Eufrozina, Kende
8 °C
20 °C

Elvették Regőczyéktől az aranyat - Lake Placid (Egyesült Államok), 1980

2014.02.05. 08:54
Az amerikaiak nagy pillanatai utólag már elfedik, hogy az 1980-as Lake Placid-i olimpia maga volt a szervezés csődje. A jégkorong-válogatott hihetetlen sikere, valamint az összes gyorskorcsolyaszámot megnyerő Eric Heiden teljesítményére emlékszik most már mindenki, legalábbis a tengerentúlon. Nekünk fájó emlék, hogy Regőczy Krisztina és Sallay András hiába volt a közönség kedvence, a pontozók elvették tőlük a jégtánc aranyát.

1924, 1928, 1932, 1936, 1948, 1952, 1956, 1960, 1964, 1968, 1972, 1976, 1980, 1984, 1988, 1992, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010,

13. Téli olimpia

Helyszín: Lake Placid, USA
Időpont: 1980. február 13-24.
A többi pályázó város: Vancouver (Kanada) - visszalépett
Program: 10 sportág/38 szám Résztvevők száma: 37 ország, 1072 sportoló (837 férfi, 235 nő) Tengerszint f-i magasság: 549 m

Az 1932-es olimpia házigazdája gyakorlatilag a záróünnepség óta mindent megtett azért, hogy újra megrendezhesse az eseményt. Lake Placid ötször pályázott (1948, 1952, 1956, 1968, 1976), 76-ban esélyes volt a beugrásra a visszalépő Denver helyett, a NOB azonban inkább Innsbruckot választotta. A 70-es évek elejére-közepére a gazdasági gondok és a rendezés nagy terhei miatt igencsak riasztóvá vált bevállalni egy téli olimpiát, így a New York állambeli háromezres falucska egyedüli pályázó maradt.

1980w

Mint annyiszor a jelentkezők, a Lake Placid-iek is egyszerű, otthonos olimpiát ígértek, kevés pénzből. Az Egyesült Államok egyetlen kiépített téli sport központja volt a falucska, ezért előzetesen úgy tűnt, a helyszínekkel sem lesz nagy gond. A problémák azonban gyorsan jelentkeztek és az előkészületek kis híján katasztrófába torkolltak. Akárcsak Denver esetében, itt is rögtön felmerültek környezetvédelmi kifogások és az is kiderült, hogy az előzetesen tervezett 30 millió dollár semmire nem lesz elég, ennek az ötszörösére ugrottak a költségek, az olimpia alatt pedig már 200 millió dollárnál tartottak.

Természetesen a meglévő létesítmények sem értek sokat, így a legtöbb helyszínt fel kellett építeni. A beruházásokat a költségek állandó emelkedése, sztrájkok, beszállítói csődök jellemezték. Még szerencséjük sem volt a szervezőknek: a bobpálya építésekor egy hatalmas szikla szabadult el a és jelentős károkat okozott, a sísáncon pedig tűz ütött ki. A szervezők a NOB-bal is nézeteltérésbe keveredtek, amikor 76-ban kiderült, már egy éve titokban tárgyaltak (karöltve az ország olimpiai bizottságával) az ABC amerikai tévétársasággal a közvetítési jogokról. A botrány akkora lett, hogy többekben felmerült, meg is hiúsulhat a 80-as téli olimpia. (A NOB aztán saját kezébe vette a tárgyalásokat és így is a 15 millió dollárt fizető ABC lett a befutó.)

Ingemar Stenmark alpesí síző
Ingemar Stenmark alpesí síző

Mindehhez az is hozzájött, hogy a különböző visszaélések, szabálytalanságok miatt szövetségi nyomozást rendeltek el a szervezőbizottságnál, amelynek több tagja távozni kényszerült. A testület elnökének viszont a szervezete nem bírta tovább a terhelést: egy nappal 78 karácsonya előtt, a 70 méteres sísánc avatásán az első ugrás alatt Ron MacKenzie szívrohamot kapott, összeesett és a helyszínen meghalt.

Olimpikonok a börtöncellákban

A sok probléma közül is a legtöbb bajt az olimpiai falu okozta. Az ötvenmillió dolláros beruházást a helyi büntetés-végrehajtás fizette, ugyanis az olimpia után börtönné alakították át. A háromszor három méteres szobák kettő-négy sportolónak szorítottak helyet, nem csoda, hogy több ország vezetői tiltakoztak a körülmények miatt. A NOB is belátta, hogy nagy a baj, így eltekintett attól, hogy - ahogy egyébként a saját szabályai szóltak - azokkal is kifizettesse az olimpiai falu szállásdíját, akik nem vették igénybe, hanem magánszállást kerestek.

A helyszínek aztán mégis időre felépültek, a játékok kezdetére azonban a politikai helyzet vált kényessé. Az USA teheráni nagykövetsége elleni támadás, a Szovjetunió afganisztáni bevonulása mindössze néhány héttel előzte meg a Lake Placid-i megnyitót. Ekkor merült fel először, hogy a nyugati országok bojkottálják a nyári moszkvai olimpiát, ami végül meg is történt.

A megnyitó napján pedig kiderült, a Lake Placiddel kapcsolatos legnagyobb félelem valós volt: a hegyi falucska nem bírta el a rá nehezedő hatalmas forgalmat. Már egy évvel korábban 15 kilométeres dugót okozott egy tesztverseny, és a közlekedést nem sikerült megszervezni. A koncepció az volt, hogy maga Lake Placid mentes lesz a magánforgalomtól, buszokkal szervezik meg a közlekedést a látogatóknak, akik közül a legtöbben csak a településtől 50-100 kilométerre találtak szállást. A megnyitóra azonban a botrányos közlekedés miatt a két legnagyobb küldöttség, az amerikai és a szovjet késve érkezett meg. Az olimpia alatt végig közlekedési káosz uralkodott, a nézők folyamatosan elkéstek a versenyekről, mert vagy dugóban álltak, vagy az idevezényelt buszsofőrök egyszerűen eltévedtek. New York állam kormányzója, látva a nehézségeket, öt nap után részleges szükségállapotot rendelt el.

 Éremtáblázat      
 1.  Szovjetunió  10  6  6
 2.  NDK  9  7  7
 3.  USA  6  4  2
 4.  Ausztria  3  2  2
 5.  Svédország  3  0  1

Végül maga az olimpia felejthetetlen élmény lett - az amerikaiaknak legalábbis mindenképp. Lake Placid legnagyobb sztárja a hazaiak gyorskorcsolyázója, Eric Heiden volt. A 21 éves egyetemistának négy évvel korábban egy hetedik volt a legjobb helyezése, 77-ben azonban általános elképedést kiváltva összetett világbajnok lett. Ezt még kétszer megismételte és toronymagas esélyesként érkezett Lake Placidbe. Arról azonban ő sem volt meggyőződve, hogy mind az öt számot megnyeri. Az utolsó távon tízezer méteren aztán világrekorddal tette teljessé kivételes teljesítményét. Heiden lett az első férfi, aki öt aranyig jutott a téli olimpiákon (ez addig csak a szintén gyorskorcsolyázó Ligyija Szkoblikovának sikerült) és az első az egész olimpiai mozgalomban, aki öt egyéni győzelmet tudott aratni egy olimpián (a 72-ben hétszeres bajnok Mark Spitz ugyanis három sikerét váltó tagjaként érte el).

Egy másik, jóval váratlanabb hazai győzelem - Heiden aranyain kívül az egyetlen - azóta a legendák magasságába emelkedett. A csupa egyetemistából álló hokiválogatott minden korábbi számítást felülírva legyőzte és a végén is megelőzte a szovjeteket. 1956 és 1992 között csupán kétszer nem a Szovjetunió nyerte a hokitornát, és mindkétszer az Egyesült Államok okozott meglepetést hazai pályán (húsz évvel korábban Squaw Valley-ban is sikerült ez). A hasonlóság sok volt, hiszen az amerikaiak mindkétszer esélytelenek voltak, a két győztes csapat között volt rokoni kapcsolatok is, illetve a 80-as válogatott kapitánya az a Herb Brooks volt, aki 60-ban néhány nappal a rajt előtt került ki a csapatból. Különbségből is sok volt. Hiába közvetített már 60-ban is a tévé, a csehszlovákok elleni sorsdöntő meccset reggel nyolckor játszották. 1960-ban nem az egyetlen Eric Heiden volt a hazaiak kizárólagos aranyesélyese. És ami talán még fontosabb volt, Amerikát rossz hangulatban, identitászavar közepette érte az olimpia, ráadásul ekkorra kiderült, hogy sportolói nem lehetnek ott nyáron Moszkvában.

Az öccsét rúgta ki az aranyért

A bobkettesek között a 76-ban bronzot szerző (a négyesek között ezüstérmes) svájci Erich Schärer és társa, Josef Benz lettek az elsők. Schärerék, kiegészülve Ulrich Bächlivel és Rudolf Martival, a négyesek között is másodikok tudtak lenni. Schärer mindennél jobban akarta az olimpiai aranyat. Négy évvel korábban testvérét cserélte le Benzre a kettesben, a négyesben pedig az öccse mellett másik két csapattagot is lecserélte - három nappal az olimpia kezdete előtt.

Természetesen a hazaiak mellett azért akadtak még emlékezetes sikerek. Az alpesi sízőknél az olimpiák történetének legkisebb aranyszerző országa lett Liechtenstein: a Németországban született, de hároméves kora óta a hercegségben lakó Hanni Wenzel megnyerte a nők műlesiklását és óriás-műlesiklását is, lesiklásban pedig ezüstöt szerzett. A férfiaknál szintén két aranyával (szintén műlesiklásban és óriás-műlesiklásban) pályája csúcsára ért az alpesi sízés egyik legnagyobb alakja, a svéd Ingemar Stenmark. Műkorcsolyában a párosok között Irina Rodnyina harmincévesen is megszerezte harmadik aranyát, egyben a másodikat férjével, Alekszandr Zajcevvel. A nők versenyét a magyar tévénézőknek oly kedves Anett Pötzsch nyerte. Igaz, máig nem tudni pontosan, melyik magyar riporter követte el valamelyik világbajnokságon a "Hogy megnőtt a kis Pötzsch, amióta Jutta Müller a kezébe vette" mondatot.

Az éremtáblázaton a Szovjetunió 56-os bemutatkozása óta másodszor végzett más ország az élen, a norvégok után a keletnémeteknek sikerült az előzés. Aranyból most is többet szereztek a szovjetek, de éremből eggyel több (23), jutott az NDK-nak. Az olimpiák óta meghatározó szánkósok, illetve bobosok mellett a sífutóik, gyorskorcsolyázóik és műkorcsolyázóik is szállították a dobogós helyeket.

Lake Placid-ban egyetlen botrányos történet borzolta a kedélyeket és annak épp két magyar sportoló (vagyis a teljes küldöttségünk) látta a kárát. A jégtáncban a kűr előtt a Natalija Linicsuk, Gyennagyij Karponoszov kettős állt az élen a Regőczy Krisztina, Sallay András magyar páros előtt. Regőczyék azonban nagyobb átéléssel, szebben adták elő kűrjüket, az amerikai közönség győztesként ünnepelte őket. A bírók azonban máshogyan döntöttek. Négyen Linicsukékat, négyen Regőczyéket látták jobbnak, a brit bíró nem tudott különbséget tenni közöttük. Így az összesített helyezések döntöttek, 13-14 arányban a szovjetek javára, mivel a szovjet pontozónál a magyarok csak a harmadikok voltak. Később azonban kiderült, valójában minden a brit pontozón múlt, ő ugyanis a szovjeteknek kedvező háttéralkut kötött, hogy a feltörekvő, 84-ben aztán aranyérmes Torvill, Dean párosnak egyengesse az útját.

A Lake Placid-i olimpia a szervezési kudarcok ellenére emlékezetes maradt. A NOB viszont levonta a szükséges következtetéseket, többé nem bízta a téli olimpiát ilyen kicsi településre, tíznaposról tizenkét naposra növelte a programot és ezentúl maga tárgyalt a közvetítési jogdíjakról.