A baseballos, aki fontosabb, mint az amerikai elnök

Húsz év, 5 bajnoki cím, 2747 mérkőzés és több mint 250 millió dollár megkeresése után visszavonult Derek Jeter, a New York Yankees csapatkapitánya, aki még két nappal a negyedik bajnoki címe után is maga vasalta a ruháját.

Derek Jeter szeptember 25-én a lehető legtökéletesebben búcsúzott a Yankees közönségétől hazai pályán, amikor a Baltimore Orioles ellen az ő ütésével szerezte meg a győzelmet jelentő futást Antoan Richardson – vagyis lényegében ő nyerte meg a DE-REK JE-TER-t skandáló nézők előtt a mérkőzést. Szebb és illőbb lezárást írni sem lehetett volna: Jeter a védjegyévé vált inside-out ütéssel, a pálya jobb oldalát megcélozva juttatta ponthoz csapatát. Karrierje során nagyjából háromezredszer.

Három nappal később, az ősi rivális Boston Red Sox otthonában búcsúzott végleg a baseballtól. A harmadik inningben állt utoljára a hazai bázisra, 2-0-s vezetésnél újabb ponthoz segítve csapatát, ami után Bran McCann váltotta a pályán, a Fenway Park közönsége pedig álló ovációval búcsúztatta a 40 éves játékost – pedig a Red Sox szurkolóinál senki nem utálja jobban a Yankeest.

A Kapitány

A kétség kívül Hall of Fame-várományos Jeter pályafutása még 1995-ben kezdődött a profik között, ám mielőtt bemutatkozhatott volna a New Yorknál, három évet húzott le az alsóbb ligákban. Gyerekként imádta a Yankeest, így amikor ők drafolták 1992-ben, lényegében az álma vált valóra. Később is csak azt hangsúlyozta, hogy ha a New York-i csapatban játszhat, az neki már elég, semmi mást nem akar elérni, bár aligha bánta ezen felül az öt bajnoki címet, a 14 All-Star szereplést, a 12 egyéni díjat és azt, hogy 11 éven át volt a Yankees csapatkapitánya lehetett.

Ehhez persze kellett az is, hogy elképesztő tehetsége mellett elképesztő ellenállása is legyen, hiszen 20 év alatt mindössze négyszer játszott 144 meccsnél kevesebbet egy szezonban, még 40 évesen is bírta a terhelést. Ennyi idő alatt alig változott a súlya az újoncévéhez képest, ami persze úgy könnyű, ha az ember több mint negyedmilliárd dollárt keresett pályafutása során, de az sem árt, ha reggel hatkor kel minden nap azért, hogy jógával és egyéb gyakorlatokkal a lehető legjobb formában tartsa magát.

A rengeteg játékidő miatt pedig az elmúlt 20 év egyértelműen legismertebb baseballozója lett. 158 meccset játszott a rájátszásban, ami majdnem annyi, mint egy teljes (162 meccses) alapszakasz, 71 Sunday Night Baseball-meccsen szerepelt – mindkettőben rekorder –, 42 különböző stadionban volt ütése és az elmúlt hét szezonból hatszor az ő mezéből fogyott a legtöbb az egész ligában.

Persze 20 év és 2747 mérkőzés alatt számtalan olyan jelenet forrt össze a nevével, amik a baseballtörténelem részei lettek, és amelyekben ott rejlik Jeter játékának zsenije is:

• The Maier Homer – Az 1996-os American League főcsoportdöntő első meccsén Jeffrey Maier, egy néző a pálya fölé benyúlva kapta el a Jeter által elütött labdát, lehetőséget sem hagyva az Orioles játékosának a védekezésre. Hatalmas vita után a bírók hazafutást ítéltek, ahelyett, hogy helyesen nézői közbeavatkozást fújtak volna.

• The Flip – Jeter a 2001-es főcsoport-elődöntőben Jeremy Giambi pontszerzését akadályozta meg egy nagyon furcsa dobással, vagy inkább pöccintéssel, ami azonnal bekerült a valaha volt legszebb játékok közé.

• Mr. November – Szintén 2001-ben volt, amikor már a döntő negyedik meccse éjfél után is tartott, vagyis októberből átlógott november 1-ére. Jeter másodpercekkel később egy hazafutással megnyerte csapatának a mérkőzést, amivel rá is ragadt a Mr. November becenév.

• The Dive – 2004-ben önmagát nem kímélve védekezett a rivális Red Sox elleni mérkőzés hosszabbításában. A 12. inningben egészen a nézőtér második soráig rohant egy elkapott labdával, de nem ejtette el, még úgy sem, hogy az esés közben az arcán több helyen is felszakadt a bőr.

Jeter bármikor képes volt ilyen megoldásokra zsigerből, ettől lett ő az egyik legjobb shortstop (ő felel a második és a harmadik bázis közötti, kritikus fontosságú területért – a jobbkezes ütők labdái ugyanis általában arra repülnek), pedig még a Yankees csapatán belül sem voltak arról meggyőződve, hogy a vékonyka, nem túl magas játékosnak megvan a mérete és ereje ahhoz, hogy megállja a helyét ezen a poszton.

Jeter=baseball

20 év az életben is rengeteg idő, hát még a sportban. Rajta kívül mindössze egy baseballozó ért meg 20 évet New Yorkban, de Mel Ott bő fél évszázada, 1947-ben fejezte be pályafutását.

Jeter 1995-ben, az Internet Explorer születésének évében játszotta első profi meccsét, 1996-ban nyerte az első bajnoki címét, amikor az első HD-felbontású műsor adásba került a világon. 1998-ban, amikor megalakult a Google, már első All-Star-mérkőzésénél tartott, amikor a Twitter indult 2006-ban, akkor már túl volt karrierje 2000. ütésén. A vasárnapi, utolsó ütése volt a 3465., és ebből mindet ugyanazzal a típusú ütővel érte el, Louisville Slugger P72-essel, amit a 1992-ben, a Yankees floridai edzőtáborában választott ki.

Ez a ragaszkodás egyetlen másik tulajdonságában jelent még meg ilyen markánsan: a győzni akarásban.

Egy dolog érdekel csak: a győzelem

– mondta mindig, és bár nem tette hozzá, hogy igazából csak a végső győzelem, a World Series érdekli, mindenki tudta róla ezt. Amikor a 2001-es nagydöntőben, az Arizona Diamondbacks elleni hatodik meccsen felmosták velük a padlót és a kilenc futást engedő dobójátékos, Jay Witastick csak annyit mondott, hogy legalább buli volt pályán lenni, Jeter kis híján nekirontott az öltözőben, annyira bepöccent, hogy a dobó ilyen könnyen túltette magát élete egyik legfontosabb meccsén. Ezt apja nevelte bele, aki gyerekkorában semmiben nem hagyta nyerni, mindent önerőből kellett elérnie.

Ezért is lehet az, hogy az elmúlt 100 évben csak három játékos, Pete Rose, Hank Aaron és Carl Yastrzemski nyert többet, mint Jeter, aki 1722 nyertes meccsnél állt meg, ám ebből 97 a rájátszásban jött, ami kimagasló mutató.

És mindezt úgy, hogy a privát élete maximálisan elkülönül a sportolói munkától. A flordiai otthonában nincs egyetlen hely sem, ahol labdás edzéseket tudna végezni, szabadidejében maximum olyan mérkőzéseket nézett, amiben a saját játékát elemezte.

Derek Jeter Superstar

Talán emiatt is maradt meg elképesztően két lábbal a földön álló és közvetlen figurának, miközben olyan életet élt, ami csak keveseknek adatott meg. Tom Verducci, a Sports Illustrated újságírója elképesztő történetet osztott meg a Yankees 2000-es World Series-győzelmét követő cikke kapcsán. A 26 éves Jeter akkor nyerte meg negyedik bajnoki címét, éppen Lara Duttával, vagyis Miss Universe-szel járt, Verducci pedig mindent el akart követni, hogy összehozzon egy interjút vele a következő két napban. Ahogy a parkolóba kísérte a játékost, az megállt pár szót váltani a ráköszönő New York-i főpolgármesterrel, Rudy Giulianival, illetve a vele passzolgató Placido Domingóval, majd egy manhattani klubba ment, ahol 12 ezer dollárért lehetett asztalt foglalni Jeter mellé.

Az újságíró megpróbálta a zenét túlüvöltve Jeter tudtára hozni, hogy két napon belül meg kéne ejteniük az interjút, mire ő csak annyit felelt, hogy két nap múlva a szüleivel vacsorázik, de utána, este 8-kor hívja majd. Verduccit két napig görcsben várt, mert csak abban bízhatott, hogy a világ akkori egyik legjobban ünnepelt sportolója emlékszik majd, mit ígért egy hajnali buliban. Mint kiderült, nem várt hiába, a megjelölt napon 8-kor csörgött a telefonja, Jeter pedig csak ennyit mondott: „Remek volt a vacsora anyával és apával, a lakásomon várom.” Amikor Verducci odaért, még jobban meglepődött, mert Jeter éppen csak, hogy befejezte a vasalást. Az a játékos, aki a döntő MVP-je lett, és aki 10 millió dollárt keresett abban az idényben.

14 évvel később, idén márciusban a Fortune magazin a világ 11. legnagyobb vezetőjének nevezte, amivel megelőzte az IMF igazgatóját, az Apple, a FedEx, a Starbucks, a YouTube,  az American Express vezérigazgatóját, vagy épp a világ legnagyobb webáruházának, az Alibabának az elnökét. Barack Obama, az amerikai elnök az első 50-be sem került be. Pedig Jeter csak egy baseballcsapat kapitánya – igaz, az a baseballcsapat éppen a világ negyedik legértékesebb sportegyesülete.

Az elmúlt nagyjából 15 évben tényleg szupersztári szinten élte életét, ám mégsem került egyetlen komolyabb balhéba sem, ezért is lett a New York-iak, illetve a legtöbb baseballszurkoló kedvence.

Véget nem érő búcsút kapott

Amikor a 2014-es szezon indulása előtt bejelentette Jeter, hogy ősszel befejezi, már lehetett tudni, hogy minden stadionban, ahol utoljára játszik, róla fog szólni minden. Texasban a helyi szurkolók őt ünnepelték, amikor a bírók visszavontak egy döntést a hazai Rangers kárára, Kansas Cityben álló ovációval búcsúztatták utolsó ottani ütése után, Baltimore-ban külön is színpadot kapott, ahova egymást tiporva rohantak a szurkolók, hogy egy képet készíthessenek róla.

Jeternek persze némileg szerencséje is volt, mert idén nem hátráltatták komolyabb sérülések. A korábbi legendák közül Babe Ruth, Mike Schmidt és Ken Griffey Jr. szezon közben vonultak vissza, Hank Aaron és Willie Mays már csak kiegészítőszerephez jutottak utolsó idényükben, Joe DiMaggio pedig sérülésekkel küzdött. Jeter viszont 144 meccset játszott, vagyis mindössze 18-at kellett kihagynia.

A búcsúzkodás szeptemberben érte el csúcspontját, a lehető legfurább ajándékokkal, melyek között volt kajak, egy vödör tarisznyarák, háromnapos nyaralás, két szék a stadionból, elektromos gitár, a kettes bázis zsákja, arannyal bevont baseballütő, vagy éppen az eredményjelzőről a kettes szám.

Utolsó mérkőzése után az Empire State Building tetején is rá emlékeztek a díszvilágítással, megidézve a Yankees legendás, csíkos mezét.

The @EmpireStateBldg shines its lights in #Yankees pinstripes in honor of Derek Jeter. #FarewellCaptain pic.twitter.com/3fp2pg85MB

— New York Yankees (@Yankees) September 29, 2014

És hogy mi jöhet még egy ilyen karrier után Mr. Baseballnak? Jeter csak annyit mondott, már alig várja, hogy a kertben ülhessen előre lekötött programok nélkül úgy, hogy napokig semmit sem csinál.