fogni, ami itt van nálam. A többi csapattársamnak is jelentős és fajsúlyos céljai voltak, másként nem lehet. Ez az aranyérem a második célom volt, ami egyben elégtétel is. Annyiszor láttam már másokat a dobogó tetején örülni jó tíz év alatt, annyi keserűségben volt már részem. A jóleső megcsináltuk-érzés van bennem, és ez az aranyérem ami azt is jelenti, hogy nincs lehetetlen” - ezek már Nagy Viktor szavai voltak.

„Ennyivel nem elégedünk meg, eszünk ágában sincs hátradőlni, mert Európa-bajnok még nem voltam. Nem gondolok még Rióra, az nagyon messze van. Addig vannak még köztes célok jócskán. Haladjunk csak fokozatosan” - jelentette ki a kapus, aki kisfiának aranyérmet ígért, és be is tartotta.

Hozzátette, kiemelkedő teljesítmény nélkül nem lehet meccseket nyerni, egyszerre mindenki törvényszerűen nem is játszhat jól, de rosszul sem. Nagyon örül, hogy biztos pont volt a kapuban.

Egy kis időszakot leszámítva a horvát meccsen, a kieséses szakaszban nem voltunk hátrányban, nem is kerülhettek pánikba.

„A lehető legjobbat adjuk ki magunkból, ez volt az alaptétel. Ne legyen bennünk hiányérzet, amikor kijövünk a medencéből. Akkor pedig bízhatunk magunkban, bízhatunk a társunkban, a szakmai stábban, ezzel együtt pedig a csapatban. Ezért tudtunk vezetni, ezért nem rohantunk az eredmény után. Nálunk mindenki sokat játszott, míg másoknál érezhetően megvoltak a cserejátékosok. Fizikálisan tudtuk, hogy végig bírjuk, de azt is, hogy a szív fej nélkül semmit sem ér” - reflektált megállapításunkra.

A hárított lövések utáni mozdulataira nem szokott emlékezni, azok csak úgy maguktól jönnek.

Madaras, az egyetlen

Madaras Norbert azzal kezdte, nagyon jó döntést hozott, amikor a visszatérés mellett határozott. Kétszeres világbajnok lett, az egyetlen Magyarországon, de ez sem a meccs előtt nem foglalkoztatta és utána sem, bár kapott üzeneteket, hogy ő a büszke cím birtokosa.

„Azt éreztem a döntő alatt, hogy jobbak vagyunk, de volt egy kis félelem bennem, nehogy úgy alakuljon, hogy akkor lesz vége, amikor éppen ők vezetnek eggyel. A 3-0-ás vezetés nem számított különösebben az elején, mert a 2004-es olimpiai döntőben a szerbek is vezettek, mégis be tudtuk őket hozni. De nagyon hittünk a győzelemben” - nyilatkozott.

„Két hét múlva már nem biztos, hogy megnyertük volna ezt a tornát. Meccsről meccsre lettünk erősebbek, ma pedig már úgy szálltunk le a buszról, hogy ez a miénk lesz, nem lehet a másé. Az ellenfelek talán nem vettek annyira komolyan, azt hitték, nem vagyunk olyan jók. Az előző évek csapatait ugyanakkor meg kell védenem. Több volt azokban az években, de ahogy mentünk az alagútba, mindig közbejött valami, és nem tudtunk kijönni. És nem tudtuk kihozni a maximumot, most ellenben sikerült: új edzővel, új csapattal. Az előző évekért így értelemszerűen van bennem elégtétel.”

Vámos Márton vb-újonc volt, de fontos gólokat szerzett. „Ha valaki vb-t akar nyerni, akkor a fontos helyzeteknél be kell lőnie a labdát a kapuba. Ez a bátorság pedig benne van a magyar vérben” - mondta felszabadultan.

A másik újonc Bátori Bence így érzékeltette boldogságot. „A nyakamban lógó aranyban az életem van benne.”