A legjobb barátságom ráment az olimpiára

A 40 éves sífutó, háromgyerekes anyuka, Simon Ágnes élete legnagyobb élményének tartja már azt is, hogy egyáltalán eljutott az olimpiára. A női sprintben (1,7 kilométer) a 66. helyen zárt, csak egy versenyzőt előzött meg, a török Cetinkayát.

„Biztosan csámcsogni fognak ezen az eredményen, felkészültem erre, de én mindent kiadtam magamból. Amikor felmentem az emelkedőre, és fordulni kellett, éreztem, hogy nincs is erőm, konkrétan megszédültem kicsit. Amikor lefelé jöttem, akkor tértem magamhoz. Iszonyatosan kiveszi az erőt ez a hó, mert ahogy olvad, egyre kásásabb, egyre nehezebb emelni a léceket. Amikor reggel kijöttem, sejtettem, hogy el fogok fáradni, mert eddig folyamatosan kemény, fagyott hóban edzettünk, amelyik jobban csúszik, és kisebb energiával is lehet gyorsan haladni rajta” - mondta a verseny után.

A gyerekei „hajrá, anyu” feliratú pólóban mentek kedden az egri négyes iskolába, sok biztató üzenetet kapott.

„Azt hiszem, sokan büszkék arra, hogy ismernek akár csak egy olimpikont is. Talán büszkék lehetnek rám, mert nem estem el. Semmiképp sem szerettem volna esni, és amikor láttam az elején, hogy a svéd és a norvég is kicsúszott, megfogadtam: velem ez nem történhet meg. Talán túlságosan óvatosan is mentem bele a kanyarokba” - magyarázta.

Nem szerette volna megkerülni a kérdést, hogy visszásságok között kapta meg az olimpiai indulási jogot.

„Amikor először a kezembe vettem a válogatási elveket, biztos voltam benne, hogy kisebb botrány lesz, mert nem egyértelműek, szubjektívek. Én viszont azt gondoltam, hogy a fiúknál lesznek olyan bonyodalmak, amik végül nálunk lettek. Sajnálom Papp Ildikót, de nem értem, miért rám haragszik. Mások haragját sem értem, nem érzem, hogy hibás lennék, hiszen én senkit sem befolyásoltam. Bántott és fájt, amikor engem támadtak. Ildivel rengeteget utaztunk – egy kocsiban is - és készültünk együtt, az egyik legjobb barátnőmnek tartottam. Pénteken még együtt sírtunk, mert akkor úgy tűnt: a biatlonos Szőcs Emőke megy sífutásban is. Szombaton jött a hír, az ő helyét kaptam meg én. Azóta nem beszéltünk. Keserű vagyok, mert most úgy látszik, egy ilyen jó barátságom ráment erre az olimpiára. Abban ugyanakkor szüntelenül reménykedem, hogy nem örökre, és amikor leülepszik minden, meg tudjuk normálisan beszélni, mi történt” - bizakodott.

A Magyar Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy ne Szőcs induljon mindkét számban, hanem más is kapjon lehetőséget. A hazai szövetség ezek után úgy döntött, hogy Simoné a lehetőség. Az indoklás: rövid és hosszú távon egyaránt elindult, míg Papp nem. A 10 kilométeren, amikor együtt indultak, Papp ért el jobb eredményeket, de ez nem számított olyan súllyal.

Simon egyébként nem szeretne visszavonulni, jövőre ugyanis Svédországban lesz a világbajnokság, és mivel egy évet ott élt, szeretne indulni rajta, mert a sportággal egészen különleges az ország kapcsolata, és szeretne még egy újabb nagy élményt átélni. Bár arra már három gyerek és munka mellett képtelen, hogy napi két edzést bevállaljon.

„Már így is olyan impulzusok értek, amik sohasem. Az egyik norvégtól ugyanis kértem egy lécet, mert nekem nem volt jó. Ez még kábé akkor történt, amikor ide jöttünk. Azóta nem is beszéltünk, majd a legnagyobb meglepetésemre, amikor a versenyre érkeztem, ott várt a nevemmel. Bevakszolva. Szinte meg is hatódtam, hogy nem felejtettek el.”