Friderika
10 °C
17 °C

Ez aztán jól el lett vaxolva

2014.02.19. 16:17
A sít azért találták, hogy csúszni lehessen vele. Csúszik is, de nem mindegy, hogy mennyire és hogyan. Hiába készülnek a legjobb anyagokból a lécek, ha nem kezelik le őket, akkor lőttek az olimpiai aranynak. A vaxolás éppen erre való, hogy fokozzák a csúszást, tudománya legalább olyan titokzatos, mint az alkímia. A recepteket féltve őrzik. Egy-egy versenyen százezer forintokat kennek fel a lécekre.

Aki nem síelt életében sohasem, az is találkozott már az elvaxolni kifejezéssel, ami nagyjából annyit tesz, ha finomak vagyunk, hogy jól elszúrni valamit. Az elvaxolás a síelőknél azt jelenti, hogy nem a legjobb anyagot kenték fel a lécekre, így nem tudtak tudásuknak megfelelően versenyezni, sokkal lassabban haladtak. Most Szocsiban a norvégok síratják érmeiket a rossz vaxolás miatt.

De miért kell vaxolni egyáltalán?

A hó nemcsak csúszik, de tapad is a léchez. A síelők azzal a hasonlattal szoktak élni, hogy a léc és a hó találkozása nagyjából olyan, mintha két vizes üveglapot tennének egymásra. Aki próbálta már, az tudja, nem olyan könnyű szétválasztani őket.

A síelők azért nem tapadnak a hóra, de hogy minél kevesebb energiájukba kerüljön ellépni róla, vagy minél nagyobb sebességgel csússzanak rajta, vaxszal kenik be a lécüket. Vaxolni mindegyik szakág szokott, de leggyakrabban a sífutók szoktak hivatkozni rá, ha nem ment nekik a versenyen.

Mi az a vax?

Ezt pontosan már nem is tudni, a jó vaxok összetétele olyan titkos, mint a Coca Cola receptje, de a sílécek kezelését általában valamilyen paraffintartalmú anyaggal végzik, ezért is szokták viaszolásnak nevezni a műveletet. A vaxok általában benzinszármazékot, benzolt és ásványi anyagokat tartalmaznak, és több rétegben felvíve, vékony filmszerű származékot képeznek a léc és hó között.

Mivel a hóra sem lehet egységes, mindig ugyanolyan tulajdonságokkal bíró anyagként  – a síelőknek legalább annyi szavuk van a hóra, mint az eszkimóknak, – tekinteni, vaxból is van legalább száz. Nem mindegy, hogy milyen a hó hőmérséklete, állaga, darabos vagy aprószemcsés, frissen esett vagy jeges. Már az előbb említettekből is számtalan variációt lehet létrehozni, de aki sokat síel, még dupla ennyiről is beszámolhat.

A különböző hófajtákhoz különböző vaxok kellenek, a lényeg ugyanaz, mindig az optimális, legjobban csúszó koktélt kell felkenni a lécekre. Ez persze nem mindig sikerül, Szocsiban a norvég női és férfi sífutóváltó is abban látta kudarcának okát, hogy jóval lassabbak voltak léceik, mint a vetélytársaiknak, ezért kaptak ötven másodpercet. Többen arról számoltak be, hogy olyan érzésük volt, mintha ragasztóval kenték volna be a léceiket.

A felelős már meg is volt. A csapat vaxmesterét vették elő. Egy magára valamit is adó csapat óriási technikai stábbal utazik a versenyekre. A vaxmester feladata, hogy megtalálja a versenyen várható hóhoz legjobban passzoló vaxot. Felelőssége és szerepe olyan, mint a Forma 1-es csapatoknál a főmérnöknek.

„A verseny után megkérdezte Maria Höfl-Riesch vaxmestere, hogy mit kentem a lécekre. Nagyon jólesett. Végre nekünk is van egy titkunk" 

– mondta a Miklós Edittel együtt dolgozó Stark Márton.

Elméletileg nincs is nehéz dolga, a gyártók ráírják a vaxokra, hogy milyen körülményekre valók, de a sípályákon is változatosak a körülmények, ami az egyik lejtőn ideális, egy másikon, ahol például olvadtabb a hó, már nem előnyös.

A vaxolás egyfelől tudomány, másfelől a megérzésekre és az élményekre épít. A sífutók például a nagy versenyekre akár ötven pár lécet is visznek magukkal, a versenyek előtt vagy egy tucatot be is vaxolhatnak nekik más-más keverékkel. Aztán sorra kipróbálják őket. Az igazán profi csapatoknál nem is maga sífutó, hanem kis túlzással a dublőrje, aki ugyanolyan súlyú, teszteli a léceket. A síelés könnyedsége is számít, érzésre is lehet tudni, melyik léc az optimális, de könnyen mérhető, melyik léc megy igazán jól. A különböző sebességtartományokban fotocellás vizsgálatokat végeznek.

Bár a hajóknál még csak most kezdtek rájönni, hogy az érdes az új sima, a síelésben egy ideje már tudják, hogy jobban csúszik a léc, ha nem teljesen sima a felülete, hanem mikrobarázdákat maratnak a felületébe. A barázdák mintázatát is hó típusához megfelelően alakítják. A norvégok már közel százféle struktúrát tudnak belemarni a lécekbe.

Százméterek múlhatnak rajta

Hogy mekkora előnyt jelenthet egy jó vax, arról Szabó Milán sífutó olimpikon bejegyzése is tanúskodik. „Ma lécet teszteltünk, mert a 7-8 fokban nagyon elkezdett olvadni a hó. Sajnos, ezen az olvadt havon már a középmezőny léceitől is 2-3 métert kapok 100 méteren, így elég távolinak tűnik a legjobb 60 is. De azért igyekszem fejben elhinni, hogy nagyon jó sím lesz, és nagyon jól fog menni.”

Míg a magyar sífutók és biatlonisták egy kis bőröndbe bele tudták pakolni az összes vaxukat, ez 10-15 féle, addig a norvégok kamionnyi felszereléssel érkeztek Szocsiba, és nem azért, mert jóval több versenyzőjük van. Szabó mögött nem áll profi stáb, de a versenyeken a kisebb országok a nagyok jóindulatára számíthatnak, addig biztosan, míg nem veszélyesek rájuk, Szabó is szerzett már pár palack borért skandináv csapattól jól előkészített lécet.

Szocsi a vaxmestereket is nehéz feladat elé állította, a nagy melegben sosem volt hidegebb a hó nulla fokosnál. És ez az a hőmérséklet, aminél a legnehezebb eltalálni, milyen összetételű legyen a vax. A biatlonban már két aranyat nyerő Darja Domracseva vaxmestere megosztott néhány titkot. Ivar Michal Ulekleiv szerint Szocsiban az a fő nehézség, hogy a biatlonversenyek elején meleg van, de közben lehűl az idő, és a hó is megváltozik.

Ehhez pedig nem könnyű vaxot választani, ő például 20 évvel ezelőtt kifejlesztetthez nyúlt. Sikerének ez volt az egyik titka, a másik pedig, hogy míg a norvégok a verseny előtt fél órával már befejezik a lécek tesztelését, addig ő az utolsó lehetséges időpontig próbálgatja, melyik lehet a legjobb. Negyed óra alatt is sokat változhat a hó, de erre még ő tud reagálni.

A profi vaxolás a költségei miatt is elérhetetlen sok síelő számára, egy amatőr is simán ráken egyetlen pár lécre 30 ezer forintnyi anyagot, míg egy élversenyző ennek háromszorosát, és nem is egy léccel próbálkozik. A norvégok évente 300 milliót forintnyit költenek csak a vaxmesterek stábjára, akik már három-négy éve járnak Szocsiba, hogy minden körülményre felkészüljenek. A meleg azonban nekik is betett. Justyna Kowalczyk évi 300 ezer eurót kereső waxmestere viszont nem tévedett, a melegben is jól választott.

Síelni vax nélkül is lehet, az amatőröknek olyan léceket gyártanak, amik minden körülmények között használhatók, még ha nem is a legjobb hatásfokkal. A profik is síelhetnek vax nélküli léccel, az idei világkupában is volt, hogy ez a választás lett a nyerő. Toblachban a norvég nők így verték a mezőnyt.

Van azért olyan helyzet is, amikor nem a csúszás, hanem a tapadás a cél. A klasszikus stílusban használt lécekhez tapadóvax is kell. Ezt nagyjából a sarok vonalában kenik a lécre, és az emelkedőkön jön igazán jól, az ellépéskor megakadályozza, hogy visszacsússzon a láb. A lejtőn viszont nem fékez, mert a lécet úgy képezték, hogy szinte hídként feszüljön ki a két vége között, ha nincs rajta pluszterhelés.