Katalin
3 °C
9 °C

Az ember, aki megváltoztatta a síugrást

2014.02.15. 08:05

Ha valaki visszanézi az ötvenes évek képeit a síugrókról, még kötött pulóverben ugró, kezükkel látványosan egyensúlyozó alakokat lát. Később a kezek már a test mellett vannak, légellenállást szabályozó ruhákat látunk, de az igazi forradalom a nyolcvanas évek legvégén érkezett el.

Jan Boklöv. A svéd neve csak az igazi rajongóknak ugrik be, ő változtatta meg ugyanis a sportágat, az egyik amerikai üzleti magazin a magasugróknál a hasmánt ugrásokat megváltoztató Dick Fosburyvel, valamint Steve Jobsszal együtt emlegette a nevét.

Boklöv jött rá ugyanis arra, hogy ha V-betűt formál az addig párhuzamos lécekből, messzebbre képes repülni, mert jobban rá tud feküdni a levegő felhajtóerejére.

A világkupaszezont megnyerte, de egyetlen kiugró eredménye sem volt, mert nem volt igazi tehetség, csupán egy ritka érzékkel rendelkező felfedező. Világbajnokságon ötödik hely a legjobbja, olimpián még csak idáig sem jutott.

„Ő jött rá először arra, hogy a lécek így egycsapásra szárnyak lehetnek. A bírók ugyanakkor nem nézték jó szemmel, rendre lepontozták, ezért hiába ugrott esetleg nagyobbat a riválisainál, ha azok párhuzamos lécvezetéssel repültek, nem számított, ha kisebbet ugranak” - magyarázta Kelemen Zoltán, korábbi nyolcszoros magyar bajnok síugró.

„A mi időnkben 2 és fél méter volt a leghosszabb léc, ma lényegében ennyi a legrövidebb. Pár centin méterek múlnak, mert a léc tovább képes a levegőben tartani az ugrót” - adott magyarázatot, min múlik egy nagy ugrás mostanában.

Kelemen egyébként kortársa volt Boklövnek, de Klaus Ostwaldot és Steve Collinst is ismerte. Előbbi oldalra rakta el a léceit, míg utóbbi úgy formált V-betűt, hogy elöl érintette össze a léceket. Ostwald két világkupán volt a legjobb, az indián származású kanadai egyen.

„Ők is úttörők voltak, sokan keresték ugyanis a lehetőséget, hogy lehet minél nagyobb felületet kialakítani, hogy távolabbra repülhessenek. Akár nevezhetjük ezt esernyőhatásnak is, hiszen ha azt a nagyon egyszerű hétköznapi példát veszem, minden érthetőbbé válik, hogy nagy szélben az esernyő is mekkora plusz felületet jelent” - magyarázta Kelemen.