Eufrozina, Kende
8 °C
19 °C

Két amerikai hokicsapat, egyik sem játszik - St. Moritz (Svájc), 1948

2014.02.04. 08:46
Húsz év után ismét a svájci St. Moritz rendezhette a téli olimpiát, igaz, nagy tolongás nem volt a háború utáni első játékokért. Volt, akinek sikerült a bravúr, és húsz év után újra ott tudott lenni. Az amerikai jégkorongosok viszont hiába érkeztek két csapattal is, csak egyikük játszhatott és az sem hivatalosan. Ez a huzavona már az évtizedekig zajló amatőrvita első nagy fejezete volt, amit még sok csatározás követett.

1924, 1928, 1932, 1936, 1948, 1952, 1956, 1960, 1964, 1968, 1972, 1976, 1980, 1984, 1988, 1992, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010,

5. Téli olimpia

Helyszín: St. Moritz, Svájc
Időpont: 1948. február 6-16.
A többi pályázó város: Lake Placid (Egyesült Államok)
Program: 9 sportág/22 szám Résztvevők száma: 28 ország, 669 sportoló (592 férfi, 77 nő)

A svájci üdülőhely - akárcsak 1928-ban - az ország politikai semlegessége okán kapta meg a rendezés jogát, igaz, csak egy másik korábbi helyszín, Lake Placid jelentkezett be. Az ötödik téli játékok ettől függetlenül a háborúban győztes nyugati hatalmak eseménye lett, hiszen Németország és Japán nem lehetett ott, a Szovjetunió pedig 1920 óta ideológiai okokból maradt távol.

1948

Bár 1936-ban is előkerült az amatőrizmus kérdése, St. Moritz kapcsán zajlottak igazán először az amatőrizmus körüli csatározások, a középpontban az amerikai Avery Brundage-dzsal. A NOB későbbi elnöke már ekkor is az amatőr sport keresztes lovagjaként lépett fől, ami majdnem ahhoz vezetett, hogy törlik a jégkorongtornát a programból. Az USA-ból ugyanis két csapat érkezett: az egyik tisztán amatőr alapokon állt és a Brundage vezette amerikai olimpiai bizottság (AOC) támogatását élvezte, a másik (ez volt az AHA-é, az Amerikai Jégkorong-szövetségé) nem zárkózott el a profizmustól és a nemzetközi jégkorong-szövetség (IIHF) állt mögötte. Brundage nem volt hajlandó indítani a másik csapatot, az IIHF viszont az olimpiai hokitorna szervezéséért felelt, ráadásul mindkét együttes megérkezett Svájcba, így patthelyzet alakult ki.

A NOB úgy oldotta volna meg a helyzetet, hogy egyik válogatott sem akarta engedni elindulni, a svájci szervezők azonban attól tartottak, hogy az IIHF beborítja a jégkorongtornát. A megnyitón az AOC-válogatott vonult fel az amerikai csapattal, a tornán viszont nem léphetett jégre, mert a szervezők kitartottak az AHA-csapat mellett A hoki végül a hivatalos program része maradt, azzal a feltétellel, hogy a végül negyedikként végzett AHA-válogatott mérkőzései nem számítanak bele a hivatalos végeredménybe.

St. Moritz-i duplázók

A svájci Bibi Torriani már az első St. Moritz-i olimpián is bronzot szerzett a hazai jégkorongcsapattal. A 16 évesen megnyert éremhez újabbat szerzett 36 évesen a klubjával 18-szoros bajnok, 111-szeres válogatott és vb-2., háromszoros Európa-bajnok hokis. Torriani szánkózott is, 1957-ben ott is szerzett egy vb-ezüstöt. A 28-ban öccse mögött ezüstérmes szkeletonos, John Heatonnak ebben a számban nem is volt esélye a közbenső olimpiákon érmet szereznie, mivel csak a két svájci olimpián szerepelt a programban, megint második lett. (Bobban azért összejött neki egy bronz 32-ben.)

Brundage egy másik esetben még kevésbé elegánsan – de több sikerrel – avatkozott be, szintén az amatőrizmus védelmében. Azt kifogásolta, hogy a műkorcsolyázónők csak ugródeszkaként használják az olimpiát ahhoz, hogy később mesés összegeket keressenek, amire jó példa volt a háromszoros bajnok Sonja Henie egymillió dolláros hollywoodi szerződése. Így amikor az 1947-es műkorcsolya-világbajnok, a kanadai Barbara Ann Scott győzelme után egy autót kapott ajándékba városa, Ottawa polgármesterétől, a NOB leendő elnöke lecsapott.

Brundage szerint ezzel Scott megszűnt amatőrnek lenni és bepanaszolta őt a NOB-nál. A kanadaiak tomboltak, gazembernek nevezték Brundage-et, aki szerintük csak azért hozta fel az ügyet, hogy a műkorcsolyázónő amerikai riválisát, Gretchen Merrilt hozza helyzetbe. Még a miniszterelnök is védelmébe vette Scottot, aki azonban végül visszaadta autóját. A huzavona sem ingatta meg, aranyat szerzett, majd korábbi kijelentéseivel ellentétben profinak állt és az ottawai polgármestertől is kapott egy új autót.

A botrányokkal együtt is csendes, szerény olimpia volt a St. Moritz-i, többeknek túl egyszerű is. Sokan kifogásolták a szálláshelyeket, amelyek fűtetlenek voltak és kicsik is, így egy-egy nemzeti csapat nem tudott egy helyen megszállni. Az időjárással megint akadtak gondok, a szabadtéren játszott hokimeccseken hol a nap zavarta a sportolókat, hol a havat kellett takarítani a heves viharok miatt. Megint megtette a hatását a meleg szél, a főn, ezúttal azonban versenyt nem kellett félbeszakítani az olvadás miatt.

 Éremtáblázat      
 1.  Norvégia  4  3  3
    Svédország  4  3  3
 2.  Svájc  3  4  3
 3.  USA  3  4  2
 4.  Franciaország  2  1  2
 5.  Kanada  2  1  0

Sem a versenyzők, sem az országok között nem volt ezúttal kiemelkedően teljesítő, az éremtáblázat élén Norvégiának, Svédországnak és Svájcnak is 10-10 dobogós helye volt, sőt, a két skandináv ország mindenből ugyanannyit gyűjtött (4-4 aranyat, 3-3 ezüstöt és 3-3 bronzot).

Az alpesi sí 36 után jóval nagyobb programmal volt jelen, 3-3 női és férfi számban avattak bajnokokat. A legjobban az osztrákok szerepeltek, hat érmet gyűjtöttek (ebből ötöt a nők), de csak a kombinációban győztes Trude Jochum-Besieré volt arany. Két győzelemig és egy bronzig jutott viszont a magabiztos francia, Henri Oreiller: a lesiklás és a kombináció bajnoka már a versenyek előtt kijelentette, felesleges a többieknek rajthoz állniuk, úgyis győzni fog. Később autóversenyzőnek állt, balesetben halt meg 37 évesen. Ő szerezte a franciák első két alpesi aranyát, Gretchen Fraser pedig az amerikai síelő aranyak sorát kezdte meg St. Moritzban. Pedig a 28 éves Frasernek a rajtnál 17 percet kellett fagyoskodnia, mivel elromlott az óra.

Ismét érem műkorcsolyában

A magyar sport első téli ezüstérmét (1980-ig az egyetlent) szerezte St. Moritzban a Kékessy Andrea, Király Ede műkorcsolyapáros. A győztes Micheline Lannoy, Pierre Baugniet belga kettőst egyértelműen jobbnak látták a bírók, heten tették őket elsőnek, a mieinket csak ketten (a magyar mellett az osztrák zsűritag). Király Ede indult a férfiak mezőnyében is, ott ötödik lett, rajtuk kívül még a gyorskorcsolyázó Pajor Kornél végzett pontszerzőként. A népes magyar csapat 22 sportolóból állt, a korcsolyázók mellett alpesi sízőből, sífutóból és síugróból.

A korábbiakkal ellentétben nem volt egyeduralkodó a gyorskorcsolyázóknál, igaz, a norvégok a kiosztott 13 éremből elvittek hatot. A svédek ennél is jobban domináltak a sífutásban, a kilenc érem kétharmada az övék lett és az alpesi síző Oreiller mellett Martin Lundström is duplázni tudott.

A síugrásban nem a győztes kiléte volt a legizgalmasabb történet, hanem az ezüstérmes Birger Ruud története. A kétszeres olimpiai bajnok edzőként érkezett St. Moritzba, de a verseny előtt a csapatvezetőkkel együtt úgy döntött, a tapasztalatlan Georg Thrane helyett ő áll rajthoz. Thrane este tízkor tudta meg a hírt, ami sokkolta. Többé nem jutott el az olimpiára.

A húsz év után visszatérő – és St. Moritz után egészen 2002-ig eltűnő – szkeletonban egy viszonylag ismeretlen versenyző, Nino Bibbia győzött. Eredetileg csak a bobosok között indult volna (kettesben nyolcadik lett, négyesben hatodik). Ő lett az olaszok első téli bajnoka és bár olimpiai aranyat többet már nem szerezhetett, St. Moritz híres pályáján, a Crestán 231 győzelmet aratott. Annyira szerette sportját, hogy friss feleségével az volt az első dolga, hogy a ceremónia után egy kettes bobban lecsússzon.

Amikor a St. Moritz-i olimpia rendben véget ért, senki nem tudta, ez volt a vihar előtti csend és a viták, nemzeti ellentétek és amatőrviták évtizedei következnek.

Veszélyes volt a téli öttusa

St. Moritzban két sportág szerepelt bemutató jelleggel, a már ismert katonai síőrjár (a biatlon elődje), valamint a téli öttusa. Utóbbi furcsa torzszülött volt és nem is próbálkoztak többé ezzel a tragikomédiába torkollott műfajjal, a vívás, a lövészet, a lovaglás, valamint a lesiklás és a sífutás egyvelegével. Mindössze tizennégyen indultak, de ketten a lesiklás során törték el a lábukat, a lovaglásban pedig sportolók és állatok egyaránt sérültek. A dobogón csak svédek végeztek, a második helyezett William Grut néhány hónappal később a valódi öttusa olimpiai bajnoka lett.