0.06: ennyin múlt az olimpiai arany

Tizenöt perccel kellett halasztani az alpesi sízők lesiklás számának döntőjét vasárnap délelőtt Szocsiban, a szervezők nem adtak pontos magyarázatot, miért kellett eltolni a rajtot. 

Az első igazán jó idő Carlo Jankaé volt, sikerült 2:06.71-es időt mennie, a versenyzők ehhez közeli időket futottak a korábbi tréningeken is, pedig a svájci még hibázott is a rajt után.

Aztán a pálya leggyorsabb szakaszán 135 km/h-val száguldó Ganong, majd a norvég Jansrud ment nagy időt, de az igazán nagy nevek csak ezután jöttek a döntőben.  

Az osztrák Matthias Mayer már a csütörtöki edzésen is leggyorsabb időt futotta. Most sem hibázott, a felső szakaszon még hátrányban volt, de jó tempóban ment, és a harmadik mérési ponton a legjobb idővel haladt át, a célba érkezésnél a 2:06.23-as időről már sejteni lehetett, hogy minimum éremesélyes lesz.

A harminchat éves amerikai, Bode Miller nagyon készült Szocsira, hogy negyedik olimpiáján legalább érmet szerezzen lesiklásban, az amerikai közvélemény is sokat várt tőle, miután a nőknél Lindsey Vonn megsérült. Jól is kezdett a pálya felső szakaszán, de a második felén már folyamatosan időt veszített, egy kapunak is nekiütközött, így csak a hatodik helyre ért be, ami nagy csalódás számára. A lesiklásban a legapróbb hibák is számítanak, tizedek, századok döntenek a versenyzők között, ez később még inkább bebizonyosodott.  

Érkezett a világkupa-összetettben vezető norvég Aksel Lund Svindal, őt szinte az összes alpesi számban éremesélyesnek várták, Vancouverben ezüstérmes volt a számban. Az egy évtizede a legjobbak közé számító sízőnek csak megszorongatnia sikerült Mayert, a pálya középső szakaszán sokat vesztett, huszonkilenc százados hátrányt szedett össze a célig, még Jansrudot sem sikerült előznie. A norvégoknak még egyszer sem sikerült aranyérmet szerezniük lesiklásban, ez Szocsiban sem változott. Nem sokan maradtak ezek után a mezőnyben, akik komolyan veszélyeztethették Mayer első helyét, az olasz Innerhoffer volt az egyikük. 

Az olasz síző nagyszerűen elkapta a tempót, hatalmas előnynek számító fél másodperccel is vezetett a pálya felső szakaszán, az utolsó előtti mérési ponthoz viszont már egy századnyi hátránya volt. Ez szinte semmi, még visszahozhatta volna, ám 0.06-os hátránnyal ért végül célba, nagyon szoros volt, de nem lett olimpiai bajnok. Így is önkívületben volt, a kamerába üvöltve ünnepelt.

A szám olimpiai címvédője, Didier Defago is bekezdett, az első mérési pontnál még több mint két tized előnye volt, aztán többször is hibázott, a pálya második felén már egyértelmű volt, hogy nem lehet veszélyes Mayerre, tizennegyedikként ért célba. Vancouver után nem tudott érmet szerezni, a a számban sosem volt még címvédés.

A folytatásban nem maradt már olyan versenyző a mezőnyben, akinek esélye lett volna a dobogóra, a huszonhárom éves Matthias Mayer lett az olimpiai bajnok. Világkupában még egyszer sem nyert versenyt, szuperóriásban voltak második helyezései. Szocsi lesikló bajnoka még meg sem született, amikor apja az 1988-as, Calgary-ban rendezett téli olimpián ezüstérmes lett szuperóriás-műlesiklásban, a család huszonhat évvel később egy aranyat ünnepelhetett. 

Az ezüstérmes Christof Innerhofer lett, a bonzérem pedig Kjetil Jansrudé lett, Svindal a negyedik helyen végzett.