Írj a Facebookon, afrikai sísztár lehetsz

2014.02.13. 15:58

1984 óta az afrikaiak is állandó résztvevői a téli olimpiáknak, még ha nem is túl sok sportolót tudnak küldeni. Most három ország képviseli a kontinenst. Az afrikaiak úgy afrikaiak, hogy nem is azok eredetileg. Ez persze nem meglepő, még ha akad is hó, sípálya már nemigen.

Marokkó két alpesi sízőt küldött Szocsiba. A 18 éves Adam Lamhamedi máris sztár, 2012-ben Innsbruckban megnyerte az ifjúsági olimpia szuperóriás-műlesiklását, ezzel ő lett az első afrikai, aki olimpiai számban világversenyt tudott nyerni. Persze nem a hazájában készül, Kanadában született, csak 2011-ben döntött úgy, hogy Marokkóért versenyez. Ugyan elég jó síelő ahhoz, hogy előbb-utóbb kanadai válogatott legyen, de ő nem akart évekig várni, hogy nemzetközi szinten versenyezzen, ezért lett marokkói. Világkupán még sosem indult, de alacsonyabb kategóriájú (FIS Race) versenyeken már dobogóra tudott állni. Úgy tervezi, 2018-ban már a legjobbak között lesz a műlesiklásban és óriás-műlesiklásban induló sportoló, akit a marokkói király, VI. Mohammed is kitüntetett.

Lamhamedin kívül a 17 éves Kenza Tazi indul, műlesiklást és az óriás-műlesiklást vállalta be. Az ő életútja sem egyszerű, Londonban született, majd családjával 2007-ben Franciaországba költöztek, és egy albertville-i síiskolában készült az olimpiára.

A togóiak két sportolóval képviseltetik magukat, ők sem Afrikában kezdtek téli sportokkal foglalkozni. A megnyitóünnepségen a zászlót is vivő Mathilde Amivi Petitjean franciaként kezdte, még juniorként is úgy versenyzett, majd 2013 májusában írt a Togói Síszövetségnek, hol máshol, mint a Facebookon, és felajánlotta, hogy szívesen versenyezne a a nyugat-afrikai országért. Belementek. Mindkét fél jól járt, a még junioroknál sem túl erős Petitjean olimpikon lehetett, franciaként erre soha nem lett volna esélye, míg Togo nyert egy sportolót, és némi figyelmet.

A másik togói, Alessia Afi Dipol igazi országváltó, alig múlt 18 éves, de már két másik nemzetért is versenyzett. A 2012/13-as szezonban Indiáért síelt, nem túl nagy versenyeken, nem túl jó helyezésekért, majd az olimpia miatt úgy döntött, hogy inkább Togót választja. Míg Petitjean anyja révén togói származású, addig Dipolnak semmi kötödése nem volt az országhoz. De tárt karokkal várhatták, mert két versenyzőnél már nem olyan feltűnő, hogy nyolc kísérő alkotta a togói delegációt.

Az 1960-as években egyszer feljegyezték, hogy Zimbabwéban esett a hó, ebből is látható, elég nagy hendikeppel indulnak az afrikaiak. Luke Steynnak is szerencséje volt, hogy kétéves korában a családja Svájcba költözött, így volt lehetősége alpesi síben edzeni. Svájcban valószínűleg sosem került volna be a válogatottba, neki is jó lehetőség volt egy olyan országot választania, amelyikből könnyen kvalifikálhatta magát az olimpiára. Azért nem ment minden olyan egyszerűen, miatta kellett Zimbabwéban síszövetséget alapítani, amit aztán a helyi olimpiai bizottsággal el kellett ismertetni, hogy egyáltalán nevezni tudják az olimpiára.

A munka azért megérte, Steyn révén először résztvevője Zimbabwe a téli olimpiáknak.