Mi lesz, ha Miklós egyenlő feltételeket kap?

„Van egy sízőnk” - ezzel a sommás megállapítással kezdte Kálomista Gábor, a hazai szövetség elnöke, miután Szocsiban pezsgőt bontott Miklós Edit hetedik helyének tiszteletére a szerda esti vacsorán Szocsiban, a téli olimpián.

A leginkább érmekben gondolkodó Magyarországnak hatalmas eredmény, ha valaki a hetedik helyre ér oda, de sokatmondó, hogy az elnöknek a szállodában így gratuláltak: „Hungary, superseven!”

Az első hét eredményét ugyanis a helyszíni kivetítőn az első oldalon közölték, és erre az oldalra feliratkozni nagyhatalmak szoktak, nem pedig a hegyek és hó nélküli Magyarország. Osztrák, német vagy amerikai nem volt Miklós előtt, ami csak még többre értékeli a teljesítményét.

„Hittem ebben, még ha meg is mosolyogtak sokan. Még a Veszprém vasárnapi BL-döntetlenje után is azt mondtam: meglátjátok, ott leszünk az élmezőnyben. Az akkori kétkedők, mosolygók most egytől-egyig felhívtak és gratuláltak, ami kétségtelenül jól esett. Nem sokan, velem együtt talán csak öten bíztunk ebben a remek eredményben. Editen kívül a két edzője és Kaszó Klára főtitkár. És most még csak bele sem gondolok, ha az első hétből kap rajtszámot, talán még több kijöhetett volna belőle” - mondta Kálomista, aki a veszprémi kézisek társelnöke is, ami meg is magyarázza az első mondatát.

Hozzátette, három éve, mikor az akkor 22 éves Miklóst honosították, pontosan tudták, mekkora kincs van a kezükben – a juniorok között akárki nem lehet vb-ötödik -, és onnantól kezdve nem lehetett más a cél, minthogy megadják neki a lehetőséget.

„Az alfa a versenyeztetés volt, az omega pedig a nagyokéhoz hasonló szerviz. Nemcsak technikai feltételekre gondolok, hanem például egészségügyi stábra is. Messze nem tartunk ott, hogy egyenlő esélyekkel induljon a legjobbakkal szemben, de törekszünk. Pár millióból sikerült ezt az eredményt összehozni, míg az osztrákok százmilliókból sem jutottak el erre a szintre. Azon dolgozunk, hogy ne csak kifutott eredmény legyen, hanem hogy mindig képes legyen a világkupákon, világbajnokságon ezen a szinten teljesíteni.”

Osztrák edzője (Dietmar Josef Thöni) kevés pénzért, pár ezer euróért vállalta a felkészítést, mert megfogta Miklós megszállottsága, munkához való viszonya, és abba is belement, hogy hitelben dolgozzon az elején. (Miklós magyar edzője Stark Márton.)

Amikor Miklós a 2010-es vancouveri olimpia után bejelentette, hogy magyar színekben folytatja, azt is vállalta, hogy a korábban román színekben elért eredményeit törlik.

„De ettől karakánul kitartott, pedig nem kevésről, sok pontról kellett lemondani, lényegében a nulláról kezdte otthon.”

Kálomista szerint megjósolhatatlan, hol van a lépcső vége, hiszen még csak az első fokra lépett fel. Az ugyanakkor szembetűnő, hogy a nyomás alatt még jobban versenyez.

„Menthetetlenül számolnak vele mostantól, a mi kis mikrovilágunkban szeretnénk abban hinni, amiben a horvátoknál sem sokan hittek valaha, Kostelicék mégis megcsinálták. Úgy érzem, Edit egy pillanat alatt sztár lett, egyben példát adhat azoknak, akik szeretnek síelni, mert megvan a minta, sokáig el lehet jutni rossz körülmények között is.”

És hogy mi lehet a csúcsa? Viccesen úgy fogalmazott, ha a tizenharmadik hely – a szuperkombináció lesikló eredménye - után a hetedik jött lesiklásban, akkor a szombati szuper-óriásműlesiklásban, ha levonunk ismét hatot, akkor az első hely jön.

„Szeretnénk mi is tudni, mi a csúcspont. Ilyen elitsportágban, amihez a tenisz, a kerékpár vagy a motorsportok tartoznak, sokáig egyetlen magyar sem tudott a legjobbak között maradni. Ez a legfőbb cél, ott tartani őt. Komfortérzetet szeretnék adni neki a jövőben. Ne kelljen neki személyautóval versenyre mennie, hanem normális viszonyokat teremteni. Ha a teniszt veszem alapul, akkor most egy Grand Slamen bejutott a legjobb nyolc közé. Bátrabbak elődöntőt emlegethetnek. De onnan még ismereteim szerint van feljebb, és ezt tudja Edit is. És talán most már egyre többen hisznek benne, és az ő vagy a mi örömünkben egyre többen osztoznak” - összegzett.